Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-170
Az országgyűlés képviselőházának 170. Lajos: Bent sem volt, mikor a miniszter úr beszélt! — vitéz Bánsághy György: Honnan tudja 1 ? — Dinnyés Lajos: Kint találkoztunk! — Zaj. — Elnök csenget) Ha ezt tesszük, akkor eljutunk oda, amit egy francia író mondott, hogy az irányított gazdálkodásnak — sajnos — az irányított statisztika szokott a fegyvertára lenni. Még egyet vagyok bátor megemlíteni. A mélyen t, miniszter úr azt mondta, hogy a kis államoknak csekélységüknél fogva nem lehet a reciprocitást kifejleszteniük. En csak Dánia példájára hivatkozom. Amikor ezek a restrikciós idők elkövetkeztek, Dánia igenis külön szerződést kötött Angliával, amelyben kötelezte magát bizonyos mennyiségű angol szén behozatalára, (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Kontingentálva.) és azzal szemben zsírnak és szalonnának a kivitelét biztosította. En tudom, hogy nálunk ilyenről ínég csak beszélni sem szabad, tudniillik, hogy Angliából hozzunk be olcsó és jó szenet, én tudom, hogy ez az ország gazdasági érdekei ellen olyan abszolút sérelem volna, hogy egy ilyen kompenzációs viszonyt a legmerészebb szabadkereskedelmi álmaimban sem tudok magamnak elképzelni. Ezzel a dologgal úgy vagyok, — mint ahogy a mélyen t. miniszter úr is mondotta — és előreboesátottam előbbi felszólalásomban is, természetesnek találom, hogy a kormány egy ilyen felhatalmazást adott önmagának. Amikor én tegnap az egyesített bizottságokban néhány mondatban szabadkereskedelmi álláspontomat leszegeztem, őszintén bevallom, nem reméltem, hogy a mélyen t. miniszter úr azt fogja mondani, hogy holnap áttérünk a szabadkereskedelmi irányzatra, (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Ebben együtt vagyunk!) de reméltem, hogy legalább végre egyszer alkalmunk lesz a magyar kormánytól hallani, hogy a célkitűzése a szabadkereskedelem. (Helyeslés a baloldalon.) Abban az időben, amikor Hollandia, Belgium és LWemburg megkötötték az úgynevezett ouchy-i megállapodást, itt a Háziban felszólaltam és kértem az akkori kormánytól, hogy tegyen^ eleget e három szabadkereskedelmi alapon álló ország felszólításának, — ami semmi kockázattal nem jár — csatlakozzék ahhoz a megállapodáshoz, amelynek az volt a tárgya, hogy 5 éven át évente 10%-kal le fogják szállítani a behozatali vámokat. Nem azért kértem ezt, mintha ennek valami eredménye lehetett volna, már akkor látszott, hogy ez a megállapodás nem fog hatályba lépni, hanem azért, hogy jelentkezzünk egyszer a müveit kultúrájú, nyugati tudással rendelkező kis nyugateurópai országok közt és ne mindig a protekcionista, elzárkózó, restrinkciós országok közt., En csak azt szerettem volna hallani a mélyen t. miniszter úrtól, aki olyan ember, akit elődeinek cselekvései nem kellene, hogy kössenek, hogy ezt a célkitűzést méltóztatik egyszer felállítani. Sajnos azonban, a dolog úgy van, hogy nálunk az egyes minisztériumokban, azok egyes osztályaiban annyira elhatalmaskodott a (bürokrácia, hogy dirigál, irányít, célkitűzéseket ad. A miniszterek jönnek, ,a miniszterek mennek, de a célkitűzés mindig ugyanaz marad. Nálunk 15 év óta egy ülése 1936 december 11-én, pénteken. 457 célkitűzés van abban a minisztériumban, amelynek vezetését, — egyébként igen nagy örömömre — most a miniszter úr vette át, (Derültség.) minél többi vámhatárt építeni, minél több nehézséget támasztani a behozatalnak, kizárólag a gyáripar érdekeire lenni figyelemmel. Ez az én felfogásom a mai helyzettel szemben és szerettem volna, ha a miniszter úr egy célkitűzést jelölt volna meg, amely a szabadság felé mutat. Miután ezt^ a miniszter úr nem tette meg, ennélfogva kénytelen voltam ma a tegnapival ellenkező álláspontot foglalni el, értve ezalatt a törvényjavaslat el nem fogadását. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki neim kíván, a vitát bezárom! Az iparügyi miniszter úr kíván szólni! Bornemisza, Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Mélyen t. Ház! Csak két rövid megjegyzést szeretnék Éber képviselő úr ismételt felszólalásához fűzni. Az egyik, hogy azt hiszem, nem méltóztatott megérteni, amit a sttatisiztükai adattok felhasználására vonatkozóan mondottam. Egyáltalán nem vontam kétségbe, hogy az általános kereseti viszonyokra vonatkozó statisztikai adatok helyesek. Csak azt kifogásoltam^ hogy a képviselő úr a statisztikai hivatal által megállapított munkabérhányadot egy olyan összeghez viszonyítja, amely a gyári végproduktumok teljes összegét jelenti, ahol egyes tételek többször kerülhetoek bele a végössizjeglbe. Ha tudniillik egy üzem nincs vertikálisan megszerkesztve, abban az esetben egy közbeeső produktum az egyik gyárnál végproduktumként kerül a statisztikai kimutatásba, a másik gyárnál pedig a munkabérhányad kiesik, mert nyersanyag, vagy gyártási anyag címén könyvelik el. (Rassay Károly: Nem erről volt szó! Különböző évek ugyanazon adatait hasonlította össze!) Az mindegy, de a munkabérhányad abszolút nagyságával kapcsolatban a képviselő úr azzal foglalkozott, hogy mit jelent a magyar gyáripar a munkások száma és foglalkoztatása szempontjából. Ami a tmásnk megjegyzést illeti, HolHandiia, Belgium és Luxemburg annakidején kötött egy olyan megállapodást, amelyre vonatkozóan mindenki tisztában volt azzal, hogy abszolúte nincs gyakorlati jelentősége és nem is fog hatályba lépni. Ha Magyarország sietve jelentkezik, hogy ehhez a megállapodáshoz, amely úgy sem fog hatályba lépni, csatlakozük, ez legfeljebb azt jelentette volna, hogy a világ lemosolyogta volna Magyarországot, mert egy ilyen akciót n&ia lehet komolyan venni. A gazdaságpolitikát nem lehet francia és angol könyvekből vett idézetek alapján megállapított szentenciák szerint iránvítani. hanem csak a ráelis_ lehetőségek, a reálpolitika szerint lehet kormányozni. Egyébként kormányelnökünk is kijelentette, hogy amikor majd érvényesülni is fognak a nyugati államokban azok a törekvések, amelyeknek egyelőre csak szóbeli jeleit látjuk, abban az esetben mi sem fogjuk elmulasztani az alkalmat, hogy a gazdasági élet által megkívánt szabadságot, szabadabb forgalmat élet'beléptessük. (Rassay Károly: Ne féljen attól a szótól, hogy szabadság!) Miután azonban ennek reálpolitikailag ma nincs itt az ideje, B, f kormány ilyen nyilatkozatot és kötelezettséget természetesen ma nem vállalhat. Kérem, 68*
