Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

Az országgyűlés képviselőházának 155. céljait, természetes érdekeit szolgálja, vagy a kormányzás elé időnként háruló problémákat megoldani kívánja, csak egyéni lehet. Ezért szükséges, 'hogy a közvélemény tisztában legyen azzal, hogy azokat a nemzeti célokat, törekvéseket, amelyeket Gömbös Gyula politikai hagyatékából átveszünk, éppen úgy, mint ahogyan ő is átvette az őt megelőző nemzeti kormányok nagy politikai célkitűzéseit, csak a magam, egyénisége és a magam módszere szerint szolgálhatom.« Azt hiszem, hogy a nemzet csalódása az előző kormányzatot illetően^ legnagyobb fokú éppen a módszerek tekintetében volt. Gömbös Gyula katonai műveltségű és nevelésű egyén volt. Ez determinálta az ő történelemszemléletét és meghatározta az ő politikai szemléletét. Történelemszemléletében, visszatekintve az ezer évre, csak azokat a kimagasló csúcsokat látta, ahol a nemzet hatalmas, nagy és erős és ez inspirálta az ő lelkét, de nem látta azokat a mélyedéseket, azokat a nagyon sűrű és nagyon mély szakadékokat, amikor a nemzet léte forgott kockán, az isteni gondviseléstől függött ós a mélységből csak azok által a spirituális erők és erények által tudott felemelkedni, amelyek ennek a nemzetnek államalkotó erejét jelentik. (Ügy van! a baloldalon.) Ez tévesztette meg. így látta a nemzetet és nem tudta észrevenni, hogy az alkotmányhoz való ragaszkodás, az egyénnek a tradíciókkal való összefüggése, a szabadságért való harc és küzdelem milyen óriási jelentőségű tényezők egy nemzet életében. Ugyanez volt politikai szemlélete is. Mint katonát lenyűgözte őt a diktatórikus államokban látott fegyelem, nem. gondolt arra, hogy ennek a fegyelemnek igen sokszor nem a lelkek összhangja, hanem csak a terror ereje a biztosítéka. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Lenyűgözte őt a szervezettség, amelyet látott, lenyűgözték a dekoratív, fényes, imponáló külsőségek és lenyűgözték azok a bizonyos imperialisztikus törekvések ós célkitűzések, amelyeket nagy nemzetek megengedhetnek maguknak és nem látta azt, hogy egy ilyen szegény, kis, erejében megfogyatkozott nemzetnél az erkölcsi fegyver az egyetlen, amelyet őrizni kell és amelyet meg kell védeni (Ügy van! Taps a baloldalon.); mindent el kell követnem, 'hogy fizikai erőnket is gyarapítsuk, de sohasem szabad elfelejtenünk, hogy egy egyenlőtlen küzdelemben nekünk a mérleg serpenyőjébe a mi kulturális, alkotmányos, társadalmi fölényünket, a mi erkölcsi erőinket kell belevetnünk. (Ügy van! a baloldalon. — Horváth Zoltán: Bölcs beszéd! Ügy van!) Nem látta azt, hogy egy ilyen kis nemzet még látszat szerint sem lehet függvénye imperialisztikus törekvéseknek, mert ebbe el kell pusztulnia. Még egyet nem látott: azt, hogy ez a nemzet ezer éven keresztül egyfolytában küzdött a szabadságért és ez a szabadságért folytatott küzdelem úgy átitatta ezt a nemzetet, hogy ezt a tényt mellőzni nem lehet és nem lehet hatalmi szóval a polgári szabadság érzését és gondolatát kiparancsolni vagy eltanácsolni az emberek lelkéből. {Ügy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) így tért le, t. Ház, a miniszterelnök úr elődje minden hazafias jószandéka ellenére is arról az útról, amelyen négy évvel ezelőtt elindult és így vitte kisikláshoz a saját politikáját. ülése 1936 október 22-én, csütörtökön. 31 így látjuk azt, hogy a ^párt gondolata mindinkább előretör, azonosíttatik a párt a közvéleménnyel. Van egy szellemes mondás, amely azt mondja, hogy: a párt a megszervezett közvélemény. A volt miniszterelnök úr politikájában ez megfordíttatott, ö azt 'hitte, hogy a megszervezett párt, az a közvélemény. Már pedig a közvéleménynek egészen más^ forrásai és a közvélemény szervezésének egészen más formái vannak, mint mechanikus szervezés, amelyet egy párt a maga részéről biztosítani tud. Azután tovább történt egy lépés: a párt és a közvélemény azonosítása után a pártot azonosították az állam fogalmával. Kétely nélkül és bizakodva a jószándék mentesítő körülményében, a volt miniszterelnök úr meggondolás nélkül igénybevette az állam erkölcsi, sokszor anyagi erejét is azért, hogy pártpolitikai elgondolásait megvalósítsa. (Rajnis Ferenc: Vádbeszéd a halott felett, üdvözlet az élőnek! — Horváth Zoltán: Az igazság! — Boczonádi Szabó Imre: A kormány programmjához beszéljen! — Zaj.) En sem a halott felett nem mondok vádbeszédet, sem nem lehet engem azzal vádolni, t. képviselő úr, hogy talán az élő hatalmasságoknak akarok szépeket mondani. (Zaj. — Rajnis Ferenc közbeszól.) De miért is mondjak, hiszen én sem szubvenciót, sem állást, sem kitüntetést nem kértem. (Élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a t. képviselő úrnak ilyen aggályai vannak, akkor maga körül sokkal közelebb, közvetlen környezetében találhat ilyen motívumokat. (Peyer Károly: Remélem, ezek a források bedugulnak! — Zaj. — Rajnis Ferenc közbeszól.) így siklik lefelé és így látjuk a választójog kérdésének elejtését, az összeférhetlenség kérdésének mellékvágányra vitelét és kikapcsolását. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Rassay Károly: Befejezem, t. Ház* így látjuk azt, hogy a protekcionizmus hogyan lesz úrrá, annak ellenére, hogy a volt miniszterelnök úr eleinte küzdött ellene és látjuk, hogy a protekcionizmussal kapcsolatban mint lesznek az állam alkalmazottjai a párt szolgái és a párt szolgái az állam alkalmazottjai, miképpen nyomul be a közigazgatásba a politika, miképpen használják fel a racionalizálás ellenére az állam pénzügyi erejét a sajtó támogatására és nem állnak meg. igénybeveszik a közületek támogatását is. (Zaj a jobboldalon.) Felelősségem tudatában állítom, hogy a fővárostól éveken keresztül alcímeken 600.000 pengőket visznek el a miniszterelnökség rendelkezésére. (Peyer Károly: Többet! — Farkas István: Gyalázat! — Zaj.) Nem folytatom tovább. Ezek tények, amelyekről ha nem is beszélünk, de tudunk valamennyien. (Horváth Zoltán: Ügy van! TTgy van!) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy egyéni módszerekkel óhajt kormányozni.^ A nemzet az ő programmját reálisnak látja, nincs oka őszinteségében kételkedni, de van egy idemeredő nagy kérdés és ez az, hogy mik azok az egyéni módszerek, amelyeket a miniszterelnök úr alkalmazni akar. Eckhardt képviselő úr azt mondotta, hogy ő a múlt alá egy vonalat húzott. En is vonalat húzok a múlt alá. Csak egy kérdés van és ez az, hogy vonalat húz-e alája a miniszterelnök úr #