Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

Az országgyides képviselőházának 155. óvatosságból, — szót emeltek, azokat nyilvánosan kigúnyolták, csáklyásoknak csúfoltait. Hát kérdem, hol kezdődik itt a demagógia és ki fogja megállapítani a jövőben azt, ki destruktív, ki nem? (Gr. Festetics Domonkos: A 8 Örai Újság!) Továbbmegyek. Ha ma Bethlen István • gróf ülne a miniszterelnöki székben, bizonyára egészen másképpen ítélné meg ezt a dolgot, mint ahogy egy másik miniszterelnök ítéli meg. De ismétlem, örülök, hogy Bethlen István gróf is a titkos választójog oldalára állott. Lám, uraim, milyen jó a váltógazdaság a parlamentben! Bethlen István itt az ellenzéki oldalon a .titkos választójog mellett van. Nem vagyok bizonyos abban, hogy ha megszakítás nélkül miniszterelnök maradt volna, akkor is így látná-e a dolgot? (Derültség.) Szükséges tehát a váltógazdaság. Ha pedig Bethlen István esetleg visszamenne, akkor nagyon jó volt, hogy itt töltött néhány évet köztünk, mert innen bizony sok minden másképpen látszik, mint a túlsó oldalról. A nagy összefogás nem azt jelenti, hogy egymás nyakába boruljunk, ünnepeljük egymást, hanem azt jelenti, hogy mindenki ott teljesítse kötelességét, ahova állíttatott. A miniszterelnök úr teljesítse kötelességét úgy, ahogy kilátásba helyezte. Mi ellenzékiek objektív kritikával fogunk hozzájárulni munkájához. Ez az igazi összefogás. Ennek jegyében mégegyszer sok szerencsét és sikert kívánok a miniszterelnök úrnak. (Éljenzés, taps.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Bethlen István gróf! * Elnök: Bethlen István gróf képviselő urat illeti a szó. Gr. Bethlen István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, tiszta véletlen, hogy Friedrich István t. képviselőtársam éppen az én személyemmel foglalkozott az imént, így tulajdonképpen kénytelen volnék reflektálni szavaira, de annyira szűkreszabott az idő, hogy, azt hiszem, helyesebb, ha más időre tartom fenn a vele való polémiát és elsősorban a miniszterelnök úr programmjával foglalkozom. Mindenekelőtt szíves elnézésüket kérem, hogy én is felszólalok^ annak ellenére, hogy nem vagyok pártvezér és nem tartoizom egyetlen párthoz sem. A megállapodás ugyanis az volt, hogy csak a pártvezérek fognak felszólalni, azonban olyan fontosnak tartom a jelen pillanatot, a kormány deklarációit és a. változott politikai helyzet^ kellő megvilágítását, hogy szót kértem; szót kértem azért is. mert jóllehet nem tartozom párthoz, a magyar közvélemény bizonyos része, ha talán nem is túlzott, de bizonyos súlyt tulajdonít szavaimnak és ezeknek tartozom azzal, hogy a magam álláspontját a kormány-deklarációkkal szemben egészen tisztán, őszintén és egyenesen megmondjam. Ha rövid felszólalásom rendjén talán néhány érdesébb szó ds el fog hangzani, úgy ne méltóztassék ezt annak tulajdonítani, mintha a miniszterelnök úr helyzetét a legcsekélyebb mértékben is nehezíteni akarnám. Ellenkezőleg: minden törekvésem arra irányul, hogy helyzetét megkönnyítsem és lehetőleg én is segítsem megteremteni ebben a parlamentben azt a politikai atmoszférát, amely nélkül olyan nagy és sorsdöntő feladat megoldásához, mint amilyenre Friedrich István t. képviselőtársam KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. ülése 1936 október 22-én, csütörtökön. 35 is rámutatott, a választójog kérdéséhez, hozzányúlni nem lehet és nem szabad. Mert a választójog kérdése két évtized óta a magyar por litikai kérdések egyik sarkpontja és láttuk, hogy az előző kormányok azért buktak meg, előző helyzetek azért fordultak fel és szűntek meg, mert a választójog kérdését <nem tudták előbbrevinni. T. Képviselőház! Végighallgattam a mélyen t. miniszterelnök úr beszédét és megállapítottam, — mint ahogy mások is megállapították — hogy ebben a beszédben foglalt célkitűzések teljesen azonosak az előző kormány célkitűzéseivel. Nem szemrehányásképpen mondom ezt, sőt dicséretképpen; dicséretképpen azért, mert én értékelni tudom azt a férfiút, aki ahelyett, hogy talán népszerűbb jelszavakat és népszerűbb mondatokat foglalt volna a maga beszédébe, nagyobb súlyt helyezett arra a konzekvens magatartásra, melyet egy egész ország fog értékelni ós kell is hogy értékeljen. (Helyeslés balfelöl.) Amikor megállapítom, hogy programmbeszédében talán egy mondat sem volt, amelyet az előző kormány elnök el ne mondhatott volna, ugyanakkor mégis meg kell állapítanom, hogy ezt a programmbeszédet a múlt kormány programmbeszédeitől egy világ választja*el és si duo faciunt idem, non est idem. A miniszterelnök úr beszéde és programmja egy széles, józan és reális programm, amelyben nincsenek cifraságok, nincsenek jelszavak, nincsenek frázisok, amely nem ezer évre akarja megalapozni ennek az országnak a sorsát és amely nem 95 vagy 105 pontot szegez a magyar politikai élet wittenibergi kapujára. Ez egy őszinte és józan programm, amely ezen az oldalon bennünk is bizalmat kelt és hitelre talál. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azonban nemcsak erre akarok rámutatni. Az előző kormány programmja tulajdonképpen, — ahogyan mi éreztük ezen az oldalon — két részből állt: egy bevallott, egy nyíltan vallott programmból és égy talán kevésbbé nyíltan, de annál konzekvensebben követett programmból. A nyiltan bevallott programm a maga célkitűzéseivel nagyjában és egészében, — talán eltekintve azoktól a sallangoktól, amelyekkel az felcicomáztatott és eltekintve attól, hogy nem a hétköznapi munkászubbonyban, hanem díszmagyarban igyekezett megjelenni, mondom, ettől eltekintve — ezen az oldalon is helyesléssel találkozott. A baj csak az volt, hogy éppen ebből a programmból valósult meg a legkevesebb s azok a szép illúziók, s azok a szép délibábok, amelyekkel a nemzet annak idején találkozott a kormányszavakban, csak nagyon kevéssé váltak valóra. Volt azonban egy másik programm, amelyet talán kevesen ismertek, amely a kormány programmnyilatkozataiban meg sem jelent, amelyet azonban a parlament politikai akusztikájához szokott fül kiérzett, (Ügy van! a báloldalon.) és ez része volt annak a prog-rammnak, amely itt ezekben a padokban íblzalmatlanságot keltett, (Ügy van! a baloldalon.) ós amely végeredményben engem is arra kényszerített, hogy odahagyjam azt a pártot, amelynek egy évtizeden keresztül tagja voltam. En úgy érzem, t. Képviselőház, hogy a jelenlegi kormányprogrammban ilyen rejtett, ilyen burkolt célzatok nincsenek és ez az, ami ezen az oldalon bizalmat kelt s amivel a mi6