Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-170

444 Az országgyűlés képviselőházának 170. még nincsenek együtt, ennek a névjegyzéknek a kiigazítását végrehajtani. A törvény javaslat 2. §-a az életbeléptetésre vonatkozik. Tisztelettel kérem, méltóztassanak a javaslatot ia bizottság módosító javaslatával együtt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen). Elnök: Szólásra következik Farikas István képviselő úr! Farkas István: T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak ilyen kurtán-furcsán való elintézése nagyon rossz benyomást kelt akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a választópolgárságnak kizárólag csak a választójogon keresztül van befolyása az állam életére. Az előadó úr azzal indokolja meg és annakidején is_ azzal indokolták meg ezt a most lejárt törvényt, hogy arra pénzügyi szempontokból volt szükség és komplikált eljárást kellett vele kiküszöbölni. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a takarékosságot az állami életnek nem azon a területén kellene kezdeni, ahol az állampolgároknak lehetővé teszik, hogy az állaimpolgári jogaik gyakorlásának előfeltételét képező választójogi névjegyzékbe való felvételüket, vagy ki hag vasukat ellenőrizhetik. Ha a költségvetést elővennénk, nagyon sok olyan tételt találnánk, ahol kék ceruzával nagyon (gyorsan elő lehetne teremteni az erre a célra szükséges fedezetet. Ha csak a rendelkezési alapokból a dömping-sajtó támogatására fordított összegeket említem fel, ezekből bőségesen elő lehetne teremteni azt az összeget, ^ amelyet a névjegyzékek kiigazítására költhetnénk el. De az sem áll, hogy az állam pénzt^ ad ki erre a célra, mert hiszen a törvényhatóságok viselték ezeket a költségeket. Budapest székesfővárosnak nagy pénzösszegekkel tartozik az állam és még azokat az összegeket sem folyósítja a főváros részére, amelyek az állampolgári jogoknak jegyzékbe való vételével függenek össze. De egyébként is a választójog kérdését csak úgy lehet felfogni, hogy az állampolgárnak joga van ellenőrizni is a névjegyzékbe való felvételét, illetőleg kihagyását. Tisztán arról van szó ebben a törvényjavaslatban is, hogy az állampolgárnak nincs joga ellenőrizni a maga jogának gyakorlását. Ebben a rendelkezésben is az a bizonyos szellem, az az atmoszféra jelentkezik, amelyet centralizmusnak, vagy totalitásnak nevezhetnénk. Mert máskép ezt megmagyarázni nem lehet. Azt sem lehet elfogadni, hogy a régi eljárás komplikált volna, hogy pénzügyileg olyan kiadásokat jelentene, amelyeket az ál- | lam nem bírna el, mert az állam azt a pénzt, amelyet a választói ^névjegyzékek összeállítására, illetőleg kiigazítására kiad, más tételeknél bőségesen megtakaríthatná. De _ még, ha nem is takaríthatná meg, akkor is joga van beletekinteni a választói névjegyzék összeállításába annak az állampolgárnak, akitől az állam egyenesadót, közvetett adót és mindenféle adót követel. Miért ne legyen annak az adófizető magyar polgárnak annyi joga, hogy j ellenőrizhesse a választói névjegyzék össze- ) állítását? Egy ideig megvolt ez a joga, ma i már nincs meg. elvette már az előző törvény is. (Buchinger Manó: Arról van szó, hogy a névjegyzékből kihamisítják a választókat!) Miről van itt tulajdonképpen szó? Elmondom, mert nagyon jól ismerem a választói névjegyzékek összeállításának gyakorlatát, hiszen résztvettem tizenkét esztendőn keresztül a bu- I ülése 1936 december 11-én, pénteken. dapesti központi választmányban és tudom, mi az intenció ezen a területen. Tudom, hogy az az intenció, hogy a választói névjegyzéket úgy állítsák össze, hogy egy csomó választópolgárnak ismét elvegyék a választójogát. Ügylátszik, az urak számolnak azzal, hogy jön a titkos választójog, és már eleve olyan intézkedéseket tesznek és foganatosítanak, amelyek lehetővé tes'zik a gyanús r egyének kirostálását, kiszorítását a választói névjegyzékből, ha a jogosultságuk meg is van. T. Ház! Eddig a következő volt az eljárás. Van minden törvényhatóság területén központi választmány. A központi választmány minden esztendőben január 1-én összeíró küldöttséget alakított s ezekbe az összeíró küldöttségekbe pártok szerint vagy más rendszer szerint bevontak polgárokat és azok a polgárok ellenőrizték, hogy a jegyző és a különböző tisztviselők hogyan állítják össze a választók névjegyzékét. Megnézte mindegyik, hogy a jelentkező törvény szerint igény jogosul t-e vagy nem igényjogosult és aszerint vették fel a névjegyzékbe. Mi történt az előző törvény alapján és mi történik most? Elveszik a polgár ellenőrzési jogát, nem alakítanak összeíró küldöttségeket tmint addig, hanem hivatalból állítják össze a névjegyzéket. A hivatalos összeállítás pedig azt jelenti, hogy a polgár maga nem vehet részt az ellenőrzésben. Pedig ez egy közügy, egy közjogi kérdés, közjogi probléma, igazán a polgárság elemi érdeke, hogy ellenőrizze ezt. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki fogják függeszteni!) Eddig ellenőrizték, törődtek is ezzel. Nem pártszempontok szerint, hanem aszerint, hogy kinek van joga és kinek nincs joga. T. Ház! Láthattuk például itt az ügyvédi rendtartás kapcsán, mit beszéltek 'a jegyzőkről ós az egyes közigazgatási tisztviselőikről. Rámutattak arra, hogy mennyire élnek és élhetnek vissza azzal a jogukkal, hogy ők a polgárokkal érintkeznek, mennyire tehetnek _ jót vagy rosszat. Különösképpen a választód jogosultság megállapításánál a jegyzőnek korlátlan joga van, mert a faluban, a községekben a jegyző állítja össze a névjegyzéket, a jegyző bírálja el a választói jogosulságot. Most azt a jegyzőt, aki felettes hatósága szerint jár el a legtöbb esetben, — akiről ismétlem, hallottuk azt is, hogy okiratokat állít ki és aki nem nála csináltatja az okiratokat, aki ellenzéki érzelmű vagy más felfogású, azt egyszerűen nem veszi fel a névjegyzékbe — senki sem ellenőrzi. (Bárczay János: Ez gyanúsítás! — Dinnyés Lajos: Ügy van ez, sajnos! Kihagyják!) A központi választmánynak módja van ellenőrizni, de tessék elgondolni azt, hogy Szolnok vagy Békés megyében vagy akármely másik megyében, ahol 30—40 község van, mindenhol a jegyző állítja Össze a névjegyzéket, az befut a (központba, a központi választmány elé s a központi választmány azt már nem tudja korrigálni, mert erre nem áll sem idő, sem mód a rendelkezésére. Be fogom azonban majd később bizonyítani, hogy a központi választmány no unkák őrét is megcsonkították, mert nemcsak azt a jogát vették el, hogy ő nevezzen ki és alakítson öszszeíró küldöttségeket, hanem elvették tőle azt a jogát is, hogy ő maga praktikusan ellenőrizni tudja a választójogi névjegyzéket. Ennek a törvénynek életbeléptetése^azt jelenti, hogy megint elvesznek a polgárságtól, az önkormányzattól egy jogot, amelyet a központi választmányon keresztül minden törvényhatóság területén gyakorolni tudott. Elvették azon-