Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

44 Az országgyűlés képviselőházának 155. fel lehet építeni a további cselekedeteket és tetteket. Időm (lejárt. Nincs módomban bizalmat mutatni a kormány iránt és kijelentem, hogy csak bizalmatlansággal viseltetem iránta. Elnök: Szólásra következik Balogh István képviselő úr! Ifj. Balogh István: Mélyen t. Képviselőház! Bármennyire kimeri tettnek is látszik ez a téma, — hiszen olyan pompás politikusok szólották hozzá s fejtették ki és mondtak felette bírálatot, — mégis szükségesnek tartom, mint az egyesült magyar nemzeti szocialista párt egyetlen képviselője (Felkiáltások: Hol van a gróf?) hallassam az egyesült magyar nemzeti szocialista párt véleményét a miniszterelnök úr expozéjával kapcsolatban. , T. Ház! Elsősorban rövid ideig foglalkozni kívánok az előttem szólott t. képviselőtársaim beszédeivel és pedig nem részletesen, csak hozzávetőlegesen és csak annyiban, amennyiben itt a nemzeti szocialistái hivatalosan jobboldali politikának elkönyvelt irányzatot a legtöbb esetben elítélték. A magam részéről ezt minden vonalon visszautasítom. Amióta tudniillik a belügyminiszter úr hangzatosan betiltotta a gyűléseket és kijelentette, hogy akár a jobb-, akár a baloldalról megnyilvánuló akcióknak a leghatározottabb megtorlója lesz, azóta szinte divatossá vált a politikai szónokok részéről az, hogy a jobb- és a baloldalról jövő irányzatokat el kell nyomni. Én ezt a legmerevebben elutasítom, mert ezt az álláspontot semmiképpen sem tartom elfogad hatónak. Megvilágítom ezt azzal, hogy ha a szomszédba mennek koldulni elvekért és akár német, akár olasz mintára akarnak itt nacionalizmust gyártani, ezt nem teszem magamévá, tiltakozik ez ellen az én vérségem, a fajisagom. ÜÍII nem tanulmányozok idegen nacio- j nalizmust, nekem elegendő a magyar nyomornak, a magyar lelkiségnek a tanulmányozása ahhoz, hogy gondolkozhassak és annak megoldása felé törjek, hogy mi módon lehetne a magyar polgárságot s a magyar parasztságot olyan helyzetbe juttatni, amely hozzá méltó volna. (Mozgás. — Felkiáltások: Igaza van! — Rupert Rezső: A 48-as politikával!) Nézetem az, hogy ha szociális úton ezt megoldani nem tudjuk, akkor hiába megyünk más nemzetekhez elvekért vagy programmokért. Ennélfogva a jelen esetben tiltakozom gróf Bethlen István támadása ellen és nem tartom a mi mozgalmunkhoz méltónak, hogy ezzel tovább is foglalkozzam. Friedrich István igen t. képviselőtársam, aki pompásan, élcelődéssel, szinte humorral adta elő a maga mondanivalóját, a legtöbb esetben olyan igazságokat fedett fel, amelyeket feltétlenül a magunkévá kell tennünk. Az előttem szólók által elmondottakkal kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy az elmúlt kormányzatnak, illetőleg a Gömbösféle politikának azokat a vonásait ismertették, amelyeket megvetőleg el kell hogy ítéljek. Gömbös Gyula azonban olyan politikus volt, akinek a jóakaratát feltétlenül el kell ismerni. (Ügy van! Ügy van!) En soha életemben mellette mint politikus mellett nem nyilatkoztam, mert ellentétes politikai nézeten vagyok, de el kell ismernem azt, hogy jóakarat irányította minden cselekedetét. En nem azt tartom hibásnak, amit Gömbös Gyulával kapcsolatban felhoztak, hanem azt, ami annak a kezdete, az előzménye volt, mert ha Gömbös Gyula más körülmények között kapja kezébe illése 1036 október 22-én, csütörtökön. a kormány gyeplőjét, akkor sokkal eredményesebben tudott volna kormányával prosperálni és tudta volna a nemzet javára hasznosítani a maga erejét. A miniszterelnök úr beszédét két részre bontottam és így próbálom arra vonatkozólag észrevételeimet itt előadni. A miniszterelnök úr a népi, a nemzeti és keresztény politikát méltóztatott a destrukció ellenében felemlíteni. (Gr. Festetics Domonkos: Ma hallottunk egy jó destruktív beszédet!) Mivel Friedrich István t. képviselőtársam a beszéd mondatszerkezetében látott valami nagyszerűséget, én itt fogom meg a dolgot és belekapaszkodom magának a destrukciónak a gondolatába. Amikor népi, nemzeti és keresztény politikáról beszélünk, akkor azt kívánom, hogy a kormánynak ne kelljen a destrukció ellen népi és nemzeti keresztény politikát folytatnia, hanem legyen meg az erélye, az akarata és a súlya ahhoz, hogy itt ne is legyen destrukció. (Helyeslés a jobboldalon.) örömmel üdvözlöm a miniszterelnök úr beszédében azt a részt, amelyben a magyar falu, a magyar nép problémáit említette fel. Talán semmi másra sincsen itt annyira szükség, mint arra, hogy a magyar néppel, a magyar faluval foglalkozzunk, mert talán egyetlenegy társadalmi osztály sincsen olyan nyomorban, mint a magyar falu népe. (Jenes András: Úgy van! Ugy van!) Hol szocializálni akarnak, hol olyasmiket fejtenek ki a magyar falu népe számára, amik megoldást jelentenének, ha azokat megoldásig juttatnák, de mindezek félúton maradnak ós a faluig, a földes házikóig, a lyukastetejű nádfedeles viskókig nem jutnak el. Ezidőszerint talán még meg sem mondhatjuk, mi az oka annak, hogy nem juthatnak el odáig. Bízom abban, hogy ha a kormány ezen a téren kellő eréllyel lép fel, akkor eljön majd rövidesen annak is az ideje, hogy a segítő intézkedések eljuthassanak végre tényleg azokhoz a földes házakhoz, azokhoz a tüdőbajfészkekhez, amelyeket Szabolcsban, a Hajdúságban vagy az egész Tiszántúlon végig láthatunk. Ha tovább fejtegetem a dolgot, akkor nem hunyhatok szemet az előtt a két látszólagosan nagy szám előtt, amelyet a miniszterelnök úr tegnap felemlített. A miniszterelnök úr azt méltóztatott mondani, hogy 120 millió pengő van előirányozva a tisztviselői családi házaknak ... (Felkiáltások a jobboldalon: Egymilliókétszázezer!) Az mindegy, mélyen t. Ház. (Zaj a jobboldalon.) Itt nincs határa az előirányzatnak, mert hiszen erre a célra igen sokat lehetne előirányozni, de ha megvan a mód rá, akkor szükséges, hogy egy jóakaratú, becsületes családnak, akár tisztviselő, akár földmíves, hitele legyen, hogy megvehesse magának azt a •hajlékot, ahol lehajthatja a fejét, hogy egy talpalatnyi földje legyen ebből a magyar hazából, amelyet a magáénak mondhat. Az nem lényeges, hogy 120 millió vagy 200 millió. (Felkiáltások a jobboldalon: Egymilliókétszázezer! Ez bizony lényeges! — Meskó Rudolf: Szándékos volt a beállítás!) Említett azután a miniszterelnök úr egy másik számot is a telepítési javaslattal kapcsolatban. Itt is azt kell mondanom, hogy nagyon alacsonyak ezek az összegek, amelyeknek arra kellene irányulniuk, hogy felemeljék a magyar parasztságot abból az elhagyatottságából phból a nyomorából, amelyben ma van. Tovább megyek egy gondolattal. Piacaink megtartásáról is beszélt a miniszterelnök úr.