Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

34 Az országgyűlés képviselőházárnak 155. kárt, minden kartelvezért, mindenkit. S mi t történt uraim? Ugyanakkor, amikor egyes ! képviselőtársaink a kapitalistákat csúnyán támadták, odakint ezek gyönyörűen dekoráltattak, címekkel halmozták el és felemelték őket a halhatatlanságba. Miniszterelnök úr, a halhatatlanság csarnoka előtt a portások ezektől belépődíjakat szedtek. (Derültség.) Ezek a belépődíjak óriási összegeket tettek ki. Azt mondták, hogy nemzeti célokra mennek ezek a hatalmas summák, ök maguk egész őszintén megmondták nekem, hogy micsoda összegeket áldoztak. (Dinnyés Lajos: Hová ment ez?) Méltóztassanak tehát valami formát találni arra vonatkozólag, hogy ezekről a hatalmas nagy Összegekről valahogy a nemzet színe előtt elszámolás történjék. (Peyer Károly: Nagyon helyes!) Nem hallottam semmit a gyűléstilalom megszüntetéséről. Eckhardt Tibor barátom azt mondotta, hogy ez 'barátságtalan lépés volt egyenesen a kisgazdapárttal szemben. Nem állihat meg az az indokolás, hogy a népet izgatja az, ha kerületében nem a saját képviselője, hanem máspártállású képviselő beszél íhozzá, ez tarthatatlan indokolás. Méltóztassanak a gyűléstilalmat felfüggeszteni. Egyetértek a kormánnyal abban, hogy az államíhataloím eszközei teljesen elegendők minden bolsevista veszedelemmel szemben és osztozom Ernszt Sándor barátomnak e téren kifejtett nézetében, hogy a bolsevizmus ellen a legjobb fegyver a jó szociálpolitika. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Abban is igaza volt Ernszt Sándornak, hogy iha a szociálpolitikai kérdéseket nem oldjuk meg, akkor hiába teremtjük itt a legszebb és legjobb barátságos hangulatot., odakint az országiban ez az atmoszféra a mostani állapotok fenntartása mellett nem lesz fenntartható. (Farkas István: Ügy is van!) De ba már reformokról van szó, ha szociális és politikai reformokról van szó, akkor kérdezem, hol vannak ilyenkor, . ilyen történelmi pillanatokban a mi reformereink? Hallottuk, hogy van egy reformnemzedék, reformer társaskör, reformer csoport. Hát miért nem állnak most ezek elő ezekkel a reformokkal, amikor egy új kormány vonul fel? Pedig itt volna ennek a helye, mert ez a Ház arra való; itt kell a reformereknek kiállni és szembeszállni — ha [kell — a miniszterekkel (Rassay Károly: Az államtitkári állásokat nem itt adják!) és követelni a reformokat, feláldozni esetleg a mandátumot. (Elénk derültség a baloldalon.) Ez az igazi reformmunka. En azt hiszem, hogy Bethlen István gróf igen t. képviselőtársam nem veszi tőlem rossznéven, amit most fogok mondani, de tényleg már ott vagyunk, hogy ma Bethlen István a reformer, ő követeli a titkos választójogot velünk együtt (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) ós a fiatal reformerek halgatnak, (Farkas István: Félnek!) azoknak minden jó, azok engedik, hogy Bethlen István, akit csáklyásnak neveztek, a reformok terén is megint az első sorba kerüljön. Hol vannak a reformerek? (Élénk derültség a jobbés a baloldalon.) Es mit mond a miniszterelnök úr? A miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő is a titkos választójog híve, előbb azonban az alkotmánymódosításokat tartja szükségesnek, így az államfői hatalom kiterjesztését és a ülése 1986 október 22-én, csütörtökön. felsőház reformját. Hát én hozzájárulok ehhez, terjesszük ki az államfői jogkört, de kérdezem: miért van erre szükség? Méltóztassák egyszer az államfőt egy éjjeli ülésre idefárasztani. Mit fog itt látni? Egy monologizáló honfiút, néhány inspekcióst és az ülve-alvók olimpikonjait. (Elénk derültség a Ház minden oldalán.) Kérdezem tehát, miért kell egy ilyen képviselőháznak a feloszlatása tekintetében még több jogot adni az .államfőnek? Ez, a képviselőház .alszik! (Gr. Festetics Domonkos: Te mindig itt voltál?) Engedelmet kérek, az is olyan sürgős, hogy a felsőháznak nagyobb hatáskört kell adni? Bethlen István féknek teremtette a felsőházat, sohasem gondolta Bethlen István, hogy ilyen jámbor képviselőház lesz itt. Féknek teremtette, de kell ennek a Háznak fék? Hát nem elég fék ez a Ház maga? Ennek nem fék kell, ennek dopping kell, (Derültség.), ennek stimuláció kell. (Elénk derültség a jobb- és a baloldalon.) De én attól félek, hogy így nagyon messze jutunk a titkos választójog reformjától és ha ezeket meg fogjuk is csinálni, a végén, miniszterelnök úr, nem lesz idő a titkos választójog megvalósítására és figyelje meg a miniszterelnök úr: amelyik koirmányelnök ezt a megoldást még elhalasztotta, annak a kormányelnöknek még sohasem jutott ideje arra, hogy a titkos választójogot meg is valósítsa. Há.t ne járjunk most is úgy! Ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy röviden reflektáljak Bethlen István gróf t. képviselőtársamnak egy múltkori nyilatkozatára, amelyet az első nemzetgyűléssel kapcsolatban tett. Bethlen István azt mondotta, hogy az első nemzetgyűlés nem volt azon a nívón és nem volt alkalmas arra, hogy nagy reformokat valósítsanak meg vele. (Rupert Rezsó közbeszól.) Én kérem a volt miniszterelnök urat, vegye elő az első nemzetgyűlés tagjainak névsorát, (Rupert Rezső: Sokkal nívósabb volt. mint a mai!), nézze meg, felkészültség tekintetében és egyéni függetlenség tekintetében. (Rupert Rezső: Sokkal nívósabb volt!) igenis, vetekedhetett a későbbi képviselőházakkal- Es ha jól meggondoljuk a dolgot, ez az első nemzetgyűlés nemcsak átmeneti, kisegítő alkotmányunkat teremtette meg, hanem az egész mai dicsőségesen uralkodó rendszert is ez szülte. 16 év alatt annyit hallottam itt dicsőíteni, magasztalni ezt a rendszert, nem lehetett tehát rossz az a nemzetgyűlés, amely ilyen jó rendszert tudott szülni. (Derültség.) En 16 év alatt valami 72 minisztert láttam itt ülni, láttam őket dicsőíteni, Bud Jánostól Mayer Jánosig. (Derültség.) Semmi esetre sem lehetett tehát nívótlan az a nemzetgyűlés, amely olyan rendszert kreált, hogy ez a rendszer 72 minisztert tudott produkálni. (Mayer János: Magával senki se versenyezhetett! Maga jogforrás volt!) Ami az előttem szólott, t. képviselőtársam által említett korrektívumokat, bizonyos eszközök alkalmazását illeti, én azt mondom, nagyon nehéz megállapítani, hol kezdődik a demagógia és hol szűnik meg. A legutóbbi időben is olyan radikális propagandát hallottunk, amely egészen közel járt a legszélsőségesebb felfogáshoz és ezt a propagandát egyszerűen leöntötték a nacionalizmus generálszaftjával s így egyszerűen ment a maga útján, elnézéssel voltak vele szemben. Akik viszont az alkotmány védelmében, — lehet, hogy indokolatlan k