Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-170

Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1936 december 11-én, pénteken. dosítás némileg megközelítése annak a szerény javaslatnak, amelyet én voltam bátor előterjeszteni és amely álláspontot egyébként is ennek a szakasznak kérdésénél képviseltem. Nagyon szeretném azonban, ha a t. Ház és a t. igazságügyminiszter úr hajlandók volnának tovább menni ennek a szakasznak módosításával. T. Ház! Ha igaz az, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatásnak a bírósággal egyenrangú faktora és ha igaz az, hogy az ügyvédi tekintélyt a legmesszebbmenőleg nemcsak védeni, hanem ápolni is kell, akkor elvileg arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy az ügyvedet nem lehet a bíróságnak, vagy más hatóságnak annyira alárendelni, hogy az már ezt a tekintélyt is sérti. Hiszen a hatóság előtt állva, vagy eljárva, gyakran tapasztaljuk, hogy a bíró is használ kemény, súlyos kifejezéseket a bírói székből, s bizony sokszor vérigmenő sértéseket követ el a bíró, hogy a királyi ügyészekről n© is beszéljünk, akiknél a leggyakrabban megtörténik, hogy súlyos kitételeket, jellemzéseket használnak. A közigazgatósági hatóságoknál szintén előfordul az ilyesmi. Nem büntetik meg őket — a bírót és ügyészt — ott rögtön, s a bíró ellen is legfeljebb fegyelmi eljárás folytán adódik csak mód arra, hogyha valami ilyen hibát elkövetett, azt meigtorolják; a királyi ügyésiz ellen sincs mias eszköz és a többi hatóság ellen sincs más eszköz, még sem dől össze a világ azért, hogy az elhangzott sértésekért ott nyomban meg nem büntetik őket. Ha tehát az ügyvéd is, mint egyenrangú tényező áll ott, nem lehet az ügyvédet sem olyan inferioos helyzetbe hozni, hogy az a társhatóság, az a társtényező ott rögtön megbüntesse. Nem kívánunk mi az ügyvédek részére mentességet; azért van a független fegyelmi bíróság, hogy ha valami fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd kijelentésével, odavigyék az ügyét és az a független fegyelmi bíróság büntesse meg éppúgy, mint ahogyan megbüntetik fegyelmi úton azt a bírót, azt a királyi ügyészt, vagy azt a közigazgatási közeget, illetőleg tisztviselőt. De előre látom, hogy a t. igazságügyminiszter úr és a t. Ház úgy sem megy el ilyen messze, azt kell tehát kérnem, méltóztassék az ügyvédi tekintélyt körülbástyázni legalább a közigazgatási hatóságokkal, illetőleg hatósági közegekkel szemben. Ne legyen annak a szolgabírónak, vagy más közigazgatási hatósági tényezőnek módja arra, hogy az ügyvédet rögtön a tárgyaláson megbüntesse, hiszen tudjuk, hogy sokszor olyan kijelentéseket, allegátákat vesz valaki túlérzékenységből sértéseknek, amelyek voltaképpen a leggyakrabban nem is azok, csupán az ügyből folyó, vagy az ügyre utaló kijelentések, amelyek szükségesek annak az ügynek tárgyalásánál s mégis a hatalmát érző kis szolgabíró, vagy más / eféle hatóság, rendőrbíró megbünteti az ügyvédet. Igaz, ez ellen van appelláta, de mégis a tekintélyen a sérelem megesett, az ügyvédet mégis feszélyezi az előtt a fórum előtt a cselekvésben, az eljárásban, a jogvédelem kifejtésében az ilyen terror, hogy megbüntették, vagy hogy további büntetésekkel kell számolnia. Ez az ügyvédkedés szabadsága és a felek érdéke ellen is van, hiszen — sokszor hangsúlyoztuk — tulajdonképpen a fél jogáról van szó, arról van szó, hogy az ügyvéd a félnek érdekében bátran járhasson el. Ilyen túlérzékenység esetén megbénítják az ügyvédet, mert egyre-másra megbüntethetik az a nála sokkal kisebb képességű hatósági közeg. (Zaj.) Ezért kérném, hogy legalább ezt a rendelkezést méltóztassék törölni, hogy közigazgatási hatóságnak ne legyen erre módja, hiszen van más orvoslás arra az esetre, ha az ügyvéd rendetlenkedik. Ismétlem, a legritkább, hogy az ügyvéd a hibás, mert az ügyvéd igyekszik fele érdekeit előmozdítani, igyekszik ott rokonszenves lenni és ha mégis arra kerül a sor, hogy kontroverziába jutnak egymással, rendesen a hatósági közeg, más esetben pedig a bíró a hibás, itt áll mögöttünk egy lenseges, nyugodt, nagyszerű, méltóságos, nép; mindnyájan csak tisztelettél, szeretettei nézhetünk reá, minden hatalom és méltóság az övé, minden tőle jön; de nagyon sok bíró, nagyon sok hatósági közeg azt hiszi, hogy a hatalom egyéni tulajdon és nem úgy él vele, ahogy azt a nagy hatalmát a magyar néptől kapta és a magyar nép nevében gyakorolja- (Farkas István: ügy van!) Tehát szerényen, tárgyilagosan éljen a hatalommal, s ha ilyennek találja az ügyvéd szemben magát és kontroverziára kerül a sor, ne történjék meg az, hogy mindjárt megbüntethesse, hanem legyen elég az, hogy átteszi az ügyet a független fegyelmi bírósághoz és az vonja azután felelősségre. Azt szeretném, ha a bíróságokkal szemben is körülbástyáztatnék az ügyvéd jogállása, de ha nem lehet, legalább a közigazgatási hatóságokkal szemben. Ha ott az ügyvéd miatt nem lehet tárgyalni, ha rendetlenkedik, az illető' speciális törvényekben úgyis megvan arra előre a kautéla, a tárgyalás elhalasztható az ő költségére, egmondja a nagy perrend is, a polgári perrend is, mind megmondja, hogy az ő költségére elhalasztható a tárgyalás, ha vele a tárgyalás nem folytatható. Tisztelettel kérem tehát módosításom elfogadását. Egyébként elismeréssel fogadom az előadói székből előterjesztett módosítást, amely közelebb jött az én szerény álláspontomhoz. Elnök: Szólásra következik Györki Imre képviselő úr! Györki Imre: T. Ház! En teljes egészében elfogadom Rupert Eezső t. képviselőtársam módosító indítványát. A magam részéről is kérem a miniszter urat és a t. Házat, méltóztassék a 153. H úgy módosítani, ahogy azt Rupert t. képviselőtársaim, előterjesztette. A szakasz szerint a bíróság és a közigazgatási hatóság 10 pengőtől 200 pengőig terjedhető bírságot szabhat ki az ügyvédre, aki az ülésen sértő kifejezést használ, vagy pedig olyan magatartást tanúsít, amely a rend és tisztesség követelményeibe ütközik. Ha ez a javaslat úgy megy keresztül, ahogy elénk terjesztették, ez nem más, mint hogy az ügyvédet teljes egészében kiszolgáltatják az önbíráskodásnak. Ha a miniszter úr úgy hozta^ volna a Ház elé ezt a javaslatot, hogy a bíróság, mégpedig a társas bíróság szabhat ki pénzbírságot az ügyvédre, aki tiszteletlen magatartást tanúsít, ebben még meg tudnék nyugodni, mert hiszen így az ügyvéd nem az egyes bíróval állana szemben, hanem ott van mellette még két másik bíró is, akik esetleg zárt ülésen foglalkozhatnak azzal a kijelentéssel, amit a tárgyalást vezető tanácselnök sértőnek tart. Akkor azonban, amikor egyes bíróra is ki van terjesztve a rendelkezés, — mert a törvényjavaslat nem disztingvál — még inkább pedig akkor, amikor a közigazgatási hatóságokra is