Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-170

442 Az országgyűlés képviselőházának 170. méltóztatnak engedni, hogy egypár mondattal reflektáljak az igazságügyminiszter úr előbbi felszólalására. A miniszter úr azt mondta, hogy megtámadtuk a hatóságok tekintélyét, hogy akik az előbbi szakasznál felszólaltunk, támadást intéztünk a hatósági tekintély ellen. A magam részéről kénytelen vagyok ezt a tévedést helyreigazítani, mert én nem támadtam meg semmiféle tekintélyt, csak azt mondtam, hogy illesse meg paritás az ügyvédet a tekintetben, hogy ha a bíró követ el sértést a bírói székből, vagy a hatóság követ el sértést a hatósági székből s ezért nem lehet rögtön statárialiter felelősségre vonni, akkor ugyanez a jagállapot létesíttessék az ügyvédre nézve is. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az igazságügyminiszter úr felszólalásomra sokszor más... Elnök: Figyelmeztetem az igen t. képviselő urat, hogy a 158., § isemmiféle összefüggésben sincs azzal, amit most méltóztatik mondani. Rupert Rezső: De azt hiszem, t. Ház, hogy ennél a szakasznál is fogok találkozni azzal, hogy a t. igazságügy miniszter úr másra felel, mint amely irányban én argumentálok. T. Képviselőház! En csak a szakasz törlését indítványozom. Ez is egyik szerencsétlen kísérlete ennek a javaslatnak abban az irányban, hogy az ügyvédséget még annál is súlyosabb sorsba hozza, mint amilyen súlyos sorsban most van." Amint a részletes vitában már méltóztatnak tapasztalni, az egész törvényjavaslaton végigvonul az ügyvédi karral szem ben való túlságos ridegség és valósággal az ügyvédek megrendszabályozásának célkitűzése. (Mózes Sándor: Alkalmazzák ugyanezeket a szabályokat a közigazgatási hatóságokkal szemben is!) Ez a rendelkezés is ilyen. Az ügyvéd, imint ennek az országnak minden más polgára is, alá van vetve a törvényeknek, alá van vetve a büntető törvénynek is. Az ügyvéd sem követhet el semmiféle hibát, jogsértést, mert az általános törvények az ügyvéd felett éppen úgy uralkodnak, mint mindenki más felett. Ha az ügyvéd sikkaszt, ha az ügyvéd lop, vagy okiratot hamisít, éppen úgy felelős, mint a többi polgár. Sőt az ügyvédekkel szemben még az általános büntetőtörvénykönyv szigorúbb, mert a szabad pályán mozgók közül úgyszólván csak az ügyvédekkel szemben állapít meg úgynevezett hivatali bűntetteket. Bűncselekményt követ el az ügyvéd már azzal is, ha két félnek ad tanácsot, vagy tettel két félnek szolgál, ha megvesztegetik, ha kötelességét elmulasztja. Külön sui generis bűncselekmények vannak ;az ügyvéddel szemben a büntetőtörvénykönyvben statuálva. Nem értem tehát, hogy minek itt ez a 158. §, amely az ügyvédet még külön vétséggel terheli azonfelül, amit az ügyvédre nézve az, általános büntetőtörvénykönyv úgyis rendel. A régi rendtartásnak volt egy ilyen szakasza, a 65. §, amely kimondotta, hogy ha az ügyvéd hivatásbeli kötelességét oly célból szegi meg, hogy magának vagy másnak jogtalan hasznot szerezzen, vagy másnak kárt okozzon, akkor hivatali bűntettet követ el és az illetékes bíróság által a büntetésen felül még az ügyvédségtől való elmozdítással is büntetendő. Ez a rendelkezés 1874-ben hozatott. 1878-ban azonban megalkották a büntetőtörvénykönyvet, a büntetőjogi kódexet, aanely feleslegessé tett minden egyéb efféle rendelkezést. Régi jogunkban t. i. a bűncselekmények fogalmi meghatározása ülése 1936 december 11-én, pénteken. szokásjogi volt. A szokásjoggal szemben — minthogy nem voltak fogalmilag pontosan (meghatározottak a büntetendő cselekmények — a már említett 65. §-ban felállítottak egy elvet, de ott sem azért, hogy a büntetést megállapítsák, vagy hogy ennek a bűntettnek fogalmát pontosan körülírják, hanem a 65. § felvétele az 1874. éivi törvénybe tisztán azért történt, hogy a törvényhozás intézkedjék -abban a tekintetben, hogy ha az ügyvéd ilyen _ hivatali bűntettet követ el, -amely a szokásjog szerint is hivatali bűntett volt, akkor a büntetésen felül még az ügyvédségtől való elmozdításra is ítéltessék. Egyébként a 65. §-ban ennek a bűntettnek fogalmi meghatározása nem foglaltatik. A mi büntetőtörvénykönyveink nem ismerik az úgynevezett delictuim constructivumot, vagyis •az olyan büntetendő cselekméinyeket, r amelyeknek tényálladékát a bíróság, vagy más ítélkező hatóság utólag, a saját gusztusa szerint állapítja meg. Ellenkezőleg, büntetőkódexünk homlokára is az van írva, hogy bűntettet és vétséget csak az a cselekmény képez, amelyet a törvény annak megállapít. Alkotmányjogi biztosíték ez, nehogy a polgárok üldözhetők legyenek, nehogy a polgárok felett önkény uralkodhassék, nehogy a nemtetsző r polgárt egyszerűen befogják és utólag a bíró, vagy más hatalom megállapítson a maga esze, a maga világnéizete, politikai felfogása, vagy elfogultsága szerint valami büntetendő tényálladékot és annak alapján az^ illető polgárt esetleg megfosszák szabadságától. T. Képviselőház! Mi a zárt fogalmi meghatározású büntetendő cselekmények rendszerében élünk, ez a magyar jogrendszer, ez a becsületes alkotmányos jogrendszer és ezt nem lehet áttörni azzal, hogy most a t. igazságügyminiszter úr egy ilyen úgynevezett delictum construktívumot, a bíró által utólag meghatározandó büntetendő cselekményt állít be ide a javaslatba és akar behozni a mi jogrendszerünkbe, tisztán csak azon a téves alapon, hogy a régi rendtartás 65. §-ában is volt egy ilyen rendelkezés. Nem gondolja meg azonban a t. igazságüigyminiszter úr, hogy az 1878. évi V. te, illetőleg az 1880:XXXVII te., a, Btk.-t életbeléptető törvény eltörölte ezt az egész rendelkezést, mert hiszen még az 1880 :XXXVTI. te. is az ügyvédi rendtartás szempontjából csak a 24. §-ra utal, hogy azt érintetlenül hagyja, de mindazt, amit törvényeink vagy szokásjogunk mint deüktumokat állapított meg, az 1878. V. tcikk abrogálta. De egyébként nem is kellett abrogálni ezt a 65. §-t, mert ennek nem volt tényálladéka és nem volt meghatározott büntetési tétel felvéve ebben a^ szakaszban, hanem mindezt azután helyettesítették általános büntető... (Ángyán Béla: Így van!) Igen, így van,, igen t. Ángyán államtitkár úr, (Ángyán Béla: Már nem vagyok az!) de legyen szíves majd az igazságügy miniszter úr előtt is erősíteni, hogy így van, ahogy mondja. Ez anélkül is így van, hogy Ángyán t. képviselőtársam elismerné. Meg kell állapítanom, hogy ez a veszedelmes rendelkezés tévedésből került bele ebbe a törvénybe, amelyben semmi helye nincs, mert hiszen, ha védelem kell az ellen, hogy az ügyvéd ne károsíthassa meg rosszindulatból^ a felet, akkor arra nézve az általános büntetőjogi rendelkezések az irányadók. Természetesen előre mondom, hogy nem fogadhatom el a t. igazságügyminiszter úr hivatkozását, mert látom, hogy abban az irányban szeretne velem szemben argumentálni, hogy az 1874:XXXIV.