Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. már eddig is sok szó esett róluk, úgy hogy részletesebb hozzászólás felesleges — szintén ügyvédellenes tendenciát látok, különösen abban a részében, amikor azt mondja a törvény javaslat, hogy nyilvánvalóan alaptalan pert vállalni nem lehet. Azt ugyanis, hogy egy per alaptalan-e, csak perenkint, esetenkint döntheti el a bíróság, de általánosságban nem dönt heti el a törvényhozás. Hivatkoztak már kép viselőtársaim és én is hivatkozom arra, hogy nyilvánvalóan alaptalannak bélyegezte a 'bíróság' nagyon sok olyan perünket, amelyben jogi álláspontunk teljesen ellenkezett a törvénnyel és a jogi gyakorlattal és az a nagyon sok nyilvánvalóan alaptalan per végül is áttörte a régi jogot, a joggyakorlatot ós törvénnyé vált. Ebben a tekintetben most csak a valorizációra hivatkozom. Tegnap Árvátfalvy képviselő úr felhozta azt, hogy az ügyvédségnek közérdekű működésére való tekintettel, amivel kapcsolatban ép pen a Kúria elnökének szavára már hivatkoz tünk, bizonyos kiváltságot, bizonyos előjogokat kell adni. Mindez azonban hiányzik a törvényjavaslatból. A törvényjavaslat fegyelmi része tekinte tében azt adom elő, hogy a 158. §-ban körülírt vétség, vagyis a jogtalan kárt okozó szándékból és más hasonló aljas indokból elkövetett ügyvédi vétség megtorlására nem tud hozni a t. képviselőház olyan szigorú rendelkezéseket, melyeket mi ügyvédek alá ne írnánk vala mennyien. Ott kérünk azonban kíméletet, ahol a vétségnek vagy a kihágásnak nem rosszindu lat az alapja. Megköszönve a t. Képviselőház szíves figyelmét, rá kell mutatnom még egyszer arra, hogy a törvényjavaslat intézkedései, bár meg van bennük a jóindulat és a jószándék, mégis mellőzik éppen azt az irányzatot, amelyet az ügyvédség tőle elvár és inkább olyan irányzat uralkodik a törvényjavaslatban, amely az ügy védséget olyan bűnözésre hajlamos társaság nak tekinti, amelyet ma már vissza kell vezetni az erkölcs útjára. Emiatt nem fogadom el a törvényjavasla tot. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Hunyadi-Vas Ger gely! Hunyadi-Vas Gergely: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam ezt az ügyvédi rendtartási javaslatot főképpen abból a szemszögből vizsgálta, hogy mennyiben kenyérjavaslat, — amint kifejezte magát — vagyis hogy mennyivel javítja az ügyvédek, kereseti lehetőségeit és főként éhből a szempontból gyakorolt kritikát a javaslat felett. Felhozta azokat a munkalehetőségeket, amelyeket az ügyvédség számára meg kellene nyitni és bírálatában végeredményben arra a következtetésre jutott, — nézetem szerint teljesen helytelenül — hogy ez a javaslat az lülgy véd eket úgy Jtezeli, mint valami hűnöző társaságot. Kereken ellentmond azonban ennek a törvényjavaslat iránya, szelleme és — úgy vélem — összes intézkedése is. Ott kell ugyanis kezdeni, hogy — igénytelen véleményem szerint — ez a javaslat nem kenyérjavaslat, hanem OirganzáJciós javaslat. (Ügy man! Ügy van! a középen.) Az organizációs javaslattal velejáró tulajdonságokat kell tehát megvizsgálni, hogy t; i. mennyiben ihoz ez a javaslat tökéletesebb szertvezetet, mennyivel halad ebiben a tekintetben az 1874 : XXXIV. tejhez képest és hogyan: illeszkedik bele ez a javaslat abba a magyar jogrendszerbe, amely ülése 1936 december 3-án, csütörtökön. 331 már kitaposott utakon halad a kamarai rendszereket illetőleg. Valamikor lehetett arról vita, — az 1874. évi ügyvédi rendtartás vitájánál is felmerült ez a kérdés — hogy van-e egyáltalán szükség kamarára, vagy sem. Sokan vitatták, még pedig olyan elmék vitatták, mint Tisza Kálmán, hogy nincs szükség kamarára, sőt egyáltalában a kamara nemcsak hogy nem célszerű, hanem egyenesen ártalmas, mert kasztot nevel. A társadalmi felfogás mégis a kamarák mellett foglalt állást és az 1868. évi törvényhozásnak a kereskedelmi és iparkamarákra vonatkozó intézkedései is, de az 1874. évi ügyvédi rendtartás is azt mutatja, hogy a magyar jogrendszer már a múlt században a kamara álláspontján állt es a kamara megvalósításának eszméjét hirdette. Ha már most túl vagyunk azon a kérdésen, hogy kamarára szükség van-e, — érdekes különben, hogy nem polgári párt, hanem a szociáldemokrata párt kebeléből hangoztatnak olyan felfogást, hogy kamarára most sincs szükség, hanem az önkéntes társulás alapján álló egyesületeket kell előtérbe helyezni, mert azok a, valódi, az igazi érdekképviseletek — akikor ennél a pontnál, miután többször is felmerült a képviselőházban, így a jelen vitában is, ennek célszerűsége, hasznossága és szükségessége, egy kissé meg 'kell vizsgálni azt a kérdést, vájjon célszerű és szükséges-e ez a javaslat. Az én igénytelen álláspontom szerint célszerű és szükséges is nemcsak abból a szempontból, mert a magyar jogrendszer fejlődése' ezt mutatja, hanem azért is, mert ha végignézzük újabb törvényhozásunkban az egyes kamarák szervezetét, akkor is azt kell látnunk, hogy az 1874. évi ügyvédi rendtartási törvény ibizony most már lemaradt és hézagos. Elegendő itt arra rámutatnom, hogy úgy a mérnöki rendtartási törvényjavaslatnál, mint az orvoskamarai javaslatnál sokan azt vitatták, hogy autonóm rendelkezésekbe ütközik, ha a kamarai rendszert az ügyvédi rendtartástól eltérően egy csúcsszervezetben egye sitik és ha az ügyvédi rendtartástól eltérően a felfelé való tagozat mellett a lefelé való tagozódást is kiépítik. Mégis arra a meggyőződésre jutottak mindkét törvényjavaslatnál, hogy célszerű ós helyes az, ha az egymás mellett elkülönítetten élő és működő vidéki kamarák működését egy csúcsszervezetben összefoglalják, mert ekkor egy célszerűbb olyan csúcsszerveezt létesül, amely az egyes kamarák szűrőjén átkerült javaslatokat megrostálva, átgondolva és rendszerbe foglalva tudja a kormányhatóság elé terjeszteni s a többi testülettel és egyesülettel szemben érvényre juttatni. így tehát a mérnöki kamara is, ahol egy csúcsszervezetből kiindulva, országos kamarát alkotott meg a törvényhozás, amelyből lassan lassan a vidékre kiterjedőleg, a vidéki kama rák révén fog elterjedni a kamarai rendszer, egy csúcsszervezet létesítésével alakult meg. Az orvoskamarai törvényjavaslatnál is a vidéki kamarák mellett egy országos kamara is létesíttetett és éppen az a hiányossága az 1874. évi XXXIV. törvénycikknek, hogy belőle ez a csúcsszervezet hiányzott és az egymás mellett elkülönítetten működő vidéki kamarákkal külön-külön kellett és lehetett kis és nagy kérdésekben egyaránt az igazságügy szerveinek tárgyalásokat folytatni, véleményéket kikérni és egyáltalában olyan működést kifejteni, amilyen a jogalkotás és igazságszolgáltatás terén