Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-165
Az országgyűlés képviselőházának 16; kényszeregyezséget kér, egyúttal bemutat egy mérleget, amely szerint HA cl dósságokra, illetőleg a tőkegyüjtők követeléseire kimutat hamis mérleggel, hamis könyveléssel 50%-os fedezetet csak azért, hogy büntető feljelentést ne lehessen ellene tenni, illetőleg abban a hiszemben, hogy a büntető eljárást ilyen módon elkerülheti. Azóta megtörtént az intézet könyveinek, mérlegeinek átvizsgálása s a hites könyvszakértő megállapította, hogy ezeknek a tőkegyüjtőknek a követelésére mintegy 300.000 pengő összegre egyetlen fillér követelés nincs. Nincs követelés olyan összegekre, amelyeket zárolt számlán kellett volna kezelnie az intézetnek, és amelyekhez egyáltalában nem lehetett volna hozzányúlni, amely összegeket tehát ennek az intézetnek az ügyvezetői szabályszerűen elloptak, elsikkasztottak. (Mózes Sándor: Kik költötték el ezt a pénzt?) Ha valaki azt a kérdést intézné hozzám, hogy miféle intézmény volt ez a Budapesti Ingatlan Bank, milyen vállalkozás volt tulajdonképpen, s kik vettek részt ennek az intézetnek ügyvezetésében, kik voltak az igazgatósági, vagy felügyelőbizottsági tagjai, ezzel, az idő rövidsége miatt — sajnos — csak igen röviden tudok foglalkozni. Ez az intézet tulajdonképpen magánvállalata volt egy Goldmann Izsó nevű egyénnek. Ennek az 1906-ban alakult banknak a részvényeit 1922-ben megvette Goldmann Izsó és minthogy az összes részvényeket megvette, az intézet Goldmann Izsó magánvállalatává vált. Később Goldmann Izsóhoz valami Antal Simon nevű egyén is betársult. Minthogy azonban Goldmann Izsó vagy Antal Simon nem olyan név, hogy ilyen név fedezete mellett a kisembereknél eredménnyel lehessen agitálni olyan kölcsönszerzési feltételekkel, mint amilyeneket leszek bátor ismertetni, szükség volt díszgójokra. Nem akarom kezdettől fogva ismertetni az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok nevét. 1934-ben például, amikor megkezdődött nagyobb összegekben a kisemberek befizetett tőkéjének eltűnése, a következő illusztris férfiak — vagy nevezzük őket díszgójoknak — választattak be az igazgatóságba: Brogli József országgyűlési képviselő, Kosinszky Viktor nyűg. miniszteri tanácsos, Körmendi Frimm Ödön igazgató, — akinek neve ismeretes már a Saját Otthon Építő Takarékból, azt is eredményesen ügyvezette — Morvay Zsigmond nyűg. főispán, Rissányi Antal nyűg. m. kir. posta vezérigazgató, dr. Szarnék Emil ügyvéd, Tarján Vilmos vezérigazgató, Várhelyi Ferenc állítólagos nagyiparos, — hogy miért állítólagos, ezt leszek bátor később megmondani — Wolff István nyűg. Máv. felügyelő, m. kir. kormányfőtanácsos. A felügyelő bizottság tagjai voltak: Arató Gyula nyűg. helyettes államtitkár, Beck Árpad magántisztviselő, Paulus Antal tisztviselő, Pap Károly nyűg. Mabi.-főtanácsos. Azoknak a személyeknek, akiknek a nevét bátor voltam ismertetni, mégis csak van egy kis felelősségük az intézetnél történtekért. Az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjai aláírták az, évi igazgatósági jelentéseket, aláírták a mérlegeket, azok a kisemberek tehát, akik szerencsétlenségükre üzleti nexusba kerültek ezzel az intézettel, ezzel a szédelgő intézettel, természetesen tették ezt a miatt is, hogy ha már Goldmann Izsó, vagy Antal Simon neve után nem is lett volna kedvük üzleti nexusba kerülni az intézettel, de az előbb felsorolt illusztris férfiak neveinek hallatára feltétlenül megbízhatónak látták az intézetet arra, hogy ülése 1936 december 2-án, szerdán. 313 az ő nehezen összespórolt tőkéjüket ennek az intézetnek a gondozására reábízzák. Elnök: A t. képviselő úrnak jogában áll meghosszabbítást kérni. Mojzes János: Tisztelettel kérek a közérdekre való tekintettel egy negyedórai meghosszabbítást. (Zaj.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-c a kért meghosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Mojzes János: T. Képviselőház! Mint említettem, ennek az üzleti tevékenységnek az lett a vége, hogy a napokban kényszeregyezséget kórt maga ellen az intézet, amelynél a kisemberek tőkegyűjtései túlnyomó részben eltűntek. Talán szükséges röviden ismertetnem, hogy mi volt az üzletszerzésnek ós üzletvitelnek az a módja, amelyet én már ismételten is kénytelen voltam közönséges szédelgésnek nevezni. A kormánynak tehát már e miatt is kötelessége lett volna beavatkozni ennek az intézetnek az üzletvitelébe, mert az olyan feltételek mellett való ügyletkötés, mint amilyen feltételek mellett ez az intézet a kisemberek százaival kötött ügyleteket, a mai törvényes rend mellett, amikor van uzsoratörvény és amikor az uzsoratörvény mindig érvényben is volt, semmi módon meg nem engedhető. A kölcsönszerzési feltételek szerint ez az intézet hosszúlejáratú kölcsönöket ad saját családi ház építése, vagy mezőgazdasági üzem építése, ingatlanok megszerzése, esetleg jelzálosrterheinek konvertálása végett. Ismertetem azt, hogy milyen feltételek mellett adják a kölcsönt. Az intézet maga kimondja, hogy (olvassa): »A szerződési összegek kiutalása a osoportjhoz. tartozó tagok befizetéseiből és befolyt törlesztésekből történik«. Tehát nem a saját tőkéjéből. hanem abból a pénzből, amelyet a kölcsönigénylők előre befizetnek, mielőtt egy fillért kapnának az intézettől. Hogy milyen módon történik a tőkék összegyűjtése, az kitűnik ezekből a kölcsönf eltételekből. A kölcsönszerződés szerint (olvassa): »A kölcsönt igénylőnek a szerződési összeg kiutalásához való igénye akkor áll be, amikar a kötelező befizetéseket már legalább hat hónapon keresztül pontosan teljesítette és tőkebefizetései a szerződési összegnek legalább 15%-át elérték«, Tehát aki például 1000 pengő összegű hosszúlejáratú kölcsönt igényel, _— természetesen csakis abban az időszakban járhatott az ilyen kölcsönök kihelyezése eredménnyel, amikor a bankzárlat után a tisztességes pénzintézetek minden hitel folyósítását teljesen beszüntették — legelőször is, mielőtt a kölcsönt folyósították volna, a kölcsön jegyzésekor 15%-ot, vagyis 150 pengőt kell, hogy már előre befizessen. (Olvassa): »Azoik a kölcsönt igénylők, akik a szerződési összegnek 15%-át befizették és a hathónapos legrövidebb várakozási időn túl egy éven belül jutnak a kiutaláshoz, a később sorrakerülő igénylők várakozási idejének megrövidítése érdekében kölcsönösszegük 3%-ának megfelelő összegű egyszeri arányosítása járulékot tartoznak megfizetni.« Tehát további 3%-ot tartoznak fizetni — ez már 18% — azért, hogy ne kelljen soká várakozniuk, amíg a kölcsönt megkapják. Kötelesek voltak továbbá befizetni ügyvi46*
