Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1936 decewúer 3-án, csütörtökön. 337 fognak menni, mert Magyarországon — saj­nos, — elkövetkezett az az idő, hogy egy apa nem válogathat, hogy gyerekeit milyen pályára nevelje. Akármilyen pályára neveli, ott áll előtte a drótakadály és sokszor nem is egysze­res, hanem kétszeres, háromszoros drótakadály, amelyen keresztül ugorni nem lehet. Akármi történik, a sok rossz közül mindenki próbálja a gyerekét valahol elhelyezni s minthogy a köztisztviselői pálya csak bizonyos határozott szamot vehet fel, nem mehet mindenki köztiszt­viselői pályára, annak az apának tehát másutt kell próbálnia elhelyeznie gyermekét. Nem most kísért először ez az ügyvédhelyettesi in­tézmény, vagy ahogy most nevezik, a helyettes ugyyedi intézmény behozatalára vonatkozó rendelkezés. Azt hiszem, 25 esztendeje lesz nemsokara annak, hogy a magyar képviselő­ház, a magyar törvényhozás először alkotta meg az ügyvédhelyettesi intézményt. (Lázár i?ft r i^sásügyminiszter: Az egészen más volt!) Tudom én, t, miniszter úr, én voltam az ügyvédiéi ölt-egyesület elnöke és én vezet­tem azt a harcot, amelyet az ügyvédhelyettesi intézmény ellen megindítottunk, miután már a törvényhozás megszavazta az ügyvédhelyettesi intézményt és ezzel az ügyvédjelölti gyakorla­tot meghosszabbította. Magyarország miniszterelnöke akkor gróf lisza István volt. Ide a képviselőházba vezet­tem akkor Tisza Istvánhoz egy küldöttséget, en, mint a szervezet elnöke és Tisza István, aki kevéssé volt informálva akkor erről az egész törvényről — ez két hónappal a szente­sítés után történt — azt mondta nekünk, hogy informálódni fog, majd keressük fel ismétel­ten. Amikor Tisza Istvánt egy hét múlva újbó] felkerestük, akkor azt mondta: kérem uraim, abban az esetben, ha a Budapesti Ügyvédi Ka­mara hoz egy új közgyűlési határozatot, amelynél fogva az ügyvédi kar a maga részé­ről nem ellenzi a már meghozott törvény mó­dosítását, én beszélek az igazságügyminiszter úrral — Balogh Jenő volt az igazságügyim­ül szter — és be fogjuk terjeszteni a törvény­javaslatot. Megvallom őszintén, hogy most 25 esztendő távlatából nem tudom, vájjon Tisza István jól ismerte-e az ügyvédeket, vagy nem. Hogy Tisza István azért mondta-e nekünk ezt, inert nem tételezte fel az ügyvédi kamaráról, hogy alig néhány hónappal azelőtt meghozott törvény megváltoztatására többségi határoza­tot fog hozni, azt nem tudom, de a tényleges helyzet az volt, hogy Tisza István ezt az ígé­retet megtette^ Akkor mi Budapesten megindí­tottuk az akciót és az agitációt az egész vona­lon a törvény megváltoztatására. Két kép­viselő — ma, sajnos, mindketten holtak — Vá­zsonyi Vilmos és Farkas Pál voltak azok, akik élére álltak ennek a mozgalomnak és az ered­mény az lett, hogy a Budapesti Ügyvédi Ka­mara óriási többséggel hozta meg azt a hatá­rozatot, melynél fogva az ügyvédhelyettesi in­tézmény behozatalát helyteleníti és kéri az igazságügyi kormányt arra, hogy az ügyvéd­helyettesi intézményt, amely az ifjúság el­helyezésének útjába nagy anyagi akadályokat is gördít, változtassa meg. Azt hiszem, felesle­ges mondani, hogy Tisza István gróf megtar­totta szavát. Amikor közölték vele az ügyvédi kamara határozatát, az akkori igazságügymi­niszter úr haladéktalanul beterjesztette a tör­vényjavaslatot és az ügyvédhelyettesi intéz­mény^ a kamarai határozat és Tisza István gróf ígérete következtében tényleg eltűnt a magyar törvénytárból. Most itt állunk megint az ügyvédhelyettesi intézménnyel szemben, amely, ha másfélekép is nevezik, végeredményben ugyanazt a célt szolgálja. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Más! Tisza István is megbánta volna ezt, ha látná a mai állapotot.) Azt nem tudjuk, hogy Tisza István megbánta volna-e ezt, Tisza István sajnos nincs itt, ennélfogva az ő nevé­ben nem tudunk nyilatkozni. Mindenesetre meg kell állapítanom azt, hogy, ha más cím alatt is, — a helyettes ügy­véd, vagy az ügyvédhelyettes végeredményben csak a szavak variációja — a cél ugyanaz. Az az intézmény, amelyet 1914-ben próbáltak a magyar törvénytáriba beiktatni, itt ismét kísért. Nekünk itt legelsősorban azzal a kér­déssel kell szerény véleményem szerint foglal­j kőznünk, hogy mi történt a legutóbbi 16 esz­I tendőben a magyar ügyvédséggel, azzal a ma­! gyár ügyvédséggel, amelynek .múltjáról — re­mélem — itt a képviselőházban senkinek sincs más véleménye, mint csekélységemnek. En ugyanis azt merem állítani, hogy a magyar ügyvédség munkája és működése, a legutóbbi évszázadok vázlatából nézve, hozzátartozik a magyar szabadságküzdelmek történetéhez. Ami­kor Magyarországon a népnek a jogaiért, a szabadságáért, az igazáért kellett harcolnia, akkor a magyar ügyvéd, nem félve soha a ha­talomtól és nem keresve soha a hatalom ke­gyét, mindenkor odaállt a jogkereső, az igaz­ságkereső és a szabadságért harcoló nép mellé. Ha valaki előveszi ma Kossuth Lajos ország­gyűlési tudósításait és a vármegyei gyűlések­ről szóló törvényhatósági tudósításait, akkor ezekben -a tudósításokban mindenütt ott talál­hatja az illető kor kiváló ügyvédjeinek nevét. Méltóztassék visszaemlékezni különhen az itt már emlegetett Martinovics-perre és a Lovassy­perre, vagy méltóztassék elolvasni annak a kornak kiváló könyveit, Vas Gereben egyes munkáit s akkor méltóztatnak megállapítani azt, hogy ennek a nemzetnek jogaiért a^ ihata­lom ellen akkor, amikor ebben az országban, sajnos, minden pislákoló mécses elaludt, min­denkor a magyar ügyvédek szállottak síkra. Igaz, hogy ezzel szemben viszont meg kell állapítanunk azt, hogy a magyar ügyvédi kar­nak volt is tekintélye. Minden községben, min­den városiban, minden vármegyében és itt is, az ország házában a prímhegedűt, f a legelső szerepet azok az ügyvédek játszották, akiket közéleti szerepükért ennek az országnak lakos­sága mindig meg is becsült, úgy, amint azt meg is érdemeltek. Méltóztassék megnézni, hogy még a háború előtti legutolsó esztendők­ben is milyen szerepet játszott a községek éle­tében a magyar ügyvédség és hogy a legtekin­télyesebb ember az a férfi, akinek szavára a politikában s a község életében a legtöbbet adtak, mindig az ottani ügyvédek közül került ki. Talán szabad tisztelettel azt is megállapí­tanom, hogy az ügyvédek — természetesen ki­vétel közöttük is akadt, hiszen kivétel minde­nütt van az egész világon — nem éltek vissza a ibeléjük helyezett bizalommal. Méltóztassék megnézni azokat az ügyvédeket, akik a ma­gyar törvényhozás életében szerepet játszottak, v»2.y pedig a közéletben szerepet játszó niinisz­terviselt ügyvédeket. Mindig a köz szolgálata jellemezte őket és jellemzi őket az a puritániz­mus, amelyet mi a magyar közélet egész terü­letéin mindenütt szeretnénk látni. Mivel fizetett mindezért a magyar tör­vényhozás a legutóbbi 18 esztendőben az ügy­védi karnak? Nem akarok rekriminálni, de 49*

Next

/
Thumbnails
Contents