Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-170
Az országgyűlés képviselőházának 170. ki akarja terjeszteni a miniszter úr a bírságolásnak ezt a jogát, én ezt teljesen lehetetlennek tartom. INem lehet az ügyvédet kiszolgáltatni tudatlan közigazgatási hatóságnak vagy közigazgatási bírónak (Mózes Sándor: Ügy van! — Zaj.) és nem lehet kiszolgáltatni egy büntetőbírónak, akinek a tudása némelykor olyan csekély és politikai elfogultsága némelykor olyan mértéket ölt, hogyha az ügyvéd becsületesen akarja ellátni felének képviseletét, akkor igenis összeütközésbe kerül azzal a hatósággal, mert hiszen megszoktuk, hogy ezek a közigazgatási hatóságok és ezek a büntetőbírák képesek a legnagyobb törvénytelenség elkövetésére is, teljesen függetlenül attól, hogy ezt reparációval helyre lehet-e hozni, igen-e vagy sem. (Lázár Andor igazságügyminiszter tagadólag int.) Igen t. miniszter úr, ne méltóztassék azt mondani, hogy nem. Csak a legutóbbi képviselőválasztásra utalok, amikor is a képviselőválasztás alkalmával hatósági közegek a legképtelenebb törvénytelenségeket követték el. (Farkas István: Ügy van!) Ha már most odamegy valaki egy ilyen közigazgatási hatóság elé, amikor a választópolgárok ellen azok a leglelkiismeretlenebb módon járnak el a váj lasztás alkalmával, amikor az a szolgabíró vagy az a büntetőbíró a leglehetetlenebb módon zaklatja az ellenzéki választókat és ott ezek képviseletében jár el valamelyik ügyvéd, akkor ezek képesek a legkrudélisabban eljárni azzal az ügyvéddel szemben (Mózes Sándor: Velem is megtörtént, pedig a jegyző sértett meg engem), sőt, előfordult az, hogy még annak az ügyvédnek letartóztatását is kilátásba helyezték, vagy pedig csendőrökkel vezettették ki a tárgyalóteremből. Mégsem lehet akkor, amikor az emberi jogok védelméről, a közszabadságok védelméről van szó (Gr. Festetics Domonkos: Ahogyan viselkedik!), ilyen politikai szempontból elfogult, politikai hatóságként működő közegnek kiszolgáltatni az ügyvédet és kiszolgáltatni azt a felet, akinek képviseletével clZ cl Z ügyvéd meg van bízva. Ismétlem, ha azt látnám, hogy csak társasbíróságra vonatkozólag akarja a miniszter úr törvénybe iktatni ezt a rendelkezést, abba bele tudnék nyugodni, de nem vagyok hajlandó belenyugodni és nem tudok belenyugodni abba, hogy ez közigazgatási hatóságokra is vonatkozzék. Azért sem tudok belenyugodni, mert a jogorvoslat tekintetében is súlyos aggályaim vannak. Kihez kerül a jogorvoslat kérdése? Ha egy bíróval szemben ellentét merül fel és a bíró előtt történik az a sértő kifejezés, amely miatt bírságolásnak van helye, akkor a fellebbezési r hatóság maga a bíróság, mondjuk: járásbíróságnál a törvényszék, tehát még ott is van egy társasbíróság, amely iránt tisztelettel viseltetünk. Ellenben nagyon jól tudjuk, hiszen itt vagyunk bent az életben, hogy a közigazgatás által hozott ítéletek felülvizsgálata vagy a fellebbezés elbírálása miként történik. Felkerül másodfokon akár a rendőrséghez, a rendőrkapitánysághoz, a főkapitánysághoz vagy a vidéki kerületi kapitánysághoz, akár az alispánhoz, aki látatlanban aláírja akár a saját halálos ítéletét teszik is eléje. (Ellenmondások jobbfelől és középen. — Hertelendy Miklós: Ez már nem stimmel! — Lázár Andor igazságügyminiszter közbeszól.) Kérem, miniszter úr, ne tessék a fejét ingatni és azt mondani, hogy nem így van. (Felülése 1936 december 11-én, pénteken. 4 41 kiáltások jobbfelől: Nincs is így!) En már a túlsó oldalról felszólalt képviselőtársaink részéről is hallottam olyan kijelentést, amelyben szóvátették, hogy az alispán hogyan hoz ítéletet és hogy köztudomású tény, hogy az alispánok: el sem olvassák azt a másodfokú határozatot, amelyet meghoznak, hanem úgy, ahogyan az előadó azt a határozatot előterjesztette, a maguk részéről egyszerűen, sablonszerűén aláírják. (Zaj. — Eltenmondások jobb felől és középen. — Elnök csenget.) Amikor gyakorlat és amikor a legsúlyosabb politikai elfogultságot kell látnunk és tapasztalnunk a közigazgatási hatóság részéről politikai kérdésben, akkor én a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését a legsúlyosabb aggodalommal látom és ezért kérem a miniszter urat és a t. Házat, méltóztassék Rupert Rezső képviselőtársunk indítványát elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Nem óhajtok reflektálni a felszólalt képviselő uraknak magyar hatóságok ellen intézett támadásaira, (Ellenmondások balfelől) mert azt hiszem, hogy ezek a magyar hatóságok (Rupert Rezső: En igazán nem támadtam!) sokkal magasabban állanak kötelességteljesítés tekintetében, semhogy szükségük volna arra. hogy én szóval védelmezzem őket. (Györki Imre: Láttuk a választásnál! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! A 158. § semmi egyebet nem tartalmaz, mint a jelenlegi jogállapotot. En köszönettel vettem Rupert Rezső igen t. képviselőtársam figyelmeztetését, amidőn felhívta figyelmemet az 1879 :XL. te. 46. §-a alkalmazásának kérdésére és ennek; a figyelmeztetésének következtében kértem meg az előadó urat arra, hogy ennek megfelelő javaslatot tegyen. Ennél továbbmenni nincs módomban. A jelenlegi jogállapot biztosítja a hatóságok számára azt a szükséges tekintélyt, amely egy tárgyalás vezetéséhez nélkülözhetetlen, de biztosítja azt is, hogy a részükről történő hibák fellebbviteli úton, vagy fegyelmi feljelentés során orvosolhatók legyenek. Én azt hiszem, hogy ebben a keretben minden komoly ügyvéd megtalálhatja azokat a lehetőségeket, amelyek mellett ügyfele érdekeit teljes sikerrel képviselheti. (Ügy van! Ügy van! r jobbfelől.) Kérem a szakasz szövegének az előadó úr módosítása szerint való elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 153. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr és Rupert Rezső képviselő úr indítványával? (Nem!) Az eredeti szöveget nem fogadja el a t. Ház. Kérdezem tehát, méltóztatnak-e a 153. %-i az előadó úr szövegezésében elfogadni, szemben. Rupert Rezső képviselő úr indítványával? (Igen!) A Ház tehát a 153. §-t az előadó úr módosításával fogadja el. Következik a 154. §., Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János ieayzŐ (olvassa a 154—157. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 158. §-t): Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó! Rupert Rezső: T. Képviselőház! Talán meg 66*
