Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. T. Házi Ha már most ezt a két nagy előnyt — a csúcsszervezet létesítését és a helyi bizottságok létesítését — helyesnék és olyannak fogadjuk el, amely szükséges és célszerű volt, akkor már ezen oknál fogva is azt kell monda nunk, hogy ennek a javaslatnak a benyújtása szükséges és időszerű volt és nem helytálló az az álláspont, amely sokak részéről elhangzott itt a vitában, hogy tulajdonképpen nem is volt szükség erre a javaslatra, mert hiszen az 1874. évi törvény olyan rugalmas, hogy amint meg tudta védeni az 1870-es években az ügyvédség érdekeit és tekintélyét, ugyanúgy ma is meg tudná védem, ha megtartanák és nem hoznának egy új javaslatot. Ezzel a felfogással szemben azt kell vitatni és vizsgálni, hogy vájjon milyen mértékben jelent haladást ez a tör vén javaslat az 1874-ki törvényhez képest. Haladást jelent igénytelen álláspontom szerint több szempontból is. Először is haladást jelent azért, mert ugyanazt a célt fokozottabban tűzi ki első cél gyanánt, amelyet az 1874. évi törvény kitűzött, hogy t. i. az. ügyvédség erkölcsi színvonalának s erkölcsi tekintélyének emelése a cél. Érdekes, hogy 1874-ben az első kamarai javaslat előadója Matuska Péter is azt vitatta, hogy annak a törvényjavaslatnak is az volt a célja, hogy az ügyvédség erkölcsi tekintélyét emelje, mert — mint mondotta és megállapítását ezzel fűszerezte — akadnak esetek, ahol az ügyvéd hivatását keresettel óhajtja felcserélni, és a tekintély növelésére ezért van szükség. Ha — mondom — az 1874. évi törvény is ezt a célt szolgálja, és ugyanezt a célt szolgálja ez a törvényjavaslat is, akkor vizsgálnom kell, vájjon ennél a törvényjavaslatnál van-e haladás abban a tekintetben, hogy emelje azt az erkölcsi tekintélyt, amellyel az ügyvédi karnak bírnia kell, hogy hivatását teljesen és tökéletesen el tudja végezni, tehát vájjon megvannak-e azok a feltételek a javaslatban, amelyek ezt a célt tudják szolgálni. Azt hiszem, hogy, ha összehasonlítjuk az 1874. évi törvényt és a mostani javaslatot, akkor ezeket a különbségeket könnyűszerrel megtalálhatjuk, különösen, ha a kamarai felvételt, a kamarai tagok működésének feltételeit és a fegyelmi rendelkezéseket tesszük vizsgálat tárgyává. Haladást jelent már maga az a tény, hogy míg az 1874. évi törvény szerint az ügyvédi kamarába való felvétel a magyar állampolgárságon kívül összesen két feltételhez volt kötve, hogy tudniillik az illető ügyvéd ügyvédi oklevéllel, rendelkezzék és hogy a kamara területén lakása legyen, addig most van ebben a törvényjavaslatban egy olyan szigorítás, amely fi mostani és az elkövetkezendő generációkra nézve talán szokatlan, de az erkölcsi színvonal emelésére mindenesetre alkalmas. Ez a szigorítás az, hogy már a felvételnél is vizsgálat tárgyává kell tenni az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint, vájjon milyen az ügyvéd jel lemé, milyen a magatartása. Azt hiszem, hogy ez a javaslat ebből a szempontból nem hátrányos, mert azzal csak dicsekedhetünk, hogyha azt mondhatjuk, hogy már az ügyvédi kamarákba veló felvételnél is csak jellemes férfiak felvételéről lehet beszélni a törvény erejénél fogva.. Egyéniségnek kell lennie, igenis, annak az ügyvédnek, de azt a jellemet és egyéniséget minden ügyvédjelölt megszerezheti. Igénytelen álláspontom az, hogy ez nem megszerezhetet.len tulajdonság. Ha afféle tulajdonságokat állítana feí korlátul a törvényjavaslat a felvétel^ ülése 1936 december 3-án, csütörtökön. 333 hez, amelyek megszerezhetetlenek, akkor le hetne azt mondani, hogy a jaivaslat igazságtalan vagy helytelen intézkedéseket tartalmaz; a javaslat azonban olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeknek megfelelni egyetlen egy embernek sem eshetik nehezére. (Ügy van!) Az ügyvéd működését is olyan feltételhez köti ez az új javaslat, amely a régi törvényből hiányzik. Sokan nehezményezték azt, hogy az új törvényjavaslat kétszobás lakással való rendelkezéshez köti az ügyvéd működését. Azt hiszem azonban, hogy az, aki az ügyvédi működést ismeri, tudja, hogy bizonyos területen, helyen, irodában kell a működésnek folytatódnia, tehát ezt a feltételt olyannak kell, hogy tekintse, amely szintén csak a mostani helyzet javítására szolgálhat. Nem ütközik óriási akadályokba az, hogy egy ügyvéd vagy egy ügyvédhelyettes egy ilyem, az ő működése folytatásához okvetlenül szükséges kétszobás helyiséget szerezzen, és hogy azzal rendelkezzék. (Fábián Béla: Miből?) Ha azt a bizalmat nézem és vizsgálom, amely kelL hogy az ügyvéd és fele között létrejöjjön és egész működésének tartama alatt fennálljon, akkor a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése is csak azt a célt szolgálja, hogy az ügyvéd a felek bizalmát megnyerje. Ha most azt nézem, hogy a régi törvény milyen feltételekhez kötötte az ügyvédi kamarában való tiszti működést és általában a választmányban, a bizottságokban való működést, akkor meg kell állapítanom, hogy a régi törvény különös feltételeket egyáltalában nem fűzött ahhoz, hogy valakit a tisztikarba, a választmányba beválaszthassanak. Mindjárt az első napon, ahogy valaki megszerezte az ügyvédi oklevelét és bejegyeztethette magát a kamarába, az első pillanattól fogva alkalmas volt arra, hogy mind a választmányban, mind a bizottságokban választás alapján helyet foglalhasson. (Fábián Béla: Elnök lehetett!) Haladásnak tekintem és haladásnak kell tekintenünk a mostani törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy bizonyos tapasztaláshoz fűzi a vezetőszerep kipszthatását a kamarában. Arról lehetne vitatkozni, hogy már egy ötesztendős gyakorlat, amennyit a törvényjavaslat előír, elegendő-e, — a javaslat szerint tudniillik már öt esztendő után beválasztható az illető ügyvéd a helyi ibizottságba, a választmányba, a kamara vezetőségébe — ívagy arról is lehetne vitatkozni, elegendő-e tíz év ahhoz, hogy az illető helyet foglalhasson a Kúria ügyvédi tanácsában, vagy az ügyvédvizsgáló bizottságban, nagy remény van azonban arra, hogy ez teljesen elegendő lesz, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint az, aki öt vagy tíz esztendőn keresztül folytatta az ügyvédi gyakorlatot, ezeknél a hatóságoknál is többször megfordulhatott, a bizottságok munkájában résztve'hetett és elsajátíthatta azokat a gyakorlati tapasztalatokat, amelyek az ottani működéshez elke

1rülhetetlenül szükségesek. Igaz, hogy szigorúbb ez a javaslát és ennek a javaslatnak intézkedései, mint az 1874. évi törvény intézkedései, de talán éppen a szigorúságban lehet megállapítani a haladást. Ha azt nézzük, hogy a fegyelmi vétség tekintetében van-e haladás, nehéz megtalálni azt a mértéket, amellyel mérhetünk egy ilyen természetű haladást. Könnyű a fizikában haladásokat megállapítani, könnyű a higanyoszlop v emelkedését lemérni, de ha effajta elméleti