Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-166
330 Az országgyűlés képviselőházának 166. bizonyos elhelyezkedési lehetőség másutt, de hova menjen, a hírósághoz, a közigazgatáshoz 1 ? Ott sem 1 talál ma már elhelyezést. Azok tehát, akik mint ügyvédjelöltek ezt a pályát jövendőjükként, kenyérkereső pályájukként választották, ettől a joguktól annál kevósbbé üthetők el, mert la törvénynek ezt a^ visszaható erőt nem adhatjuk, ezt csak rendkívüli körülmények indokolhatnák. Azt hallottam felhozni, 'hogy már tudhatták azt az ügyvédjelöltek, hogy ez a szándéka a kormánynak. A szándék még sohasem tett és ha szándék is volt, honnan vegyenek erről tudomást? Ha még a 95 pontban benne lett volna, akkor talán inkább lehetett volna ezt állítani. T. Ház! Miután a javaslat általános vitája folyik, a javaslatnaik csak főíbb, lényeges részeit óhajtom érinteni és rátérek itt mindjárt a 77. $-ra. Ez a szakasz ismét és ismét az ügyvédséget olybá tekinti, mint akik nyilvánvalóan alaptalan perekbe sodorják bele azt az ügyfelet, aki jóhiszeműen bement az irodába, és óriási költségeket zúdítanak a nyakába. Ennek a szakasznak ez az irányzata szerintem annál is inkább bántó lehet az ügyvédi karra, mert hiszen csak az eltévelyedettek és azok csinálhatják meg .mindezt, akikben nincs meg ! az erkölcsi alap. T. Ház! A felügyeletre vonatkozó 43. § szól az ügyvédi kamarák határozatainak megsemmisítéséről. Itt szól a javaslat arról is, hogy a nemzeti jelleg veszélyeztetve lehet. Szerintem éppen az ügyvédségről nem lehet feltételezni azt, hogy a nemzeti jelleggel szemben fejtsen ki működést. Egy-egy ügyvédi kamarai közgyűlésen 50—100—150, sőt 1000 ügyvéd is vesz részt; ha feltételezhető, hogy százan vagy ezren a nemzeti jelleggel ellentétes határozatot tényleg meghozzák, akkor már semmiféle olyan igazságügy-miniszter, aki nemzeti alapon áll, nem fog itt azzal szemben fellépni, mert akkor itt már olyan világ van, amilyentől mentse meg az országot a magyarok Istene. Az ügyvédségről nemzetellenes gondolkodást feltételezni nem lehet, annál kevésbbé is, mert ez az egyetlen foglalkozás, amelynek diplomája ahhoz köti ta tulajdonosát, hogy az ország területén helül szerezze a kenyerét. Orvos, mérnök, kereskedő, iparos^ művész mindenütt a világon megél az ő tudásával, de az ügyvéd a imagyar jog tudásával csak a határokon belül tud megélni. t Rámutathatok arra, hogy egész törvénykezésünkben — a Vérszerződéstől és az Aranybullától kezdve, folytatva <a Tlripartitumon és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokon át egészen a mult esztendei egészséges kis törvényünkig, amely az egyszoba-konyhás lakásokat adóimentesekké tette — mindenütt, jogunk összekapcsolódik a nemzeti jelleggel, mindenütt viszi magával a nemzeti jelleget, amikor tehát valaki erre esküdött és ezeket a törvényeket^ tudja, t akkor arról nemzetellenes gondolkodást feltételezni valóban téves és bántó felfogás. Hogy ez így is van és az ügyvédség e tekintetben nem érdemli meg az ellene ilyenformán is megnyilvánuló ellenszenves hangulatot, arra nézve legyen szabad itt hivatkoznom az ügyvédség .működésére, amelyről ezt mondja egy idézet (Olvassa): »Tagadhatatlan, hogy amikor komoly, önzetlen, nagyjelentőségű, közérdekű munkára ikerül a sor, ott az ügyvédek mindig .az élen járnak. Akár a parlamentben, akár más társadalmi munkában, ahol sokszor ülése 1936 december 3-án, csütörtökön. önfeláldozó tevékenységet kívántak meg ellenérték nélkül, ki az, .akire ia imunkának oroszlánrésze hárul? Mindig és mindenütt az ügyvéd.« Arról a megbecsült ügyvédről tehát, akit enynyire feldicsér ez a mondat, feltételezni azt, hogy vele szemben szükséges a 43. § megszégyenítő rendelkezése, valóban szerintem elhibázott dolog. Ez az idézet, amelyet felolvastam, éppen az igazságügyminiszter úr beszédéből való. Az indokolás is foglalkozik az ügyvédeknek olyan irányű működésével, melyről azt mondja, hogy meghajtja a zászlót az ügyvédi működés előtt. Ez nem más, mint a pártfogó intézmény, az ingyenes szegényvédelem, amelyet az ügyvédek látnák el. Az az ügyvéd, aki a mai gazdasági lesújtottság helyzetében, amikor kijön a bíróságról, ahol mint pártfogó ügyvéd elvégezte az ő ingyen munkáját, maga előtt látja lengedezni annak a bizonyos elisimerésnek a zászlaját, de ugyanakkor eszébe jut, hogy holnap vagy holnapután pedig nem' tudja a kamarának befizetni a tagdíjat. Ha keserű tréfát akarnék mondani, akkor azt mondanám, hogy inkább a zászló rúdját nézi nagykeservesen. Az ügyvédi kamara határozatainak felfüggesztésére, vagy a kamara működésének a megszüntetésére vonatkozólag még iazt is mondja a javaslat, hogy a mindenkori igazságügyminiszternek a miniszteri felelőssége is biztosítékot nyújt abban az irányban, hogy csak olyan esetekben történik szigorú intézkedés, amikor az nagyon indokolt. Szerintem, amíg az igazságügyminiszter épúgy befolyásolható ember, mint mindannyian, az Ő csalhatatlanságában sem lehet megnyugodnunk.^ A továbbiakban rámutatok még arra is, hogy a törvénytervezet végtelenül tág teret enged a rendeleti úton való intézkedésre. Valami 20—22 szakasz írja elő a rendeleti intézkedést, vagyis nem a törvény rendelkezik egyes lényeges kérdésekben. Szerintem — és azt hiszem ez az álláspontom — a rendeleti intézkedés éppen csak a törvény kiegészítésére való, vagy pedig rendkívüli idők esetén van helye, de nincs helye fontos, súlyos kérdéseikben. A rendeletekkel való kormányzás folytonos bizonytalanságot, sőt jogbizonytalanságot jelent, így például itt sincs megmondva az, — hogy csak egy példát idézzek — hogy az ügyvédjelöltnek mennyi a^gyakorlati ideje. Hogyan vessen ma számot a jövőjével az az ügyvédjelölt, aki ügyvédi pályára megy? Hány évig fog gyakorlatot teljesíteni? Az egyik miniszter három esztendőt, a másik ötöt, vagy kilencet fog megállapítani. Ez bizonytalanságot teremt. Erre csak példaképpen hivatkozom. Most, amikor rendkívüli körülmények nem kényszerítik a törvényhozást arra, hogy rendeleti kormányzásra adjon jogot a kormánynak, meg kell rostálni minden lényeges kérdést. Hiszen azt, ami törvénnyé válik, már jóval előbb a szakirodalomban, az egyesületekben, előadásokban, értekezleteken, gyűléseken megrostálják, azonfelül megvizsgálja és átdolgozza a parlament bizottsága, végül a plénum is letárgyalja; a közönség az újságokban olvassa és megnyugszik, hogy mennyire gondosan letárgyalnak egy javaslatot, amely azután törvénnyé válik. A törvénnyel nem történne tik meg az, ami a rendelettel megtörténhetik, hogy nem tudhatom egyik reggel 9 órakor, hogy másnap reggel 9 órakor ugyanaz a ren delet érvényes lesz-e, vagy sem. Az előbb is említett 77. ós 85. §-okban —
