Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-170

Az országgyűlés képviselőházának 170. ban ezt a jogát eddig is. En tehát követelem: tessék visszaállítani a központi választmánynak az 1925. évi törvényben -biztosított teljes jogát, hogy úgy történjék a nérv jegyzék kiigazítása, hogy minden évben alialkítsálk meg miinden törvényhatóság területén — úgy mint azelőtt megalakították — az összeíró küldöttségeket ós azokba vegyék be a polgárságot, az érdekelteket, akiknek jogairól van szó, hogy azok elelnőrizhessék az összeírást. T. Ház! Amíg az előző törvény érvényben volt, a központi választmánynál az volt a helyzet, hogy annak bármely tagja, bármely községben — Budapesten bármely kerületben — a névjegyzéket megtekinthette ós ellenőrizhette. Az volt a helyzet, hogy mindenki, bármennyit akart is vizsgálódni, vizsgálódhatott a névjegyzék összeállítása körül és megállapíthatta azt, hogy X-et meg Y-t, akinek joga lett volna a névjegyzékben benne lenni, kihagyták. Pesten is nagyon sokszor előfordult, hogy a tisztviselőket bizonyos politikai szempontokból utasították vagy megkérték, hogy hagyjanak ki egyes embereket és azok ki is hagyták azokat. Tudom, hogy olyan ügyvédeket ós háziurakat, akik Pesten születtek, akiknek öregapjuk is itt lakott, különböző címeken kihagyták a névjegyzékből. A központi választmány tagjai ma nincsenek abban a helyzetben, mint azelőtt voltak. Ennek a rendelkezésnek alapján úgynevezett osztályokat alakítanak, amely osztályalakítás azt jelenti, hogy az osztályban van három tag, akik közül kettő mindig siet, a harmadik pedig hiába akar. Odahoznak 200—300, vagy 2000 aktát, megnéznek belőle kettőt-hármat s azután az elnök hamar azt mondja: rendben van, menjünk 'tovább, elfogadjuk. Nincs mód arra, hogy a központi választmány tagjai a névjegyzéket átvizsgálják, holott gyakorlatilag az a helyes dolog, hogy a központi választmány minden tagjának módja és alkalma legyen erre, mint azelőtt volt. Én emlékszem rá, hogy félnapokat sőt napokat töltöttünk benn a központi városházán és néztük a jegyzőkönyveket, csináltunk Stich-próbákat, s ha valaki akarta, végignézhette az egészet, a 3000—4000, vagy 10.000 nevet. T. Képviselőház! Lehetetlen, hogy ezt a javaslatot a törvényhozás elfogadja. Erre vonatkozólag nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a kormányzatnak az a korábban megnyilatkozott szelleme, amely ebben a törvényjavaslatban is érvényesül, megint a választójog ellen folytat harcot, azok ellen a választópolgárok ellen, akik eltartják az államot, akik eltartják a kormányt és a közigazgatásti. Elzeknek a jogát semmibe veszik, mindig lábbal tapossák és lehetetlenné teszik, hogy az a választópolgár a maga választójogának, a maga alkotmányos jogának legelemibb ellenőrzési lehetőségét is biztosítva lássa. Ez ellen én tiltakozom, tiltakozom, a polgárság nevében, a választók nevében, tiltakozom azért, mert

1 ez igazán olyan elemi jog, amelyet a kormánynak biztosítania kellene mindenki számára. A javaslatot nem fogadom el. (Buchinger Manó: Az egész a csalásra van alapítva.) Elnök: Buchinger képviselő urat rendreutasítom. Szólásra következik Dinnyés Lajos képviselő úr! ' r Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A választójogra vonatkozó 1925. évii törvénycikknek, amely a nyiltválasztást szankcionálta hazánk területén, az ország legnagyobb részében, ülése 1936 december 11-én, pénteken. 445 I egyik kinövése az a pongyolán szerkesztett és | fercmunkaszerű választói névjegyzék, amely | alapja lett minden választási visszaélésnek. (Ellenmondások a középen.) Bármennyire tiltakoznak is ez ellen ,a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, tények beszélnek arról, hogy 1926 óta valamilyen megmagyarázhatatlan okok következtében idővel folytonosan csökkent a névjegyzékben azoknak á száma, akiknek minden joguk megvolt arra, hogy a jegyzékben bent legyenek s hogy az országgyűlési képviselőválasztásokon szavazhassanak, de akik a mindenkori kormánynak nem voltak uszályhordozói. A példák százait lehetne felsorolni, de a^ példák helyett beszéljen az a számos folebbezés és feljelentés, lamielyet a váilasiztói névjegyzékek miatt beadtunk az illetékes hatóságokhoz. Az igen t. előadó úr, akit miként látom, rövid szereplése után utódja már fel méltóztatott váltani az előadói székben, élénken ecsetelte itt azt a nagyarányú megtakarítást, hogy mintegy 600.000 pengőt fogunk ezzel megtakarítani, s hangoztatta, 'hogy továbbra is sizükséges az a rendszer, amely eddig a választói névjegyzék összeállítása körül dívott, amely azonban — mint mondottam — valami megmagyrázhatatlan oknál fogva remeik precizitással hagyta ki mindig .azokat a választópolgárokat, akik nem voltak hajlandók a mindenkori politikai rendszert kiszolgálni. T. Képviselőház! Méltóztassék az időközi választásokat vagy az alapválasztásokat megnézni s akkor méltóztatik látni, hogy százával jönnek a panaszok. Az adófizetők, tekintélyes gazdák, különböző önálló exisztenciák között százával vannak olyanok, akik a múlt választáson még benne voltak a névjegyzékben, most pedig kimaradtak. Ha az ember keresi ennék az okát, akkor a községi elöljárók ós a vezető jegyzők a központi választmányra hivatkoznak, a központi választmány pedig hivatkozik a községi elöljáróságra, illetőleg a jegyzőre. Tény, hogy van lehetőség a fellebbezésire, de tudjuk, hogy ez milyen nehezen megy a falun, hiszen ott nem úgy van, mint Budapesten, ahol minden házban kiakasztják a névjegyzéket s abban mindenki megnézheti akármikor, reggel vagy délben, amikor elmegy hazulról, hogy benne van-e vagy nincs. Nagyon jól tudjuk, hogy a tanyáról nem igen mennek be az emberek a községházára, sőt a falubeliek sem' szeretnek a községházára járni, mert dolguk van, a hivatalos határidő pedig ameddig fellebbezni lehet letelik, mert az a falusi magyar gazda vagy munkásember, akinek más dolga van, mint ezután szaladgálni, valószínűnek tartja, hogy mivel az adókönyvben ki van mutatva, hogy befizette az adóját, élhet is a szavazati jogával és a választói névjegyzékből nem fogják kihagyni. Aki ezen a nézeten van, az nagyon sokszor kellemetlenül csalódik, mert amikor jön a választás' ideje és a szavaztai jogát akarja gyakorolni, akkor kisül, hogy egyáltalában nincsen felvéve a választói névjegyzékbe s akkor hiába szaladgál, nem tud ezen segtíeni. Valljuk be, hogy ez így van. (Plósz István: Mindenki törődjék a maga dolgával!) Éppen ezért rá akarok mutatni arra, hogy ha a falu jegyzője minden más dologgal tud törődni és ha azt a Kiss Pétert, akinek 30—40 hold földje van, meg tudja találni, amikor adót kell fizetni, akkor törődjék ezzel is. Tessék ezt a törvényjavaslatot, amelyet teljesen céltalannak esi eredménytelennek tartok, akként módosítani,