Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1936 december 3-án, csütörtökön. 329 hajthatja be, még a legkisebb összeget sem, pedig készkiadásai, bélyegkiadásai vannak, amelyeket a kincstárnak ő megfizet. Az ügyvédséget például nem illeti meg az az előjog, amely a királyi közjegyzőket megilleti, akik 25 pengőn aluli költségeiket is bekebeleztethetik. Itt egy kissé ki kell tárnem a királyi közjegyzőkre, akik velünk szemben — úgy látszik —- a jo,gi életben kegyeltek, mert ha minket megbíz egy ügyfél azzal, hogy válóperét tegyük folyamatba, akkor kénytelenek vagyunk <mi, ügyvédek, a közjegyzőhöz menni hitelesíttetni az aláírást. Ha ugyanabban a perben pedig a különélést kell igazoltatni, akkor megint a közjegyző a jegyzőkönyvfelvevő, ő hallgatja ki a tanukat és ha szegényjogon folyik az a válóper, ükkor is a közjegyző költségeit a szegényjogot élvezőnek ki kell izzadnia, Nem bántó szándékkal mondom ezt, de meg kell állapítanom, hogy a közjegyzők velünk szemben favorizáltak. Egy másik példa az örökösödési bizonyítvány. Hát csak meg tudjuk imi ezt csinálni!? Nem! Ezt is felülvizsgálatra a közjegyzőhöz kell beterjeszteni. Sehol sem látok tehát olyasmit, ami azt a sokat emlegetett jóindulatot az ügyvédek iránt gazdasági téren csak némileg is igazolná. Ujabban jött egy rendelet, amely 10—11 óráig engedi meg az ügyvédek résziére is az értesítés adást. Az ügyvéd ebben a tekintetben is valóban kiváltságot érdemelne, mert nem a saját személye mi'att, hanem 10, vagy 20 ember ügyében jár el, így kell neki tárgyalnia és mégis 10—11 órára van korlátozva. Egészen más az ügyvéd helyzete, mint azé a kliensé, aki öt esztendőben egyszer megy el a 'bírósághoz. Az ügyvédnek naponta van ott dolga ós — mint mondottam — nem, a saját ügyében jár el, hanem 10—20, vagy tudja, Isten, hány ügyfél érdekében. (Rupert Rezső: Lealázó és káros szabályozás!) Ebben a tekintetben több panaszt már nem is akartok felsorolni, hanem inkább rá kívánok arra mutatni, hogy merre van a javaslatban az az intézkedés, amely az ügyvédség helyzetének javítását célozza. A javaslatnak a. zártszám-rendszerre vonatkozó intézkedése oly'an, mintha egyenesen azért létesült volna, hogy a numerus clausust behozza. A zártszáim behozatalának kérdése is olyan kérdés, amelynél- bajos előre megmondani, hogy ez a rendszer meg fog-e felelni, vagy sem. Az ügyvédi kamarák közül több kívánta ennek létesítését, így többek között az én ügyvédi k'amarjám, a kaposvári ügyvédi kamara is. Az indokolás, amelyet ehhez a javaslathoz fűztek, résziben elfogadható, részben nem. Az indokolás azt mondja, hogy »erkölesi elvek szükségszerű követeiménye«. Itt van ismét egy erkölcsi figyelmeztetés, illetőleg megszégyenítés, amikor az indokolás azt mondja, hogy az ügyvédségnél az erkölcsi elvek következménye az, hogy numerus clausus legyen. Szerinteim ez nem függ össze azzal, amit az indokolás állít, hanem igenis összefügg a túlzsúfoltsággal és a gazdasági válsággal. A javaslatnak ezirányú álláspontját elismeréssel említem fel és helyeslem hogy hangsúly ózza, — sőt feltűnően hangsúlyozza — hogy ez nemi elvi álláspontja az igazságügyi kormánynak. Rámutat továbbá arra is, — és ezt is elisimeréssel* veszem — hogy nem az igazságügyi kormányzatra, hanem az autonómiára bízza a javaslat azt, hogy be kívánja-e vezetni a numerus clausust, szóval megadja a kezdeményezés jogát. Reméljük, ühogy amikor már a numerus clausus éreztetné hatását, akkor más gazdasági helyzet lesz ebben az országban. Az, hogy meg fog-e íelélni, vagy sem, kérdéses. A mai viszonyok között, én azt hiszem, nem felel meg azért, mert nemcsak a túlzsúfoltságban, hanem — ismétlem — a gazdasági válságban is van a mai helyzet magyarázata, amely még mindig érezteti — legalábbis az ügyvédségnél — kedvezőtlen hatását. Az ellenvetésekkel, amelyeket ez ellen fel szoktak hozni, szintén foglalkozik az indokolás és ebben a tekintetben elfogadom azt az álláspontját az indokolásnak, hogy bizony a fiatalságnak az ügyvédi pályára való tódulása ma már nem jelent részükre kenyeret vagy csak a legritkábban jelenti azt. Viszont nem foga dom el az indokolásban, amikor kétségbevonja azt az álláspontot, hogy az ügyvédség a közszabadságok őre lenne, hanem azt mondja, hogy figyelője ós szorgalmazója a jog kiszolgáltatásának. En merem állítani és azt hiszem, aki elfogulatlanul, komolyan belenéz ezekbe a kérdésekbe, szintén ezt állítja, hogy igenis, a közszabadságok őre az ügyvédség, mert hiszen nincs, akihez a felek mehessenek, ha alkotmányos jogukban, vagy valamely ilyen iközsza badságra vonatkozó eljárásukban sérelem éri őket. Rámutathatok arra is, hogy például bezúdulnak egy vállalatnak, egy cégnek a műhelyébe, azt feldúlják jogtalanul. Hova menjen akkor az a tulajdonos? Forduljon a csendőrséghez? Hiszen a csendőrség dúlja fel. Menjen a főbíróhoz panaszra? Hiszen a főbíró ott van és az parancsolja ezt. Megy az ügyvédhez, aki viszi a törvényszékhez és megmondja, hogy itt bűncselekmény történt, megbüntetik a főbírót és legalább a jogrendet helyreállítani igyekszik az az ügyvéd. Ez történt ezelőtt háromnégy héttel is. A numerus clausus intézményét, amelyre vonatkozólag, ismétlem, hogy a javaslat olyannak tekinti ezt, mint egy szükséges és a helyzet által kikényszerített módszert, szerintem legfeljebb átmenetileg lehet megteremteni. Eredménye lesz annak még az a sajátságos alakulás is, amit előre el lehetett képzelni, hogy a létező ügyvédi irodák közül az erőseket fogja segíteni és gyámolítani, nagy irodává kifejleszteni, mert hiszen a gyengébb irodák nem tudnak még ügyvédjelöltet sem tartani, akik ezután pénzzel lesznek felfogadhatók és ügyvédhelyetteseket sem tudnak a kisebb irodák alkalmazni. Tehát egy nagy iroda-gépműhely fejlődik ki egyes ilyen városokban, ahol az ügyvédség összpontosul, csoportosul, mondjuk a járási székhelyeken. Ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom nekem is arra, hogy szerintem nagyon igazuk van a ma bejegyzett ügyvédjelölteknek, amikor azt kérik, hogy amennviben törvény nyé válik a numerus clausus, reájuk ennek ha tása semmiképen ki ne terjedjen. Nem beszélek arról, hogy itt szerzett jogokról van szó, hanem beszélek igenis arról, hogy ebben a te kintetben a törvény szentségébe vetett bizalomról van szó. Az a fiatalember, aki 'az érettségi után pályát választott, akárs az ügyvédi, akár az orvosi pályát választotta, csalódott. Az orvosi pályát most csak jellegzetesség kedvéért hozom fel, mert például ha azelőtt az t orvosnövendék előtt, 'aki öt-hat esztendőt már átküzdött, lezárják a sorompót, akkor kezdjen új pályát? Míg az ügyvédi pályánál még volna 48*