Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-166
334 Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1936 december 3-án, csütörtökön. vizsgálódásoknál akarunk haladásról szólni, akkor a fogalmak közelebbi meghatározása szükséges. Az 1874. évi törvény megállapítja a fegyelmi vétség fogalmát éppen úgy, mint a mostani törvényjavaslat is, azonban míg az 1874. évi törvény egy olyan intézkedést tártai maz, amely körülírja, hogy szándékos legyen az a cselekmény és valakinek jogtalanul kárt vagy 'hasznot okozzon, addig ez a mostani törvényjavaslat általánosabb keretben mozog. Ez a mostani törvényjavaslat megelégszik azzal, hogy azt mondja, amennyiben gondatlanságból az ügyvédi kötelességét megszegi az, ügyvéd, már akkor megállapítja a fegyelmi vétséget. Ez a javaslat tehát itt kihagyja a szándékosságot, és ezért szigorítja a fegyelmi vétség fogalmának meghatározását is. Ha valaki a szigorítást oly módon fogja fel, hogy az hátrány, annak bizonyosan nem haladás ez a törvényjavaslat, de ha valaki az erkölcsi fegyelmezettség fokánál azt tartja zsinórmértékül, hogy a szigorúság tulajdonképpen haladást és nem hátrányt jelent, akkor el kell ismernie, hogy ebben a tekintetben is haladást jelent ez a törvényjavaslat. Igaz, hogy nem állapítja meg most ez a törvényjavaslat részletesen is, úgy, amint ezt az. 1874. évi törvény teszi, hogy mik volnának még az ügyvédi vétségek, — a konok perlekedés, a kliensszerzés meg nem engedett módja, stb. — de éppen ez az általánosságban való tartás, hogy megmondja, ügyvédi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi kar tekintélyét már veszélyezteti, mutatja, hogy ez a törvényjavaslat szigorú akar ugyan lenni, de a trianoni Magyarországra beszorult ügyvédeknek kötelességük is, hogy ilyen erkölcsi magaslaton állva nézzék saját működésüket. Igenis szigorúbb mértékkel kell mérni az ő működésüket, tevékenységüket, mind az irodában, mind a bíróságoknál, de a magánéletükben is, mert csak így tudunk felemelkedni arra a fokra, hogy tisztelettel nézzenek bennünket azok a környező államokbeli ügyvédek is, akik kiszorultak Csonka-Magyarország határain kívülre. Az talán valóban helytálló kifogás lenne <4ső tekintetre, hogy a fegyelmi bíráskodásnál ilyen elasztikus és általános szabályra van utalva a fegyelmi bíróság, tehát a joggyakorlat majd nehézkes lesz, és a fegyelmi 'ügyekben nem lesz egy olyan zsinórmérték, amely az eddigi gyakorlat szerint kifejlődött. Az én igénytelen álláspontom azonban az, hogy nem kell félni ettől sem ennek a törvényjavaslatnak következtében, mert itt is biztosítva van. hogy a fegyelmi bíróság tagjai csak tapasztalt emberek lehetnek, csak olyanok lelhetnek, akik már évek során át ügyvédi gyakorlatot folytattak. Es itt eszembe jut egy községi bíró esete. Egy alkalommal, amikor ott a községházán jártam, láttam, hogy ez a bíró egy ügyet tárgyalt és ítéletét egy nagyon kis ügyben meghozta, azután pedig félretette az aktát és azt mondotta: az indokolást majd elkészíti a községi jegyző úr. Kérdeztem: hogyan szokta az ítéletét a bíró úr megalkotni 1 ? Erre ő azt mondotta, hogy nem ismeri ugyan a jogszabályokat és a törvényt olyan nagyon, de annyit tud hogy mi az igazság, ezt az igazságot lelkiismerete szerint megállapítja, ezt meghozza az ítéletben és azután rábízza a jegyzőre, hogy az indokolást fűzze hozzá az ítélethez. Éppen ezt kell tisztelni a községi bíróban: az önálló funkcionálási képességet. Ha tehát a fegyelmi szabályokban nincs szigorúan körvonalazott fogalmi meghatározás, hanem csak általánosságban vannak azok tartva, arról kell gondoskodni, amiről igénytelen nézetem szerint ez a javaslat is helyesen gondoskodik, hogy tapasztalt és az élet iskoláján is keresztül ment férfiak hozzák meg a fegyelmi ítéletet, Éppen ebben van az a garancia, hogy igazságos, az ügyvédi karhoz méltó és egyénileg is helytálló, az egyedre vonatkozólag is helytálló ítéleteket fognak ezen az alapon a fegyelmi bíróságok meghozni. Ha a haladás mértékét nézzük az 1874. évi törvényjavaslathoz viszonyítva, akkor meg kell állapítanunk, hogy újszerű és helyes megállapítása a törvényjavaslatnak az összeférhetlensóg megállapítása is. A törvényjavaslat ebben a tekintetben is általánosságiban mozog. Az összeférhetlenség legkisebb mértéke az, hegy az ügyvéd olyan foglalkozást ne űzzön, amely a tekintélyét sérti. Helyes, hogy esiak általános meghatározásokat mond a javaslat égi a többit rábízza arra a bizottságra, amelyet külön erre a célra kell az ügyvédi kamarának megválasztania. Éppen azért, mert az ügyvédek működését, az ügyvédi fegyelmi ügyek intézését és az összeférhetlenség intézését is széjjelválasztja ez a javaslat, szerintem a haladás útján jár és a hatáskörök, ügykörök szétválasztásával helyes munkát végez. Ha azonban a haladás mértékét vizsgáljuk, akkor a jogkereső közönség érdekében való haladást is szem előtt kell tartanunk. Sokan arról a 77. §-rol, amelyről annyi vita^ folyt már, azt állapítják meg, hogy az ügyvédellenes. Pedig, !ha valaki a régi, az eredeti törvény javaslatot összehasonlítja a mostani szöveggél, akkor könnyen megállapíthatja, hogy nem lehetetlen dolgot tartalmaz ez a 77. §, amikor arra kötelezi az ügyvédet, (hogy a tényállás felvételekor adjon ügyfelének írásban indítványt arra vonatkozólag, milyen cselekményeket tart ebben és ebben a konkrét ügyben lefolytatandóknak. Ezt, nézetem szerint, eddig is minden egyes esetben, ha talán nem is írásban, megtette az az ügyvéd, akit ügyfele felkeresett. Ha talán az eredeti és a bizottság szűrőjén át nem ment javaslatot tekintjük, akkor helytállók volnának azok a kifogások, amelyek az egyes kamarák részéről e tekintetben elhangzottak. • De azt lehet észrevenni és úgylátszik, hogy azok, akik a kifogásokat fenntartják, albizottság szűrőjén átment ezt a szöveget még nem tanulmányozták át, mert ennek a szövegnek áttanulmányozása után azoktól a nagy és mélyreható kifogásoktól, amelyeket sokszor hallunk a felvett jegyzőkönyvekben, az előterjesztett határozati javaslatokban, bizonyosan már elálltak volna. Vitathatatlan azonban, hogy ez az intézkedés a jogkereső közönség érdekében történik. A jogkereső közönség érdekében való intézkedések közül ki kell emelnem, hogy ügyvédi biztosíték is van. Ezt is sokan sérelmezték, pedig a szerzett jogokat itt sem látom sértve, mert a felvétel van kötve az ügyvédi biztosítékhoz, és ez az ügyvédi biztosíték tényleg jó célt fog szolgálni. Hiszen nagyon ritkán — amint Horváth Zoltán itt a t- Ház előtt kifejtette, még az eddigiek szerint is csak 3%-ban — volt érdemleges fegyelmi ügy,
