Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

30 Az országgyűlés képviselőházának 15 igyekezett a miniszterelnök úr elődje is, — állíthatom, hiszen semmit sem kértem és sem­mit sem. kaptam tőle, elfogulatlan vagyok — tehát igyekezett a miniszterelnök úr elődje is, addig az ő 'baráti köre mindent elkövetett. hogy a harcot még olyan területekre is át­vigye, ahol ezek a harcok azelőtt nem. jelent­keztek. (Horváth Zoltán: Totalitás kellett!) De ugyanez a kétértelműség jelentkezett külpolitikai téren is. Ügy, amint a minisz­terelnök úr már elmondotta, elődje is szá­mos ízben kijelentette, hogy kis nemzet va­gyunk, óvatos külpolitikát kell folytatnunk, barátainkat megtartani és szaporítani, ellen­ségeinket paralizálni, vagy barátoknak meg­nyerni, ez lehet a magyar külpolitika célja, — és sokszor meglepetésszerűen az egész köz­vélemény megzavarására olyan kirándulások történtek, amelyek homlokegyenest ellentmon­dottak ennek a helyesen átgondolt külpoliti­kának. Gazdasági téren? Amikor a minisztereinöli úr elődje jött, elmondotta, hogy a kapitalista termelési rend, alapján áll, s éppen úgy, mint a jelenlegi miniszterelnök úr, a tőkeképződés fontosságát hangoztatta, egy helyes és okos hitelpolitika 'előfeltétele gyanánt pénzintézeti szervezeteink érintetlenségét hirdette. Es rö­vid idő múlva azt láttuk, hogy saját pártjá­ban álltak fel egyének, akik hirdették, hogy a kapitalista termelési rend megbukott, hogy egy új világra kell berendezkednünk, hogy állami pénzt kell kibocsátani és 1% kamat mel­lett kell kiosztani az arra rászorulók, vagy azt igénylők között. T. Ház! Akármelyik területét nézem is az elmúlt kormányzás alatti állami életnek, saj­nos, azt látom, hogy ez a kétértelműség, ez az őszinteséghiány igen sokszor jelentkezett. (Mozgás.) Ugyanez történt kereskedelempolitikai te­kintetben is. A volt miniszterelnök úr hit­vallást tett a kereskedelem fontossága 'mellett, ugyanakkor azonban szisztematikusan indult meg egy harc a kereskedelem ellen nemcsak a hozzá közelállók által eltartott és fenntar­tott sajtóban és saját pártjának szélső szár­nyában, hanem megindult ez a harc az aktív kormányzati politika terén is és szisztemati­kusan kiszorítva a legális kereskedelmet, mind­inkább az egykéz-rendszert igyekezett úrrá tenni az országban. A miniszterelnök úr tegnapi beszédében az ifjúság kérdését is felemlítette. Legyünk tisz­tában azzal, hogy a mi szellemi proletariátu­sunkat másképpen, mint az ipar és a kereske­delem fellendítésével, nem vagyunk képesek elhelyezni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ez az egyetlen út. De ha ez az egyetlen út és ha ezt látjuk, akkor ennek le kell vonnunk a kon­zekvenciáit. A miniszterelnök úr tegnap mon­dotta, hogy igyekezni fogunk a gazdasági kö­töttségeket lassankint a lehetőségekhez képest megszüntetni. Ennek a megállapításnak meg is van a reális alapja, mert Anglia, Amerika és Franciaország megegyezése nemcsak valutáris megegyezés, hanem — legalábbis, ahogyan be •van állítva — egy kereskedelempolitika inau­gurulását is jelenti. (Mozgás. — Halljuk! Hall­juk! bál felől.) T. Ház!. Gondoltunk-e mi arra, hogy mi tör­ténik akkor, ha a, jelenlegi kormányzati poli­tika érvényesül és a legális kereskedelmet el­sorvaszt ják, államilag támogatott, fenntartott, gomba mádra szaporodó, szövetkezetekkel he­. ülése 1936 október 22-én, csütörtökön. lyetesítik, mondom, mi történik akkor, ha ezeJk után elérkezik az a pillanat, hogy a gaz­dasági kötöttségek megszüntetésével a magyar kereskedelemnek teljes erővel bele kell majd kapcsolódnia a világ kereskedelmébe? T. Ház! Rövid az időm. Szívesen végigmen­nék még nagyon sok ilyen kérdésen, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de attól félek, hogy bizo­nyos tekintetben a konzekvenciák levonásánál fogok kifogyni az időből, tehát áttérek arra a kérdésre, hogy itt voltak az alkotmányjogi problémák. Jöttek a választójog titkosságának kérdésével. Egyszer már elmondottam, most megismétlem: úgy jöttek ezzel a problémával, mint egy ekrazittal, felrobbantottak meglévő pártot, békességet, nyugalmat ós a végén egy­szerű por lett ebből, amát belehintettek a nem­zet szemébe. (Egy hang balfelől: Füst!) A mi­niszterelnök úr elődje számtalanszor tett kije­lentéseket, hogy ő alkotmányosan akar kormá­nyozni, hogy ő tiszteli a magyar alkotmányt, ugyanakkor azonban hívei és környezete szerte­széjjel az országban hirdették a totalitás elmé­letét, a Führér-elv jogosultságát, hirdették a harcot a polgári szabadság gondolata ellen, hir­dették a harcot a demokrácia ellen. (Horváth Zoltán: Téglahordást hirdettek!) Degyünk tisztában ezzel, hogy részben ezek az ellentmondások is előidézői voltak annak, hogy a miniszterelnök úr elődjének kormány­zata^ minden helyes célkitűzés mellett, minden jószándék és jóakarat mellett is négy éves kor­mányzása után oda került, hogy csalódást, bi­zalmatlanságot és ellenszenvet váltott ki a nemzetből. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A 'harmadik és legdöntőbb körülmény, amellyel ma foglalkoznunk kell, a módszerek kérdése. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Én nagy érdeklődéssel olvastam Kornis t. kép­viselőtársamnak a nemzeti egység pártjában mondott heszódét, amelyben képviselőtársunk arra hivatkozott, hogy a kormányzat támoga­tásánál döntő szempont előtte és barátai előtt a miniszterelnök úr személye iránti nagy biza­lom, ,mert hivatkozott arra, hogy a nem par­venű-államokban, mint például Angliában, a »man and not measure« a tétel, tehát az em­ber és nem a módszer, a rendszabályok elve az, amely uralkodik. En nem vagyok egészen biztos henne, hogy ez általános tételként el van fogadva Angliában, mert az angol poli­tikai história során époly kiváló férfiak áll­tak szemben is ezzel az elvvel. Azt hiszem, a helyes megállapítás az, hogy egyformán fon­tos a közéleti férfi és a módszer, a módszerek erkölcsösségének kérdése. Mert hiába erkölcsös egy^ közéleti férfi, maga, ha politikai műkö­désében erkölcstelen eszközöket fog alkalmazni, éppen úgy katasztrófába viszi nemzetét, mintha maga erkölcsi szempontból kifogás alá esik. T. Ház! A miniszterelnök úrnak tegnap nagy politikai sikere volt, mert-hiszen tulaj­donképpen az egész Házat maga mögé állí- . totta. Én azonban azt hiszem, hogy a nemzet bizalmáért folytatott ez a csata nem itt dőlt el tegnap, ez eldőlt abban a nyilatkozatban, amelyet a miniszterelnök úr kinevezése után tett, (Ügy van! a baloldalon.) amely nyilat­kozatában a miniszterelnök úr a következőket mondotta (olvassa): »A kormányzás céljai a nemzet helyzetének tárgyi adottságaiból kö­vetkeznek és éppen ezért e célok nem változ­hatnak hónapról-hónapra. A módszer azonban, amellyel egy kormány a nemzet örökérvényű.

Next

/
Thumbnails
Contents