Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

30 Az országgyűlés képviselőházának 15 igyekezett a miniszterelnök úr elődje is, — állíthatom, hiszen semmit sem kértem és semmit sem. kaptam tőle, elfogulatlan vagyok — tehát igyekezett a miniszterelnök úr elődje is, addig az ő 'baráti köre mindent elkövetett. hogy a harcot még olyan területekre is átvigye, ahol ezek a harcok azelőtt nem. jelentkeztek. (Horváth Zoltán: Totalitás kellett!) De ugyanez a kétértelműség jelentkezett külpolitikai téren is. Ügy, amint a miniszterelnök úr már elmondotta, elődje is számos ízben kijelentette, hogy kis nemzet vagyunk, óvatos külpolitikát kell folytatnunk, barátainkat megtartani és szaporítani, ellenségeinket paralizálni, vagy barátoknak megnyerni, ez lehet a magyar külpolitika célja, — és sokszor meglepetésszerűen az egész közvélemény megzavarására olyan kirándulások történtek, amelyek homlokegyenest ellentmondottak ennek a helyesen átgondolt külpolitikának. Gazdasági téren? Amikor a minisztereinöli úr elődje jött, elmondotta, hogy a kapitalista termelési rend, alapján áll, s éppen úgy, mint a jelenlegi miniszterelnök úr, a tőkeképződés fontosságát hangoztatta, egy helyes és okos hitelpolitika 'előfeltétele gyanánt pénzintézeti szervezeteink érintetlenségét hirdette. Es rövid idő múlva azt láttuk, hogy saját pártjában álltak fel egyének, akik hirdették, hogy a kapitalista termelési rend megbukott, hogy egy új világra kell berendezkednünk, hogy állami pénzt kell kibocsátani és 1% kamat mellett kell kiosztani az arra rászorulók, vagy azt igénylők között. T. Ház! Akármelyik területét nézem is az elmúlt kormányzás alatti állami életnek, sajnos, azt látom, hogy ez a kétértelműség, ez az őszinteséghiány igen sokszor jelentkezett. (Mozgás.) Ugyanez történt kereskedelempolitikai tekintetben is. A volt miniszterelnök úr hitvallást tett a kereskedelem fontossága 'mellett, ugyanakkor azonban szisztematikusan indult meg egy harc a kereskedelem ellen nemcsak a hozzá közelállók által eltartott és fenntartott sajtóban és saját pártjának szélső szárnyában, hanem megindult ez a harc az aktív kormányzati politika terén is és szisztematikusan kiszorítva a legális kereskedelmet, mindinkább az egykéz-rendszert igyekezett úrrá tenni az országban. A miniszterelnök úr tegnapi beszédében az ifjúság kérdését is felemlítette. Legyünk tisztában azzal, hogy a mi szellemi proletariátusunkat másképpen, mint az ipar és a kereskedelem fellendítésével, nem vagyunk képesek elhelyezni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ez az egyetlen út. De ha ez az egyetlen út és ha ezt látjuk, akkor ennek le kell vonnunk a konzekvenciáit. A miniszterelnök úr tegnap mondotta, hogy igyekezni fogunk a gazdasági kötöttségeket lassankint a lehetőségekhez képest megszüntetni. Ennek a megállapításnak meg is van a reális alapja, mert Anglia, Amerika és Franciaország megegyezése nemcsak valutáris megegyezés, hanem — legalábbis, ahogyan be •van állítva — egy kereskedelempolitika inaugurulását is jelenti. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! bál felől.) T. Ház!. Gondoltunk-e mi arra, hogy mi történik akkor, ha a, jelenlegi kormányzati politika érvényesül és a legális kereskedelmet elsorvaszt ják, államilag támogatott, fenntartott, gomba mádra szaporodó, szövetkezetekkel he. ülése 1936 október 22-én, csütörtökön. lyetesítik, mondom, mi történik akkor, ha ezeJk után elérkezik az a pillanat, hogy a gazdasági kötöttségek megszüntetésével a magyar kereskedelemnek teljes erővel bele kell majd kapcsolódnia a világ kereskedelmébe? T. Ház! Rövid az időm. Szívesen végigmennék még nagyon sok ilyen kérdésen, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de attól félek, hogy bizonyos tekintetben a konzekvenciák levonásánál fogok kifogyni az időből, tehát áttérek arra a kérdésre, hogy itt voltak az alkotmányjogi problémák. Jöttek a választójog titkosságának kérdésével. Egyszer már elmondottam, most megismétlem: úgy jöttek ezzel a problémával, mint egy ekrazittal, felrobbantottak meglévő pártot, békességet, nyugalmat ós a végén egyszerű por lett ebből, amát belehintettek a nemzet szemébe. (Egy hang balfelől: Füst!) A miniszterelnök úr elődje számtalanszor tett kijelentéseket, hogy ő alkotmányosan akar kormányozni, hogy ő tiszteli a magyar alkotmányt, ugyanakkor azonban hívei és környezete szerteszéjjel az országban hirdették a totalitás elméletét, a Führér-elv jogosultságát, hirdették a harcot a polgári szabadság gondolata ellen, hirdették a harcot a demokrácia ellen. (Horváth Zoltán: Téglahordást hirdettek!) Degyünk tisztában ezzel, hogy részben ezek az ellentmondások is előidézői voltak annak, hogy a miniszterelnök úr elődjének kormányzata^ minden helyes célkitűzés mellett, minden jószándék és jóakarat mellett is négy éves kormányzása után oda került, hogy csalódást, bizalmatlanságot és ellenszenvet váltott ki a nemzetből. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A 'harmadik és legdöntőbb körülmény, amellyel ma foglalkoznunk kell, a módszerek kérdése. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Én nagy érdeklődéssel olvastam Kornis t. képviselőtársamnak a nemzeti egység pártjában mondott heszódét, amelyben képviselőtársunk arra hivatkozott, hogy a kormányzat támogatásánál döntő szempont előtte és barátai előtt a miniszterelnök úr személye iránti nagy bizalom, ,mert hivatkozott arra, hogy a nem parvenű-államokban, mint például Angliában, a »man and not measure« a tétel, tehát az ember és nem a módszer, a rendszabályok elve az, amely uralkodik. En nem vagyok egészen biztos henne, hogy ez általános tételként el van fogadva Angliában, mert az angol politikai história során époly kiváló férfiak álltak szemben is ezzel az elvvel. Azt hiszem, a helyes megállapítás az, hogy egyformán fontos a közéleti férfi és a módszer, a módszerek erkölcsösségének kérdése. Mert hiába erkölcsös egy^ közéleti férfi, maga, ha politikai működésében erkölcstelen eszközöket fog alkalmazni, éppen úgy katasztrófába viszi nemzetét, mintha maga erkölcsi szempontból kifogás alá esik. T. Ház! A miniszterelnök úrnak tegnap nagy politikai sikere volt, mert-hiszen tulajdonképpen az egész Házat maga mögé állí- . totta. Én azonban azt hiszem, hogy a nemzet bizalmáért folytatott ez a csata nem itt dőlt el tegnap, ez eldőlt abban a nyilatkozatban, amelyet a miniszterelnök úr kinevezése után tett, (Ügy van! a baloldalon.) amely nyilatkozatában a miniszterelnök úr a következőket mondotta (olvassa): »A kormányzás céljai a nemzet helyzetének tárgyi adottságaiból következnek és éppen ezért e célok nem változhatnak hónapról-hónapra. A módszer azonban, amellyel egy kormány a nemzet örökérvényű.