Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

34 Az országgyűlés képviselőházárnak 155. kárt, minden kartelvezért, mindenkit. S mi t történt uraim? Ugyanakkor, amikor egyes ! képviselőtársaink a kapitalistákat csúnyán tá­madták, odakint ezek gyönyörűen dekoráltat­tak, címekkel halmozták el és felemelték őket a halhatatlanságba. Miniszterelnök úr, a hal­hatatlanság csarnoka előtt a portások ezektől belépődíjakat szedtek. (Derültség.) Ezek a be­lépődíjak óriási összegeket tettek ki. Azt mond­ták, hogy nemzeti célokra mennek ezek a hatal­mas summák, ök maguk egész őszintén meg­mondták nekem, hogy micsoda összegeket ál­doztak. (Dinnyés Lajos: Hová ment ez?) Mél­tóztassanak tehát valami formát találni arra vonatkozólag, hogy ezekről a hatalmas nagy Összegekről valahogy a nemzet színe előtt el­számolás történjék. (Peyer Károly: Nagyon helyes!) Nem hallottam semmit a gyűléstilalom megszüntetéséről. Eckhardt Tibor barátom azt mondotta, hogy ez 'barátságtalan lépés volt egyenesen a kisgazdapárttal szemben. Nem állihat meg az az indokolás, hogy a népet izgatja az, ha kerületében nem a saját kép­viselője, hanem máspártállású képviselő be­szél íhozzá, ez tarthatatlan indokolás. Méltóz­tassanak a gyűléstilalmat felfüggeszteni. Egyetértek a kormánnyal abban, hogy az ál­lamíhataloím eszközei teljesen elegendők min­den bolsevista veszedelemmel szemben és osz­tozom Ernszt Sándor barátomnak e téren ki­fejtett nézetében, hogy a bolsevizmus ellen a legjobb fegyver a jó szociálpolitika. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Abban is igaza volt Ernszt Sándornak, hogy iha a szociálpolitikai kérdéseket nem old­juk meg, akkor hiába teremtjük itt a leg­szebb és legjobb barátságos hangulatot., oda­kint az országiban ez az atmoszféra a mostani állapotok fenntartása mellett nem lesz fenn­tartható. (Farkas István: Ügy is van!) De ba már reformokról van szó, ha szo­ciális és politikai reformokról van szó, akkor kérdezem, hol vannak ilyenkor, . ilyen törté­nelmi pillanatokban a mi reformereink? Hal­lottuk, hogy van egy reformnemzedék, refor­mer társaskör, reformer csoport. Hát miért nem állnak most ezek elő ezekkel a refor­mokkal, amikor egy új kormány vonul fel? Pedig itt volna ennek a helye, mert ez a Ház arra való; itt kell a reformerek­nek kiállni és szembeszállni — ha [kell — a miniszterekkel (Rassay Károly: Az állam­titkári állásokat nem itt adják!) és követelni a reformokat, feláldozni esetleg a mandátu­mot. (Elénk derültség a baloldalon.) Ez az igazi reformmunka. En azt hiszem, hogy Bethlen István gróf igen t. képviselőtársam nem veszi tőlem rossz­néven, amit most fogok mondani, de tény­leg már ott vagyunk, hogy ma Bethlen Ist­ván a reformer, ő követeli a titkos választó­jogot velünk együtt (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) ós a fiatal reformerek hal­gatnak, (Farkas István: Félnek!) azoknak minden jó, azok engedik, hogy Bethlen Ist­ván, akit csáklyásnak neveztek, a reformok terén is megint az első sorba kerüljön. Hol vannak a reformerek? (Élénk derültség a jobb­és a baloldalon.) Es mit mond a miniszterelnök úr? A mi­niszterelnök úr azt mondja, hogy ő is a titkos választójog híve, előbb azonban az al­kotmánymódosításokat tartja szükségesnek, így az államfői hatalom kiterjesztését és a ülése 1986 október 22-én, csütörtökön. felsőház reformját. Hát én hozzájárulok ehhez, terjesszük ki az államfői jogkört, de kérde­zem: miért van erre szükség? Méltóztassák egyszer az államfőt egy éjjeli ülésre idefá­rasztani. Mit fog itt látni? Egy monologizáló honfiút, néhány inspekcióst és az ülve-alvók olimpikonjait. (Elénk derültség a Ház minden oldalán.) Kérdezem tehát, miért kell egy ilyen képviselőháznak a feloszlatása tekintetében még több jogot adni az .államfőnek? Ez, a képviselőház .alszik! (Gr. Festetics Domon­kos: Te mindig itt voltál?) Engedelmet kérek, az is olyan sürgős, hogy a felsőháznak nagyobb hatáskört kell adni? Bethlen István féknek teremtette a felsőházat, sohasem gondolta Bethlen István, hogy ilyen jámbor képviselőház lesz itt. Féknek teremtette, de kell ennek a Háznak fék? Hát nem elég fék ez a Ház maga? Ennek nem fék kell, en­nek dopping kell, (Derültség.), ennek stimu­láció kell. (Elénk derültség a jobb- és a balol­dalon.) De én attól félek, hogy így nagyon messze jutunk a titkos választójog reformjától és ha ezeket meg fogjuk is csinálni, a végén, miniszterelnök úr, nem lesz idő a titkos vá­lasztójog megvalósítására és figyelje meg a miniszterelnök úr: amelyik koirmányelnök ezt a megoldást még elhalasztotta, annak a kor­mányelnöknek még sohasem jutott ideje arra, hogy a titkos választójogot meg is valósítsa. Há.t ne járjunk most is úgy! Ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy röviden reflektáljak Bethlen István gróf t. képviselőtársamnak egy múltkori nyilatkoza­tára, amelyet az első nemzetgyűléssel kapcso­latban tett. Bethlen István azt mondotta, hogy az első nemzetgyűlés nem volt azon a nívón és nem volt alkalmas arra, hogy nagy refor­mokat valósítsanak meg vele. (Rupert Rezsó közbeszól.) Én kérem a volt miniszterelnök urat, vegye elő az első nemzetgyűlés tagjainak névsorát, (Rupert Rezső: Sokkal nívósabb volt. mint a mai!), nézze meg, felkészültség tekinte­tében és egyéni függetlenség tekintetében. (Rupert Rezső: Sokkal nívósabb volt!) igenis, vetekedhetett a későbbi képviselőházakkal- Es ha jól meggondoljuk a dolgot, ez az első nem­zetgyűlés nemcsak átmeneti, kisegítő alkotmá­nyunkat teremtette meg, hanem az egész mai dicsőségesen uralkodó rendszert is ez szülte. 16 év alatt annyit hallottam itt dicsőíteni, ma­gasztalni ezt a rendszert, nem lehetett tehát rossz az a nemzetgyűlés, amely ilyen jó rend­szert tudott szülni. (Derültség.) En 16 év alatt valami 72 minisztert láttam itt ülni, láttam őket dicsőíteni, Bud Jánostól Mayer Jánosig. (Derültség.) Semmi esetre sem lehetett tehát nívótlan az a nemzetgyűlés, amely olyan rendszert kreált, hogy ez a rendszer 72 minisz­tert tudott produkálni. (Mayer János: Magá­val senki se versenyezhetett! Maga jogforrás volt!) Ami az előttem szólott, t. képviselőtársam által említett korrektívumokat, bizonyos eszkö­zök alkalmazását illeti, én azt mondom, na­gyon nehéz megállapítani, hol kezdődik a de­magógia és hol szűnik meg. A legutóbbi idő­ben is olyan radikális propagandát hallottunk, amely egészen közel járt a legszélsőségesebb felfogáshoz és ezt a propagandát egyszerűen leöntötték a nacionalizmus generálszaftjával s így egyszerűen ment a maga útján, elnézéssel voltak vele szemben. Akik viszont az alkot­mány védelmében, — lehet, hogy indokolatlan k

Next

/
Thumbnails
Contents