Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

Az országgyűlés képviselőházának 16 A másik, amit meg akarok említeni, az, hogy ebben a drágaságban, amely már több helyről szóvátótetett és a képviselő úr is szóvátette múltkori interpellációjában, in konkréto ebben a relatív áremelkedésben az utolsó hónapokban nem lehet^ része ennek az itt szóvátett adózási körülménynek, mert nagyban és egészben ugyanebben a kimér étben ezek az adók négy vagy öt hónap előtt is fennállottak, amikor alacsonyabb árak voltak, tehát ezek a legutóbbi áremelkedések ezzel a kérdéssel nincsenek összefüggésben. A harmadik megállapítás, amelyet tehetek, az, hogy ezt az áremelkedést amely az elsőrendű életszükségleti cikkekben és élelmiszerekben is mutatkozik, a kormány is látja, nagyon éber figyelemmel kíséri, sorozatos (minisztertanácsok foglalkoztak vele és a lehetőség ihatárain belül megtehető intézkedések rövidesen közhíríré is fognak tétetni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Malasits Géza: Igen t. Ház! Nem akarok a miniszter úrral vitába szállni, csak egészen szelíden kívánom megállapítani először is azt, hogy teljesen igaza van az igen t. miniszter úrnak abban, hogy éppen a fegyverkezési költségek fedezése érdekében, amelyek Európa minden államában valósággal csillagászati számokat tesznek ki, valóban minden államban eltolódtak a bevételek az egyenes adókról a fogyasztási jellegű, adókra. De a különbség az ő viszonyaik és a mi viszonyaink között mégis nagy. Nevezetesen minden államban van a lakosságnak — akár a köztisztviselőket nézem, akár a magánalkalmazottakat, vagy a munkásokat és a szabad foglalkozású pályákon működőket — a népnek valamelyes tartaléka arra, hogyha egy hirtelen átmeneti drágaság jön, azt a tartalékából fedezni tudja. Egy kis zsír van rajtuk, amelyet le tudnak fogyasztani, de nálunk öt év óta egyebet nem tesznek, mint a béreket és fizetéseket csökkentik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék ezt figyelembe venni, öt év óta folyik a bérek csökkentése, itt nincs tartalék. A népszövetség munkaügyi hivatala kimutatta, hogy csak Felső-Szilézia, Lettország és Bulgária munkásai kapnak még kisebb reálbéreket, mint a magyar munkások, tehát rangsorban utánunk csak Felső-Szilézia

# — évszázadok óta az alacsony munkabér hazája —, Lettország és Bulgária következnek a reálbérek alacsonyságában. Kifogyott már a munkásság és polgárság mindenből, azért érinti ez a drágaság olyan kínosan, mert nincs miből fedeznie ezt a különbözetet. A másik dolog: nem mondtam egy szóval sem, igen t. miniszter úr, hogy ezeknek az adóknak részük van a most észlelhető drágaság előidézésében. Világosan rámutattam, hogy hat év óta keletkeztek, de amikor azt látjuk, hogy egyes ipari és kereskedelmi vállalatok szépen gyarapodnak, felhíznak, amikor olvassuk igen előkelő közgazdasági lapokban, hogy az utóbbi négy esztendőben 30 új milliós vagyon született, csak az ipar terén, mégis csak azt kell mondanom, hogyha már adózni kell, azok adózzanak, akik bírják és könnyítsünk azok helyzetén, akik nem bírják. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Főképpen helytelenítem ezt a népszerűtlen adót, amely különösen az agrárius társadalmat érinti kínosan, mert a látszat az, hogy azért kell öt és félfillér adót fizetni egy kilogramm kenyér után és hét fillér adót fizetni egy kilogramm liszt után, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. 5, ülése 1936 december 2-án, szerdán. 319 hogy a nagybirtokos még jobban tudjon vadászni. (Fabiniyi Tihamér pénzügyminiszter: Dehogy! — Zaj a jobboldalon.) Nem a magam véleményét mondom, hanem tolmácsolom azt, amit mindenfelé beszélnek az emberek. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem áll!) Ezt a népszerűtlen adót, amely a gazdák társadalmát is kompromitálja, kellett volna az adózók válláról levenni. Végül azt hiszem, hogyha ma a pénzügyminiszter úr negatív választ is adott, amelyet én. sajnos, nem vehetek tudomásul, a viszonyok hamarosan rá fogják kényszeríteni a miniszter urat arra, hogy olyan adókat hozzon be, amelyekből az állam bevételei elegendők lesznek az^ államháztartás vitelére, de mégsem lesz szükséges ilyen antiszociális és népszerűtlen adókkal az adózó közönséget megterhelni. A választ nem vehetem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! — Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik ifj. Balogh István képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Veres Zoltán jegyző (felolvassa): »Interpelláció Magyarország honvédelmi miniszteréhez a jszolgálatonkívüli tisztek sérelmei tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az idevonatkozó 1921. évben szerkesztett és szentesített rendeletek, illetve törvények nem hajtattak végre, úgy, hogy ebből folyóan a szerencsétlen anyagi körülmények közé jutott állástalan, részben szolgálaton kívüli viszonybeli tisztek, akik meg nem engedett elhelyezkedésben élnek s jogosan türelmetlen lelkiállapotban vannak, a Kormányzó Ür ő főméltóságához írott kérvényeikkel és bírói úton keresik exisztenciális kielégíttetésüket. 2. Hajlandó-e a miniszter úr változtatni a szerencsétlen, katonáknak nevelt és polgári élet körülményeiben elhelyezkedni nem képes tömegek sorsán? — Ifj. Balogh István, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Képviselőház! Bevallom, hosszú utánjárást kellett végeznem. amíg megtaláltam azt a módot, hogy a szolgálatonkívüli katonatisztek ügyét hogyan hozzam a t. Ház elé. A szolgálatonkívüli katonatisztek ügye ugyanis az 1921-es törvénycikk értelmében a belügyminisztérium reszortjába kellene, hogy tartozzék. A honvédelmi miniszter úrral folytatott beszélgetésem alapján meggyőződtem arról és a szolgálatonkívüli tisztek vezetőférfiai szintén meggyőződtek arról, hogy Budapesten, szóval a központban nincs olyan állapot, mint Debrecenben és környékén, ahonnan a szolgálatonkívüli katonatisztek szomorú helyzetük miatt panasszal fordultak hozzám. Miért kell a szolgálatonkívüli tisztek helyzetét szóvátenni? T. Ház! Az 1921-ben megalkotott törvénycikk biztosította ezeket a tiszteket arról, hogy amikor a trianoni hékeparancs értelmében felszólítást kapnak arra, hogy tiszti állásukat otthagyják, akkor mintegy felajánlást kapnak nyugdíjas állami állásra. Amennyiben azonban ezt nem fogadnák el, akkori elesnek attól az apai kegytől, amelyet az államhatalom biztosított nekik azon a réven, hogy majdnem az óvodából vette ki őket és magának nevelte -47