Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-170
450 Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1936 december 11-én, pénteken. anyagok. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Festett falakat mégsem lehet behozni!) Behozhatnánk kész szöveteket, amelyek esetleg sokkal jobbak és sokkal olcsóbbak volnának megfestve, mint amelyeket ilyen protekciók védelme alatt idehaza megfestünk. Én esak arra akartam hivatkozni, hogy a behozatal értékében a készgyártmányok értéke az 1935. évben 244%-ot tett ki az előző évi 26'1%-kai szemben, ta 'készgyártmányok behozatali aránya tehát igenis állandóan romlik. De az igen t. miniszter úr azt mondotta, hogy miért a kifogás, hiszen nekünk az összes mezőgazdasági terményeket, amelyek eladásra várnak, így is sikerül a külföldön elhelyeznünk, a csereforgalom lebonyolítása tekintetében tehát abszolúte nincs semmi bajunk.^ Nem akarok itt egy érzékeny húrt megpendíteni, (Felkiáltások a baloldalon: Csak pendítsed!) amely inkább a miniszter úr elődjével kapcsolatban lenne érzékeny. Miután ő már nincs jelen, nem akarok reminiszcenciákat felújítani, (Farkasfalvi Farkas Géza: A múlt évi búza!) hanem a borról akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk! a középen és a baloldalon.) Most például azt kérdezhetném, hogy ha valóban olyan nagyszerűen sikerül elhelyezni a külföldön mindig mindent, ami itt az országban terem, alkkor ezt a könnyűséget, amelyet a mi vámpolitikánk lehetővé tett, példáiul -a jelen pillanatban a hor itekimtetében, miért nem méltóztatik applikálni? De nem akarok ilyen pikáns témákkal foglalkozni, csak azt mondom, hogy arra nincs bizonyíték, hogy minden mezőgazdasági terményt sikerül elhelyezni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem ám!) Természetesen sikerült elhelyezni bizonyos áron, még pedig olyan áron, amelyen abban a pillanatban a gazdának el kellett adnia azért, hogy pénzhez jusson. Nem méltóztatik figyelembe venni azt, hogy a mezőgazdasági termelésnek az iránya menynyivel más volna, mennyivel jövedelmezőbb volna abban az esetben, ha szabadon és a meg felelő csereértékek kihasználásával tudnók terményeinket a külföldön elhelyezni. Nem volna szabad annak a gondolatnak felmerülnie, hogy kukoricát szállítsunk ki olyan évben, mint az idei, amikor termés volt, mert a zsír és a sza lonna számára nem tudunk piacot találni. Nem volna szabad mást, mint nemesített terményeket és finom, márkázott jószágokat kiszállt tanunk ós lenne is minderre piacunk, ha nem ahhoz ragaszkodnánk, — amire a Statisztikai Hivatal félhivatalos tudósítója hivatkozik — hogy ma már ott tartunk, hogy Magyarország Angliába több textilcikket exportált a múlt év első 9 hónapjában, mint amennyit onnan importált. Bocsánatot 'kérek, ha nekünk az a büszkeségünk, hogy zsírt és szalonnát nem tudunk oda exportálni, hanem textíliákat exportálunk, akkor a végén még mi fogunk onnan zsírt és szalonnát importálni és megint az államkincstárnak nem csekély megterhelésével fogunk oda textil cikkeket kivinni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Szóról szóra igaza van! Agrárszempontból minden szava igaz!) Tudományos, közgazdasági szempontból is, t. képviselőtársam. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Az első magyar közgazda, Berzeviczy Gergely, aki több mint 100 évvel ezelőtt nagy tudományos értékű tevékenységet fejtett ki, a következőket írta (olvassa): »Azt hiszik, hogy a szdbadkeres'kedelem szegényíti az országot oly esetben, amidőn külföldi termékek vétet, nek? Ezt a hibás véleményt nagy lármával tolják előtérbe azok, akik kereskedelmi tilalmak által közkárosodás mellett nyereséget biztosítanak maguknak,« Ma is ez a ; helyzet^ és aki a külkereskedelmi politika teóriájában jártas, az tisztában van azzal, hogy nem áll meg az a felfogás, mintha az volna jó hazafi, aki amellett foglal állást, hogy minden áron hazai cikket kell fogyasztani, akár jó, akár rossz, akár drága, akár pedig olcsó és nem veszi észre, hogy a patriotizmusnak ez a merne viszont megakadályozza azt, hogy r természetszerűleg ugyanannyi termelt jószág ós magyar termel vény megtalálja az útját a külföld felé — vagy csak túlzott prémiumokkal, az államháztartás túlzott megterhelésével • talál ja meg. Mondom, ez tudományos megállapítás, amelynek egy igein kitűnő angol író, Crowther, az Economist egyik szerkesztője, egy igien kitűnő kötetében, amely most jelent meg Ways and Meani* címmel, a következő világos szavakkal adott kifejezést. (Olvassa): »Azt szokták mondani, hogy aki külföldről vásárol olyasvalamit, ami otthon is meg; lett volna vásárolható, az egy angol munkást foszt meg a munkaalkalomtól. Ez természetesen tiszta, hamisítatlan nonszensz. Aki kanadai húst, vagy újzélandi vajat, vagy ausztráliai gyapjút, vagy dán szalonnát vásárol, az munkát szerez valakinek az angol acéliparban, vagy az angol hajózásban, vagy valamely más exportiparban.« Ez a tudományos megállapítás és én azt mondom, hogy az, aki itt rossz pamutszövetet, vagy drága pamutszövetet, vagy gyapjúszövetet gyárt, (Rassay Károly: Rossz papirost!) ahelyett, hogy azt a külföldről behozná, az nem mondhatja annak, aki külföldit használ, hogy: te egy magyar munkást emeltél ki a megélhetés lehetőség'ei közül; az csak azt mondhatja, hogy egy gyáripari munkásnak adott talán ezzel kenyeret, de két-három kereskedőt, kisiparost, három-négy mezőgazdasági munkást tett keresietnélkülivé. Megint Gomperz Ervinre, egy gyáriparosra hivatkozom, aki gyakorlati ember, gyárvezető, aki csak nincs elvakulva, mert a tudományból is merített és a tudományos ismeretek által megfinomodott gondolkodásmóddal foglalkozik a gyáripar helyzetével. Azt mondja az előbb említettem könyvében (olvassa): »A belföldi gyáripart védő vámok, habár nem' szándékosan, de védelmet nyújtanak egyszersmind a külföldi mezőgazdaságnak is. A belföldi mezőgazdaság az iparcikkek megdrágulása folytán kevésbbé versenyképessé válik, míg az ipari foglalkoztatásból kiszorult külföldi tőke és munka olcsóbban áll a külföldi mezőgazdaság rendelkezésére^ (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt hirdetjük állandóan!) Ez az igazság és ezek az igazságok kellene, hogy vezessék szerény vé 1( eményem szerint a magyar kereskedelmi politikát. Nem teóriák ezek, hanem gyakorlati megfigyelések és megfontolások, amiknek ellenkezője történik. Igen tetszetős jelszó nálunk az, hogy csakis az iparosodás képes a nép felesleges számát elhelyezni és munkához juttatni. Ezzel a kérdéssel akarok rövid ideig foglalkozni, mert azt hiszem, nincsen olyan beállítás, amely elhibázottabb, alaptalanabb volna, mint ez, amely helytelenebb irányokba terelte volna a magyar gazdaságpolitikát, mint éppen ez a felfogás. Legyünk egyszer tisztában azzal, hogy a gyáripari munkáslétszám mennyi.
