Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-170

454 Az országgyűlés képviselőházának 170. hogy Éber képviselő úr ezt az alapfelfogását megváltoztatta volna és ezért csodálkozom, hogy ma a törvényjavaslat ellen iratkozott fel. Azok a tudományos megállapítások, amelyeket Éber képviselő úr itt a javaslat ellen felsorakoztatott, tulajdonképpen a javaslattal semmiféle kapcsolatban nincsenek. A javaslat végeredményben felhatalmazást ad a kormánynak, hogy a szükséges, elkerülhetetlen kereskedelmi tárgyalásokat lefolytathassa, a megállapodásokat megköthesse. Ennek a felhatalmazásnak birtokában a mai viszonyok között eredményes külkereskedelmi tárgyalásokat es külkereskedelmi megállapodásokat létesíthet. Mint említettem, Éber képviselő úr felszólalása nincs kapcsolatban a törvényjavaslattal. azonban néhány megállapítására mégis leszek bátor reflektláni. A képviselő úr az egész 'háború utáni gazdasági politikát állítja be bűnbakként az egész európai politikai rendszerért. Gondolatmenetében az áll, hogy a világháború után az egyes államok kormányai eltörölték a szabadkereskedelmet, ez aztán az elzárkózásra vezetett és ma már ott tartunk, hogy háborús veszély fenyegeti egész Európát és talán az egész világot. Mélyen t. képviselő úr, azt hiszem, hogy ez a megállapítás teljes mértékben hamis, mert a világkonstellációnak nemcsak gazdasági eleme van, hanem elsősorban politikai vonatkozásúak azok az elemek, amelyek Európát és az egész emberiséget a mai politikai és gazdasági helyzethez juttatták. (Egy hang balfelől: Ez igaz!) Szerintem a képviselő úr összetéveszti az okot az okozattal, (Éber Antal: Dehogy!) mert a világháború után bekövetkezett zilált politikai helyzet, a bizalmatlanság, amely az egyes országok és nemzetek között feléledt a háború után s megmaradt, okozza az elzárkózást. Ez a politikai konstelláció teszi lehetetlenné a .szabadkereskedelmet és így r tulajdonképpen a szabadkereskedelem esett áldozatául annak a politikai konstellációnak, amely a világháború után Európában kialakult. (Ügy van! ügy van! jobb felöl. — Zaj balfelől.) Ez a való helyzet ós hogy mennyire így áll a helyzet, azt mutatja az, hogy amikor a külföldi kölcsönöknek Közép-Európa felé áramlása nyomán néhány éven keresztül Közép-Európában szabadabb forgalom alakult ki, annak rövidesen igen nagy böjtje következett el. Csaknem kivétel nélkül, az összes középeurópai államok annyira eladósodtak, hogy ez az adósság ma már legelsőrendű akadálya a szabadabb forgalom kitér jeszkedésének. (Rassay Károly: Akkor a bizalom oly nagy volt, hogy idejött a pénz!) A gazdasági életben új faktorok jelentkeztek. A szaibadkereskedelem a -háború előtt sem érvényesült teljesen, még egy nemzetnek gazdasági életén belül sem, mert hiszen a kereskedelem is tudta ós értette ennek korlátozását a kartelszerű megállapodások létesítésvei. Éber képviselő úr sokat foglalkozott a kereskedelmi érdekképviseletekkel, nagyon jól méltóztatik tudni azoknak a viszonteladói 'hálózatoknak fokozatos kiépítéséről, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy valaki szabadon, a saját elhatározásából, megfelelő készültséggel és tőkével bekapcsolódjék akármilyen szabadnak gondolt kereskedelmi forgalomba. A szabadkereskedelem is állít korlátokat azok számára, akik még nem élvezik a szabadkereskedelem áldásait ós sok esetben önző célokkal hozta létre ezeket a korlátozásokat. Egyes nemzeteken belül is érvényesül ez, az ! ülése 1936 december 11-én, pénteken. egyes nemzetek között azonban még fokozottabb mértékben érvényesül. Hiszen a világgazdasági helyzetnek egyik legnagyobb rákfenéje tulajdonképpen a dömpingszerű áruszállítás. (Kassay Károly: Ez igaz! — Bródy Ernő: Dömping az áruban és sajtóban!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy az. iparcikkek terén, az olyan cikkek terén, ahol a termelési költségek megállapítása függ a gyártott mennyiségtől, a gyártmány minőségétől, azonkívül a termelési költségekben vannak olyan tényezők is, amelyeknek a momentán megkeresése nem mindig feltétlenül szükséges, — gondolok bizonyos rezsitételekre, kamattételekre, stb. — amelyek azonban kétségtelenül azt a gyártmányt igazságszerűleg terhelnék, akkor egy természetszerű dömpinggel is állhatunk szemben, mert mint méltóztatnak nagyon jól tudni, egy gyár vagy egy ipari vállalat produktumainak emelkedésével a termelési költségek^ leszorítása jár. így sokszor érdemes egy gyárnak olyan szállítást is vállalnia, ahol a termelési költségeket nem keresi ugyan meg, de az egész gyártási volumenjében bizonyos olcsóbbodást idéz elő. Ez a dömpingszerű jelenség nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon bekövetkezett és bátor vagyok rámutatni arra, 'hogy olyan kis fogyasztópiac, mint Magyarország, ha követné azt a tanácsot, amelyet Éber Antal t. képviselő úr adott, hogy nyissuk meg a kapuinkat és térjünk át a szabadkereskedelemre, (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) akkor bennünket elborítanának a dömpingszerű árhullámok. Lehet, hogy pár évig jól élhetnénk, olcsóbb ruhát és cipőt vehetnénk, de ennek nagy gazdasági leromlás lenne a következménye, nagy tőkeértékek mennének tönkre, amely tőkeértékek nemcsak a gyáriparba, hanem általában az iparba vannak invesztálva s az embereknek százai és ezrei maradnának kenyér nélkül. Azt hiszem, ennek következményeit egyetlen kormány se vállalhatná magára. Kis államok nem kezdhetik el tehát a szabadkereskedelemre való áttérést. Elismerem, hogy vannak olyan geográfiai adottságok, amelyek mellett egy kis államnak érdekében áll, — ha a szomszéd, nagyon jól felvevő piaccal rendelkező államok beengedik az ő áruját — hogy a^ szabadkereskedelem elvére térjen át. Hiszen látunk az európai államok között is nagyon sok példát. Mi azonban legyünk tisztában azzal, hogy nekünk nincsenek legalább is olyan kiváló felvevő és fizetési képességgel rendelkező piacaink, mint akár Dániának vagy Hollandiának és nekünk ott kell eladnunk, ahol áruinkat megveszik, ahol többé-kevósbbé konkurrensképesek vagyunk. Éppen ezért mi egyoldalúan a szabadkereskedelmi rendszerre át nem térhetünk mindaddig, amíg ezt elsősorban azok az államok meg nem teszik, amelyek megfelelő gazdasági erőtartalékkal rendelkeznek. ( Azt méltóztatott mondani, hogy Magyarország volt talán az egyedüli ország egész Európában, amely a készáru behozatalt katasztrofális mértékben csökkentette, amire a vámbevételek csökkenéséből méltóztatik következtetni. Nem tudom, mi lett volna a helyzet, ha a magyar gyáripar és általában a magyar ipar nem lett volna képes az ország szükségleteit ezekből a cikkekből ellátni. Azt azonban méltóztatik tudni, hogy a ránkszakadt gazdasági válság elsősorban a devízafronton adott a legnagyobb sebet az országnak és nem tudom ho-