Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-170

456 Az országgyűlés képviselőházának 170. ján igyekszik megítélni a helyzetet, hogy méltóztassék egyszer a számok imögé nézni és akkor meg méltóztatik látni, hogy a gyáripar termelési költségeiben nem ilyen kis hányad a munkabér hányada. Kétségtelenül vannak üzemek, például a nagy analomüzemeknél van így, ahol ta munka/bérhányad lényegesen 'kisebb, mert hiszen a húza feldolgozása természetesen kisebb technikai munkát tesz, szükségessé. Végül Éber képviselő úr az árelemzést kifogásolta felszólalásában és azt mondotta, hogy a kormány bizonyos ellenkezésbe jut eddigi gazdasági politikájával, amikor éveken keresztül egy megfelelő árnívó kialakulását szorgalmazta és most szembekerül ezzel az árnívóval. En azt hiszem, mélyen t. képviselő úr, itt is tévedésben méltóztatik lenni. Az kétségtelen, hogy a termelés alapja a megfelelő árnívó fenntartása és kétségtelen az' is, hogy Magyarország kormányának nemcsak törekvése, hanem egyenesen kötelessége is volt az, hogy azt a katasztrofális mezőgazdasági áresést, amely a mezőgazdasági termelést tulajdonképpen lehetetlenné tette, valamiképpen kiparírozza és egy állandóbb, stabilabb, magasabb mezőgazdasági árnívót biztosítson az ország részére. Ez azonban egyáltalában nem áll ellentétiben azzal, hogyha egyes cikkeknél, akár a monopolisztikus helyzet folytán, akár pedig esetleg a közbeiktatott kereskedelem működése folytán — ezt a tanácsot különben Éber^ képviselő úr adta felszólalásában — olyan áralakulás jön létre, amely már nem indokolható, akkor ezekkel az áralakulásokkal természetesen szembeforduljon a kormány és igyekezzék végrehajtani ezeknek az áraknak letörését.' Tehát az egyik nem zárja ki a másikat, mert a gazdasági életben van egy árnívó, de az árucikkek ára egyénenkint jelentkezik s amikor egyes árucikkek ára nyomott, alacsony és talán a termelési költséget sem fedezi, vagy csak éppen hogy fedezi, ugyanakkor bizonyos konjunktúra révén lehet egyes cikkek ára olyan rendkívül magas, hogy azt semmiféle közgazdasági szükségszerűség nem teszi indokolttá. Ezzel az árdrágítással a kormány egészen jogosan szembefordulhat (Meizler Károly: Lássuk!) és az árelemző bizottság felújítása és működésének kiterjesztése tulajdonképpen ezt célozza. Ezért ne méltóztassék félni attól, hogy az árelemző bizottság esetleg a nagynehezen elért mezőgazdasági árnívót kívánja megingatni, mert ez az egész mezőgazdasági termelésre kétségkívül súlyos hátrányokkal járna. Bár — amint említettem — mindazok az észrevételek, amelyeket Éber képviselő úr a törvényjavaslathoz fűzött, tulajdonképpen nem a törvényjavaslat tárgyára vonatkoznak, szükségesnek tartottam mégis néhány ilyen megjegyzésére reflektálni és minthogy úgy látom, hogy belsejében Éber képviselő úr is igazat ad annak a megállapításnak, hogy külkereskedelmi tárgyalásokat folytatni és megállapodásokat létrehozni felhatalmazás nélkül nem lehet, kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Kérdeni a t. Házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. ülése 1936 december ll-én

y pénteken. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címet felolvasni. Esztergályos János jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét). Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvasm az 1. §-t): Éber Antal. Éber Antal: T. Képviselőház! Csak néhány rövid mondattal óhajtanék az igen t. miniszter úr magyarázataira reflektálni. (Zaj a jobbés a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Éber Antal: Az egyik az, t. Ház, hogy a miniszter úr azt méltóztatott mondani, hogy a közteherviselés szempontjából miért csak a kisipart hasonlítottam össze a gyáriparral, miért nem említettem a mezőgazdaságot is. Neim tudom, milyen szempontból volt ez mulasztás? hu úgy gondoltam, hogy szembeötlőbb, ha ezt a kettőt említem meg, de nálam van Fellner Frigyesnek a dolgozata, amelyből kitűnik, hogy a közterhek összegéből a gyáripar 125 millió pengőt, a mezőgazdaság pedig 226 millió pengőt visel. (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Levonva a boletta-alapot!) Ugyanennek az összeállításnak alapján tehát a közterhekből a gyáripar 125 millió, a mezőgazdaság pedig 228 millió pengőt visel. Ha a mélyen t. miniszter úr kevesli, ne méltóatassék mindig a statisztikusokat bántani, akkor tessék talán a kormány és a parlement előtt egy olyan gazdasági politikát javasolni, hogy a mezőgaz daság még több adót, még több közterhet viseljen és a gyáripar kevesebbet, de a statiszkát méltóztassék talán elfogadni. Én helyesein idéztem, legfeljebb talán csak nem az egész táblázatot olvastam fel. A másik megjegyzésem az, hogy a szegéuy Statisztikai Hivatal — én végtelenül sajnálom — diszgráciába esett. Én igazán nem vezetem, nem irányítom, nem ellenőrzöm (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi ügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Csak kritikával kell felhasználni!) és egy ellenzéki padokban ülő képviselő nem tehet egyebet, mint hogy a Statisztikai Hivatal adatait használja fel. Itt az van az adatok között, hogy egy munkás átlagos évi keresménye a fonó- és szövőiparban 1933-ban évi 1042 pengő volt, 1934-ben 1024 pengő, 1935-ben pedig 964 pengő. Én ezt mondtam el. Ha most a miniszter úr azt méltóztatik mondani, hogy a Statisztikai Hivatal a gyáripari vállalatok összeállítása alapján közli ezeket az adatokat, akkor engedelmet kérek, én azt hiszem, nem állt a gyáripari vállalatok érdekében, hogy kevesebbet mutassanak ki, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt még többet!) ha tehát még a gyáripari vállalatok megvilágításában is így áll a dolog, akkor legfeljebb csak azt gondolhatom, hogy talán még nagyobb az esés, de semmiesetre sincs okom azt feltételezni, hogy ez az esés másképpen mutatkozik. Én igen veszélyesnek tartom, hogy, amikor a mi Statisztikai Hivatalunk még bír annyi bátorsággal, hogy eze; ket az adatokat a nyilvánosság előtt fel meri tárni, (Bródy Ernő: Kötelessége.) akkor mi ezeket az adatokat bírálat tárgyává tegyük, (vitéz Bánsághy György közbeszól. — Dinnyés