Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

324 Á.z országgyűlés képviselőházának 16 5. ülése 1936 december 2-án, szerdán. pengőt tett ki a különbség. Kérem a pénzügyminiszter urat, 'hogy ebben az irányban méltóztassék intézkedéseket tenni. Elnök; A pénzügyminiszter úr kíván vá-j laszolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter. T. Képviselőház! Mindig örömmel veszem, ha hozzám fordulnak az adózás terén felmerülő panaszok tárgyában, nogy azt lelkiismeretesen és erélyesen megvizsgálhassam. Talán helyesebb lenne, hogyha ezeknek útja nem egy interpelláció előterjesztése volna, de korántsem óhajtok ebben a tekintetben irányadó véleményt nyilvánítani. Én csak annyit mondhatok, hogy megvizsgálom ezt az ügyet és addig, amíg a konkrét vizsgálat az ilyen visszaéléseket, vagy túlzásokat ki nem derítette, engedje meg a képviselő úr, hogy tagadjam ilyen visszaélések lehetőségét, mert nagyon sok esetből szerzett tapasztalat alapján mondhatom, hogy az adóztatást végző közegek népszerűtlen és nagyon nehéz munkájukat tisztességesen és amennyire csak lehet, az adózók kímélésével gyakorolják és ha nem így tennék, akkor rá fogom őket erre kényszeríteni. Ezeket kívántam elmondani. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Lázár Imre: Mélyen t. Ház! A pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul veszem. Elismerem a pénzügyminiszter úr jóindulatát, de még a beszedő közegek jóindulatát is elismerem, olyan kerületekben, ahol nem volt választási küzdelem. Olyan kerületekben azonban, ahol választási küzdelem volt, ilyen visszaélések elkövetése volt a legjobb eszköz arra, hogy az embereket amellé a jelölt mellé kényszerítsék, amelyiket megválasztatni akartak. A jegyző, a tanító, mind ebben az irányban befolyásolták a választókat. Nem állítom, hogy ez általánosságban megtörtént, de az én kerületemben előfordult és egyes más kerületekben még nagyobb mértékben volt tapasztalható! Egyébként a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni. (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Farkas István képviselő úr interpellációja az iparügyi és a belügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi és belügyminiszter urakhoz a kisiparosoknak és kiskereskedőknek juttatott hitel tárgyában. A kisipar és a kiskereskedelem fenntartása érdekében szükséges, hogy messzemenő intézkedéseket tegyen a kormány. Nemcsak a gazdák, hanem a kisipar és kiskereskedelem megmentésének kérdése is fontos közgazdasági és szociális érdek. Kérdem, 1. az iparügyi miniszter urat, hajlandó-e a közületeknél intézkedni, hogy több hitelt folyósítsanak a kisiparosok és kiskereskedők részére? 2. hajlandó-e a belügyminiszter . úr intézkedni, hogy a közületek és a főváros által megszavazott hitelt minél előbb jóváhagyja, hogy az azonnal folyósítható legyen a kisiparosok és a kiskereskedők részére? Farkas István s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! Sokat hallottunk itt a Házban és sokat olvastunk az újságokban is arról, hogy a kisexisztenciákat meg kell menteni, sőt új kisexisztenciákat kell teremteni, ^mert ez a.legbiztosabb alapja az állami és társadalmi rendnek. Ha azt nézzük, hogy imát kapnak a kisexisztenciák, akkor meg kell állapítani, hogy ma az általános gazdasági viszonyok amúgyis olyanok, hogy nem tudunk újabb kisexisztenciákat létesíteni, mert a meglévő kisexisztenciák, a középosztály is fokozatosan pusztul és megy tönkre. Ezen a területen különösen rossz sorsban vannak a kisiparosok és kiskereskedők. Ez a réteg ki van téve a nagyipar növekvő versenyének. Hiszen tudjuk azt, hogy a kartelek és ringek elveszik a munkaalkalmat a kisipar elől, a kereskedelem elől pedig a nagy áruházak veszik el a fogyasztóközönséget. Ez az egyik szempont, ami a kisiparnak, a kiskereskedelemnek az életét megnehezíti, exisztenciáját állandóan aláássa. A másik szempont az, hogy a leginkább fogyasztóképes nagy munkásrétegek jövedelme, életstandardja, keresete egyre alábbszáll, holott a kiskereskedelemnek, a kisiparnak a fogyasztórétege a nagy munkástömegek és ha ezek keveset keresnek, termér szetes dolog, hogy a kisipar pang, a kisipar tönkremegy, a kisipari exisztenciák vergődnek, Kínosan, keservesen és küzdenek a léttel. A kisipar és kiskereskedelem e vergődésének kétségtelenül érdekelnie kell a kormányt is. Az állam p kedvezményeket, támogatást ad a mezőgazdáknak, az iparnak, a kereskedelemnek, a nagy áruházaknak, a vasúti politika, vámpolitika mind kedvez a karteleknek, a ringeknek, a nagy áruházaknak, de a kisiparosok nem kapnak semimit. A kisiparosoknak van ugyan^valami hitelszervezetük, annlre rá fogok térni és ott kapnak is valamit, de ezzel szemben csak egy dolgot kell itt megemlítenem, azt, hogy a kisipari és munkásréteg pénzének egy részét, amelyet befizet a Munkásbiztosító Pénztárába, a Társadalombiztosító pénztárába, a gazdáknak adták kölcsön adósságrendezésre. Különösképpen fel akarom hívni az iparügyi miniszter úr és a belügyminiszter úr figyelmét az úgynevezett fedezetnélküli kölcsönre, így szokták ezt szűkebb körben nevezni. Ennek a kisipari hitelnek a folyósítása az Iparkamara és a Kereskedelmi Kamara útján történik. Az állam összesen 200.000 pengőt irányoz elő és ad ehhez az összeghez és ehhez az összeghez ad az egész ország annyit, amennyit egy-egy város megszavaz, így például Budapest székesfőváros megszavazott 55.000 pengőt a kisipar és a kiskereskedelem támogatására, hiteligényének kielégítésére, amely hitelt az Iparkamarán, a kisipar és a kiskereskedelmi 'hitelintézeten keresztül folyósítanak. Az állam is ugyanennyivel járul hozzá, tehát szintén 55.000 pengővel. Bár egy csepp ez a tengerben, nagyon kicsiny összeg ez, de kétségtelen dolog, hogy most, karácsony előtt ez az összeg az állam kiegészítésével együtt 110.000 pengőt jelentene. A belügyminiszter úr hagyja jóvá a székesfőváros költségvetését, hogy ezt az. öszszeget még karácsony előtt, az ünnepek előtti időszakban a kiskereskedelemnek és a kisiparnak folyósíthassák., Hiszen a miniszter úr megérti, mindenki megértheti, hogy most karácsony előtt, amikor a bevásárlások történnek, ez az összeg lehetővé tenné ezeknek a kisexisz-