Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-155
Az országgyűlés -képviselőházának 155. tért is fel szoktak áldozni, azután egy egész minisztériumot is. (Derültség.) Egyszer a csúcs minisztériumot, egyszer a népjóléti minisztériumot, most az iparügyi minisztóriumiot. Ez így rendesen ismétlődni szokott, de különben más nem történik, mint egy kis permutáció, variáció, kombináció a vezérlő honfiak terén. Néha egy kicsit a főispánokat is megizzasztják. Hagyják két-három hétig sorsukat függőben; vagy az államtitkár aspiránsokat egy kis ideig szintén bizonytalanságban hagyják. (Derültség.) Én minderre azt mondom, hogy nekünk, öregebb politikusoknak, a legjobb, ha várunk. Ez az én élettapasztalatom. Mit látok én most 1 ? Hogy két érdekes front alakult ki ebben a Házban, Az egyik front az, amely azt várja, hogy itt semmi sem fog megváltozni és minden úgy megy tovább, ahogyan mostanáig ment. Ez az egyik front. Van egy másik front is, amely azért tömörült, hogy meg fog változni az, aminek a másik front örül, hogy úgy marad. (Derültség.) E két front között áll a miniszterelnök úr nagyszerűen megszerkesztett mondataival. (Derültség.) Most mi a kérdés? Körülbelül ezt kérdezte Bassay Károly is. Mit fog az egyik front csinálni, ha nem úgy marad minden, ahogyan volt és mit fog a másik front csinálni, ha rájön, hogy mégis úgy maradt minden, ahogy volt. (Rassay Károly: Mindkettő ott marad!) Ez a. kérdés. Várni kell tehát. Én azonban amennyire időm megengedi, foglalkozván a miniszterelnök úr programmjával, azt mondom, hogy például az, amit a nemzeti egységről mondott, természetesen minden vonatkozásban kielégít engem, mert végre olyan miniszterelnök jött, aki belátja, hogy nem lehet ezt a hatalmas gondolatot egy pártszervezetbe begyömöszölni. r Annak, hogy az uralkodó eszme a keresztény világszemlélet marad, amint láttam, az egész Ház csak örülni tud. Annák, hogy a nemzeti önkormányzatra súlyt fektet a miniszterelnök úr és ezt alkotmányunk ezeréves pillérein tovább akarja építeni, csak örülni tudunk. Nem látok aggályt abban az esetben sem, ha a belügyminiszter úr a vidéki városokat pénzügyi kezelésük szempontjából megrendszabályozni készül, mert hiszen ezek az autonómiák önmaguk érdemelték meg, 'hogy a. kormány velük szemben szigorúan lépjen fel. Budapestről itt nincs szó, hiszen kijelentette a belügyminiszter úr, hogy Budapesten minden a legnagyobb rendben van. Helyeslem azt, amit a miniszterelnök úr a külpolitikáról mondott. Különösen örülök annak, hogy a Dunavölgyében is a baráti hangulat fejlesztését tartja szükségesnek. Különösen csatlakozom ahhoz, amit Kánya Kálmán külügyminiszter úr a legutóbb mondott, hogy Közép-Európában felmerülő minden konstruktív gondolatot fel kell -karolni és alá kell támasztani és hogy a római paktum kibővítését lehetővé kell tenni. Mondom, ez mind olyasmi, amit csak üdvözölni és helyeselni lehet. Vannak azonban olyan dolgok, amelyekről a miniszterelnök úr megfeledkezett. Például nem szólt a miniszterelnök úr arról, hogy az a véd- és dacszövetség, amely az igen t. többség és hatóságok között a mai napig fennáll, a jövőben is fenntartatik-e. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a hatóságokat végrevalahára a politikai mozgalmakból kivonni. ülése 1936 október 22-én, csütörtökön- 33 Ez egy olyan döntő kérdés, amelyre a felélet sokáig nem késhetik. (Rupert Rezső: Mi lesz a háborús jogszabályok hatályon kívül 'helyezésével?) A hatóságoknak egy politikai párt számára való kiszolgáltatása törvénytelen. Ha a miniszterelnök úr ilyen törvénytelenséget állandóan tűrne, akkor a mi szemünkben nem lehetne alkotmányos miniszterelnök. Tudom, hogy ez nehéz kérdés, de erre minél előbb Ikeréin a választ. Eckhardt Tibor nagyon lojálisán azt a vonalat említi, amit Bassay Károly t. barátom is említett, hogy tudniillik a múltra vonatkozólag vonalat tesz. Nemrégiben egy amnesztia, mint egy nagy szivacs jelent meg, a választások után és mindent letörölt a fekete tábláról. Vannak azonban momentumok, amelyeket minden rekriminálás nélkül nem szabad egészen elfelejteni. Ilyen momentum például, amikor a csendőrség annyira megfeledkezik magáról, hogy egyes r testvéreinket, állampolgárokat tettleg inzultál politikai küzdelmek során. Nagyon kérem a belügyminiszter urat és a honvédelmi miniszter urat ...(Zaj a jobboldalon és a középen.) Én a petíciós anyagban >olyan szörnyű eseteket láttam, hogy t. miniszter úr', ne méltóztassék erről fölényes hangon beszélni. A miniszter nemcsak azért van, hogy képviselőket és panaszosokat a pahaszhivatalba küldje, hanem, hogy segítsen, hogy ezek a szerencsét: len dolgok végre teljesen kiküszöbölődjenek. Tessék elhinni, nem ia levegőből^szedem mindezt s ne tessék engem azzal elintézni, hogy tessék konkrét adatokat hozni. Engem a jóindulat vezet és semmi egyéb, mint az, hogy ezekkel az állapotokkal egyszer végre szakítsunk. Magam láttam kisgazdákat kék foltokkal, nem lehet tehát erre azt mondani, hogy nem történtek meg ezek az atrocitások. (Zaj a jobboldalon.) Tessék ezt egyszer s mindenkorra megszüntetni és akkor fátyolt borítunk a múltra. örülök annak, hogy a miniszterelnök úr a gazdasági életben a korlátozó intézkedéseket megszüntetni készül, hogy fizetési forgalmunkban a fokozatos szabbaddátétel felé törekszik. Ez mind helyes. Az irányított gazdálkodással pedig méltóztassék óvatosan bánni, mert ezzel kapcsolatban mindig szociális jelszavakat hallottunk és ha körülnéztünk, akkor azt láttuk., hogy az a mi irányított gazdálkodásunk csak nagyon kevés tekintetben segített a termelők^ nek, de a fogvasztó tömegek számára elviselhetetlen drágaságot jelentett. Ez a drágulás, miniszterelnök úr, most is folyamatban van, nemcsak az élelmiszerek ára emelkedik, hanem, — az iparügyi miniszter úr nagyon jól tudja. -r a vasáruk ára is emelkedik, a tűzifa, a bőr ára is emelkedik. Ha az erős kéz uralmát méltóztatnak propagálni, akkor itt van az a terület, amelyen most igazán egy kicsit meg lehetne mutatni az erős kezet, ezen a téren igenis a miniszterelnök úrtól segítséget és erős kezet várnak a fogyasztó tömegek. Még valamit felhozok. Kérdezem a minisz" terelnök úrtól, változni fog-e a helyzet abban a tekintetben, hogy a múltban a miniszter urak, — Bassay Károly is említette az előbb — másként beszéltek, mint az igen t. .többség egyes vezető szónokai. Hányszor fordult elő, hogy a gazdasági miniszterek az individuálkapitalisztikus termelési rendszer mellett tettek itt hitet és fogadalmat, egy félórával ké; sőbb azonban felállt egy igen t- képviselőtársunk, aki valósággal leskalpolt minden bani
