Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

314 Az országgyűlés képviselőházának 1 teli költségek címénaz igényelt kölcsön 3%-át, ez tehát összesen már 21%, Folytatólagos ügy­viteli költségek fejében a szerződési összeg 0'5 százaléka fizetendő évenként, tehát a várako­zási idő alatt isi, mielőtt az illető kölcsönt igénylő egy fillérhez is hozzájutott volna. (Ol­vassa): »A szerződési összeg első részlete le­hívásának nap játok — tehát nincs kimondva, mennyi a részletek száma, lehet 10—20 vagy 50 részlet ,s tehát mielőtt az első részletet folyó­sítják — »évenként előzetes havi részletekben a szerződési összeg« — vagyis -az igényelt, jegy­zett összeg — »8%-a, azaz évente minden igé­nyelt 1000 pengő után összesen 80 pengő fize­tendőd Ezzel még nincs befejezve, ezzel még min­dig nem teljes az az összeg, amelyet az igény­lőknek, tehát azoknak, akik kölcsönt akarnak kapni, mielőtt a kölcsönt -megkapták, 'be kell fizetniök. (Olvassa): ^Fenntartja magának azt a jogot az intézet, hogy a kiutalásra kerülő összegek 10%-át esetedként felmondott szerző­dések időelőtti visszafizetésére fordíthassam Ez tehát összesen 49'5%-ot tesz ki, -amit az intézet jogosult a kölcsönszerződés értelmében levonni a kölcsönt igénylőktől. T. Képviselőház! Azt hinnők, hogy ilyen feltételek mellett nem akad jelentkező, aki köl­csönt igényelne úgy, hogy mielőtt a kölcsönt megkapná, 49'5%-ot köteles befizetni, illetve amennyiben az intézet folyósítaná részére ezt az összeget, már a folyósításkor 49 5%-ot jogo­sult levonni a kölcsönösszegből. Ismételten rá­mutattam arra, — sajnos eredménytelenül — hogy ez a mai törvényes rend mellett nem en­gedhető meg, és hogy az üzletszerzésnek és az üzletvitelnek ez a módja nem egyéb, mint kö­zönséges szédelgés. (Dulin Jenő: Nem közönsé­ges!) Hogy ebben igazam volt, bizonyítja az eredmény. Amint már az előbb voltam bátor emlí­teni, az intézet bejelentette a napokban, hogy 434 kisembernek 218.575 pengő tőkéje tűnt el, illetve, hogy ezekkel a kisemberekkel szemben ennyi a tartozása. Amikor az illető kölcsön­igénylők jelentkeztek, a 434 személy közül 392 személy bejelentett 306.874 pengő, tehát több, mint 306.000 pengő követelést. Ezenkívül be­jelentette maga az intézet, hogy áruhitelezői vannak 54.000 pengő összeg erejéig. Előnyös ki­elégítésü hitelezőknek, tehát közadókra, Oti.-, íVIabi.-tartozásokra és hasonlókra 23.500 pengő, az egész adósság tehát mintegy 385.000 pengőt tesz ki. Ezzel szemben bejelentett az intézet aktívaként például biztosítékkal bíró tartozása címén 70.000 pengőt, ellenben a hites könyv­szakértő megállapította, hogy a tényleg kihe-, lyezett kölcsönök összege 11 adósnál összesen 35.660 pengő, azonban ezt a követelést is. amely valamikor majd 10—20 éven keresztül folynék be, már előre régesrégen lefoglalták a végre­hajtók. T. Képviselőház! Bejelentett még ezenkívül az intézet 103.268 pengő úgynevezett folyó­számla adósságot. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ezzel szemben a hites könyvszakértő meg­állapította, hogy 16 folyószámlaadós van 45.000 pengő összegű tartozással. Majd ismertetem, hogy milyen aktívák ezek az úgynevezett folyószámlahitelek. Különféle igazgatósági, fel ügyelőbizottsági tagokról és hasonló egyé­nekről van itt szó, akiknek egyszerűen minden 5. ülése 1936 december 2-án, szerdán. fedezet nélkül adnak kölcsönöket. Ezeket egy­szerűen folyószámlaadósságként könyvelték el és ezeket a kihelyezéseket azután a mindenkori mérlegekben egyszerűen leírták, mint be nem hajtható követeléseket. Az aktívák között például be van jelentve ár. Szarnék Emilnek 13.500 pengője. Ezt 1936­ban bejelentik, mint aktívát, ezzel szemben már az 1934. évi mérlegben leírták, mint be nem hajtható követelést. Várhelyi Ferenc igaz­gatósági tag, az állítólagos nagyiparos 16.177 pengő folyószámla-követeléssel szerepel. Amit itt 1936-ban mint aktívát tüntetnek ki, azt 1934-ben ugyancsak leírták már a mérlegben mint be nem hajtható követelést. Van azután az aktívák között Balogh, Bán, Kardos néven 41.000 pengő követelés. Ezek is igazgatósági tagok voltak, ezeknek is ennyi folyószámlatar­tozásuk van a bejelentés szerint, ezzel szemben azonban a hites könyvszakértő megállapította, hogy jóllehet az igazgatósági tagok beadvá­nyuk végén kiemelik, hogy (olvassa): »Hogy ezen adósok jegyzéke a legjobb tudomásunk ós meggyőződésünk szerint helyes, készek va­gyunk eskünkkel is megerősíteni«, (Mozgás a baloldalon.) —a hites könyvszakértő megálla­pítja, hogy ilyen követelés egyáltalában nem is létezik. Szerepelnek azután egyéb összegek is, sajnos azonban az idő rövidsége miatt nem tudom ezeket részletesen ismertetni. Végeredményben a hites könyvszakértő 'megállapította, hogy a 385.000 pengő adósság­gal szemben, aminek a kilenctized részét az in­tézetnek zárolt számlán kellett volna elhelyez­nie valamelyik elsőrendű pénzintézetnél, amelyhez tehát nem is lehetett volna hozzá­nyúlni, számbavehető fedezet egyáltalán nincs. A 385.000 pengő tartozással szemben áll össze­sen 50.000 pengő aktíva. Ebből azonban 32.000 pengő nem kvótális követelés, hanem 100%-ban fog kifizettetni, az előnyös követelések, azon­kívül a jelzálogilag biztosított hitelezők ré­szére, szabad követelésként mairad tehát 18.000 pengő a mintegy 353.000 pengő tartozással szemben. De ha tekintetbe vesszük, hogy ezt a 18.000 pengős összeget terhelik imég^ a kény­szeregyes-ségi eljárás költségei, azonkívül ez a 18.000 pengő is tíz vagy húsz éven keresztül .fog befolyni 11 kihelyezett törle-sztéses kölcsönből, akkor megállapíthatjuk, hogy abból a több, mint 300.000 pengő összegből, -amelyet ezek a kisemberek mint a saját tőkegyűjtéseiket be­fizették és amihez az alapszabályok, .illetve a kölcsönszerződés szerint egyáltalán nem is le­hetett hozzányúlni, teljesen eltűnt, ezeket a pénzeket tehát elkezelték és elsikkasztották. (Gr. Festetics Domonkos: Ügyészség!) Hogy milyen volt az ügyvezetés ennél az intézetnél, amelynek mérlegeit a t. igazgatósági és Ifelügyelőbizottsági tagok aláírták, — tehát ezzel igenis megtévesztették ezeket a jóhi­szemű kisembereket — azt az alábbiakban le­szek hátor röviden ismertetni. 1933-ban az in­tézet még nyereséget mutat ki. 1794 pengő nye­reséggel zárult a mérlege. Megjegyzendő, az intézet egész részvénytőkéje papíron 88.000 pengő lett volna, de a hites könyvszakértő — még pedig 1934-ben Konkoly-Thege tanár, 1936­ban pedig az Országos Hitelvédő Egylet könyv­szakértője — megállapította, hogy az intézetnek alapokéje 1934 után 'már egyáltalán nem is volt. Ez csak papíron volt, ha azonban vala­mikor volt is, már évekkel ezelőtt eltűnt. (Fa­binyi Tihamér pénzügyminiszter: Miétrt nem a rendőrségnél mondja el ezt a képviselő úr? —

Next

/
Thumbnails
Contents