Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-170
Az országgyűlés képviselőházának 170, ülése 1936 december 11-én, pénteken. 449 mégiscsak meg kell állapítanom és legyen szabad kijelentenem, hogy kormány, amely ezt a négy feltételt adta meghatalmazott követének szájába ennek a kérdésnak elintézésénél, a külföld előtt abszolúte nem dokumentálta azt, mintha a magyar kormány valóban óhajtandónak és kívánatosnak találná a szabad áruforgalomnak a nemzetek közt való helyreállítását. Ez a négy feltétel úgy van megállapítva, hogy ez hasonlít ahhoz a kereskedelmi és vámpolitikához, amelyet mi tanúsítottunk, amióta Magyarország vámpolitikai önállóságát — sajnos — szomorú események folytán visszaszerezte vagy megszerezte: mindig csak az elzárkózás, mindig csak a szabad forgalom ellen való nehézségek, mindig csak a gátaknak ás akadályoknak a növelése felé irányuló irányzatok. Amikor mi 1920-ban először megalkottuk az autonóm vámtarifát, akkor Matlekovies Sándor, a vámpolitikának nemzetközileg elismert nagy szaktekintélye, akinek minden érdeke ki volt zárva abban a tekintetben, hogy ő valamilyen gazdasági ághoz való közelség szempontjából ítéli meg a kérdést, óva intett egy ilyen protekcionista vámtarifának a megalkotásától. Kifejtette, hogy Magyarország végre mégis csak par exeellenee mezőgazdasági ország, hogy mezőgazdaságot nem lehet majd jövedelmezően folytatni, lia az iparcikkeket, amelyekre rászorulunk, megdrágítjuk ,p % e ^ zárjuk a külföldön a piacokat a mezőgazdasági cikkek elől. Az ő szava a pusztába kiáltó szó volt. Megalkották ezt a protekciós (autonóm vámtarifát, és azóta a kereskedelmi miniisiatériuni dlletékes ügyosztályában változatlanul az elzárkózásnak, a protekcionizmusnak, a vámfalak emelésének, az ide bekívánkozó külföldi árucikkek teljes kitiltásának a politikája érvényesül, mindig ugyanazon vezetés alatt, mindig ugyanazon irányzat szerint. Sajnos, éppen ez hangzik ma mindenfelé. (Farkasfalvi Farkas Géza: Érdemes az agrárképviselő uraknak ezt meghallgatni! Nagyszerű agrárbeszéd. — Zaj a jobboldalon.) Megnyugtathatom a t. képviselőtársamat, hogy tegnap az egyesített bizottság ülésén az nem lepett meg, hogy Knob Sándor igen t. barátom és képviselőtársam a protekcionizmus mellett foglalt állást, de az meglepett, hogy én utánam felszólalt Schandl Károly képviselő úr. aki általánosan mint az agrárüus érdekek képviselője szokott szerepelni, és ő bocsátkozott velem szintén vitába a szabadkereskedelem szempontjából, és Schandl Károly volt az, aki azt mondta, hogy ő teljes mértékben csatlakozik a kormánynak ehhez a gazdasági politikájához, és csak azt kéri, hogy ha újabb gyárakat alapítanak, azokat vidéki városokban alapítsák. Hát bocsánatot kérek, akkor valóban helyzet (áll fenn, ami régtől fogva fennáll, hogy azok, akiket merkantilistáknak szoktak nevezni, néhai Matlekovies Sándor, néhai Sándor Pál és most az én csekélységem vagyunk azok, akik a szabadkereskedelem jelszavával az ország közgazdasági érdekeit, de az agrárérdekeket is képviselik, (Űpy van! Űpy van! bálfelöl.) ellenben azok, akik egész életüket mint az agráreszmének íúszlóhordozói töltötték el, mint Schandl Károly t. képviselőtársaim, mélyen meghajlanak a mai protekciós vámpolitika előtt, és ő maga semmi egyebet nem kíván, mint azt, hogy a vidéken is létesítsenek egynehány gyárat. (Rassfv Károly: A kart elvezérek megint mi leszünk! A szegedi tanyákon én vagyok a kartelvezér! — Zaj.) T. Képviselőház! Ügy tűnik fel azonban a dolog, mintha a mi protekcionizmusunk csak olyan egyszerű protekcionizmus volna, amely gyengébb vagy legfeljebb ugyanolyan erős, miint a külföldi államoké. Sajnos, ez sem áll. A Népszövetség jelentése, a Condliffe-jelentésnek nevezett nagyszerű évi gazdasági jelentés az 1935/36, évi kiadmányában kimutatást közöl arról, hogy az egyes államokban 1929-től 1936-ig hogyan tolódott el a vámbevételek aránya az összes állami bevételekhez képest. A vámbevételek majdnem minden országban csökkentek a külkereskedelmi forgalom csökkenése folytán. De huszonnégy ország közt, amelynek adatait ebben a vonatkozásban feltünteti, Magyarország a legnagyobb csökkenési kvótával szerepel, Magyarország vezet ezek között az országok között abban a vonatkozásiban, hogy melyiknek a vájnlbevételeti csökkentek a legjobban. Nálunk 60%-kai csökkentek a vámbevételek. Miért? Azért, mert mi nem érjük már be a vámpolitikai korlátozásokkal, nálunk a teljes és rideg prohibició érvényesül a gyáripar érdekében, amelynek számára egészen monopóliumszerű helyzetet teremtettünk. Ez tükröződik vissza abban a jelenségben, hogy amíg 1929-ben az állami bevételeknek még 15%-át tették a vámok, addig ma csak 6%-ra rúgnak. (Hunyadi-Vas Gergely: A forgalom csökkent mindenütt!) Ismétlem, 24 ország kimutatását közlik arra vonatkozóan, hogy milyen arányban csökkentek a vámbevételek és egyik országé sem csökkent olyan mértékben, mint Magyarországé. Tegnap a mélyen t. iparügyi miniszterúr arra hivatkozott, hogy mi hozunk be készgyártmányokat és hogy a készgyártmányok behozatala emelkedik. Én tudniillik azt az észrevételt tettem, hogy a mi gazdasági helyzetünk a prohibició folytán azért olyan rossz, mert mindig, de különösen a mai időkben csak nemzetközi csere útján bonyolódhatik le a kereskedelmi forgalom. Ha tehát mi mezőgazdasági cikkeinknek exportot akarunk teremteni, ha azt akarjuk, hogy a mi kereskedelmünk tőke nélkül, a benne rejlő nagy szellemi képességek és üzleti ügyesség kihasználásával az ország fizetési mérlegének hasznára legyen, hogy tranzitókereskedelmet^ fejtsen ki, amelyhez ram keW tőkebefektetés, csiak ügyesség, élelmesség és szakismeret, akkor mégis csak arra kell gondolnunk, hogy a sok gyáralaoítás folytán hovatovább nem lesz behoznivalónk, mert az idén is nem kevesebb, mint hat papíripari vállalat — gyárioari vállalat — létesült Magyarországon. (Mozpés a baloldalon.) Az iparügyi és a kereskedelemügyi minisztérium most együttesen boldog, ha sikerül megint valami cikkre, amelyet a külföldről jó minőségben, olcsón lehetett behozni, protekció folytán monopóliumot adni a gyáripari vállalatoknak. (Ügy van! — Taps a baloldalon.) Mindezekre a miniszter úr azt méltóztatott mondani. — talán én értettem félre — (Rassay Károly: Miért kell papírgyárat csinálni?) bogy mi igenis hozunk be készárukat külföldről. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A német behozatal javult!) A német behozatalnál igen. Nagy kérdés azonban, hogy mit nevezünk készgyártmánynak, mert a mi szempontunkból nyersanyagok lehetnek, amiket ők esetleg készgyártmánynak neveznek. Például a festékek, a festékanyagok, amelyeket az I. G. Farben ide behoz, az ő szempontjukból készgyártmányok, a mi szempontunkból nyers67*
