Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-165
298 Az országgyűlés képviselőházának 16 5. ülése 1936 december 2-án, szerdán. közöttünk, de az ügyvédi kar tagjai között sem abban, hogy az ügyvédi pálya túlzsúfoltfW valamiképpen enyhítendő. , Egyetértünk tejiat abban, hogy az óriásiira feldagadt ügyvédi létszámot valahogyan le kell csökkenteni, most csak az ,a Isérdés, hogy ez a csökkentés vájjon •a zárt létszám behozatala által történjék-e, vagy pedig- esetleg más remediumokkal érhető el. A zárt létszámot a magam részéről szükséges rossznak tekintem, amely a mai viszonyok kozott kétségtelenül indokolt s örvendek annak, hogy tulajdonképpen az autonómiára van bizya, vájjon a területén érvényesüljön-e a zartszam vagy sem s az autonómia majd bölf S ^ ™^ le eelni fogja, mi áll érdekében, hogy tehát behozza-e a zártszámot, vagy sem. Természetesen volnának azért még olyan intézkedések, amelyek a fakultatív zárt létszámot igen egészségesen egészíthetnék ki. Ezzel kapcsolatban legyen szabad felhívnom az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy kívánatos volna az úgynevezett Lex Tomosányi hatályon kívül helyezése, mert hiszen az ügyvédi pálya túlzsúfoltságát éppen a közszolgálati alkalmazottaknak az ügyvédi pályára való tódulása idézte elo. Kívánatosnak tartanám azonkívül az ügyvédi álbejegyzések legszigorúbb megszüntetését is, mert ilyenformán csak az menne ügyvédnek, aki tényleg e hivatásnak kíván élni. Nem érdemlik meg ugyanis az ügyvédi pályára bocsátást azok, akik ezt a foglalkozást csak mellékfoglalkozásként űzik, vagy akik egyáltalán nem folytatnak komoly előtanulmányokat. Ugyanezért kívánatos volna szerény véleményem szerint az ügyvédi gazdasági gyakorlat megszüntetése is, mert a gazdasági gyakorlat nem alkalmas arra, hogy jó, az ügyekhez értő ügyvédeket neveljen. Úgy vélem, hogy az ügyvédi összeférhetetlenség legszigorúbb taxatív szabályozása is hozzásegíthetne bennünket ahhoz, hogy az ügyvédi túlzsúfoltság enyhüljön, bár a magam részéről itt is készséggel elismerem, hogy a rendtartási javaslat 66. §-a igen helyesen jár el akkor, amikor külön intézményt statuál, az úgynevezett összeférhetetlenségi bizottságot, amely bizonyosan rajta lesz, hogy az inkompatibilitási eseteket minél kisebb térre szorítsa. Mégis úgy gondolom: már a törvényben is kimondható lett volna, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlása bármely kereskedelmi vagy ipari tevékenységgel és mindennemű szolgálati függőséggel összeférhetetlen. A közhatóságoknál, közüzemeknél vagy magánintézményeknél állandóan alkalmazott és nagyobb javadalmazással bíró ügyészeket illetőleg pedig azt szerettem volna látni a törvényjavaslatban, hogy ezek tisztán ebből az alkalmazásból folyó ügyvédi tevékenységre korlátoztatnának. Igaz, hogy ezzel bizonyos bifurkáció állott volna elő, de mégis elérhettük volna ilyen módon azt, hogy a fiatalabb kezdő ügyvédek és azok, akik anyagilag gyengébbek, könnyebben juthattak volna ügyekhez ós megbízásokhoz. Ismétlem, ennek ellenére már az önálló összeférhetetlenségi bizottságok felállítását is haladásnak tekintem és meg < győződésem, hogy ez az összeférhetetlenségi bizottság úgyis majd ezen az úton fog haladni, amelyre bátor voltam célozni és gondos kodni fog arról, hogy az összeférhetetlenségeknek legalább komolyabb eseteit megszüntesse. Különösen fontosnak tartom ezt a kérdést azért, mert például egy 1933-ban készült statisztika alapján megállapítható, hogy a Buda pesti Ügyvédi Kamara területén körülbelül ezer olyan ügyvéd tevékenykedik, aki vagy közalkalmazott egyben, vagy ipart avagy kereskedelmet űz, vagy pedig nyugdíjban részesül. Ezeknek az ügyvédeknek az ügyvédi pályáról való kiszorítása, vagy pedig az ügyvédi tevékenységüknek korlátozása abban az ágazatban, amelyben amúgyis biztos megélhetésük van, szerény nézetem szerint az illetőkre néz ve egzisztenciális romlást még egyáltalában nem jelentene, ugyanakkor pedig lehetővé tenné annak az ifjúságnak jobb elhelyezését, amely a mai nehéz időkben amúgyis tanácstalanul áll a nehéz elhelyezkedési gondok közepette. (Helyeslés balfelől. — Horváth Zoltán: Meg kell csinálni!) Ami az ügyvédi óvadék előírását illeti, nem tudom helyeselni a magam részéről — őszintén megmondom — és pedig azért, mert nem tartom célravezetőnek. Hiszen az ügyvédi óvadék nem elég anyagi garancia ahhoz, hogy minden olyan hiba, amelyet egy ügyvéd elkövethet, abból helyrehozassék, viszont ugyanakkor a szegényebb ügyvédekre óriási terhet jelent. Megnyugvással fogadom azonban a javaslatnak azt az intézkedését, hogy ennek aa ügyvédi óvadéknak bevezetése tisztán és kizárólag a kar akaratától függ, az országos bizottság elhatározásától és így, miután meg vagyok győződve arról, hogy ennek bevezetésére rövidesen nem fog sor kerülni, ezt az intézkedést sem tartom aggályosnak. Ha azonban akár zárt létszám, akár ez az ügyvédi óvadék bevezettetnék, mindenesetre nagyon kérem az igazságügyminiszter urat és a törvényhozást arra, hogy akkor feltétlenül elsőbbséget méltóztassanak biztosítani a hadirokkant és hadiárva ügyvédek részére, akik immár felnevelkedtek és ügyvédi pályán is elhelyezkedni óhajtanak, mégpedig azért, mert ezt áldozataik alapján méltán megérdemlik. Nem osztozhatom Bródy Ernő t. képviselőtársamnak abban a megjegyzésében, hogy nem lehet semmiféle kivételt tenni és nincs helye dédelgetésnek. Ez szerény nézetem szerint nem dédelgetés, hanem az áldozattal szemben járó olyan ellenszolgáltatás 1 , amelyet a nemzettől ezek az érdekeltek méltán megérdemelnek. Ugyanígy kívánatosnak tartanám az óv'adék kérdésénél is annak kimondását, hogy amennyiben az ügyvédi óvadék behozatalának rendszerére sor kerülne, úgy ezek a hadban résztvett bajtárlsaim ilyen óvadék letétele alól mentesíttessenek. (Horváth Zoltán: Egyáltalában felesleges!) Kívánatosnak tartom azonfelül a szerzett jognak is egészen határozott és kétségtelen biztosítását, vagyis azt, hogy ez az óvadék csak az ezután felvételre jelentkezőkre nézve legyen kötelező, mert hiszen különben az is, aki ma ügyvéd, eleshetnék kenyérkeresetétől, mert a jövőre az óvadékot előteremteni nem tudja. Igen jónak tartom, mélyen t. Kénviselő ház, a javaslatnak az ügyvédi díjakra vonatkozó fejezetét. Igen n'agy örömmel üdvözlöm ezt és kérem a miniszteri urat, hogy az ügyvédi díjakat mielőbb országosan szabályozni méltóztassék és pedig azért, mert .meggyőződésem, hogy ez a kérdés is egyik forrása az ügyvédellenes hangulatnak. Tényleg, miután az ország különböző területein más ós más a díjszabás és ebben a kérdésben teljes bizonytalanság uralkodik, ez szintén nézeteltérésekre ad okot és rendesen az ügyvédet hibáztatják, ha nem megfelelően számította fel járandóságait. Az ügyvédi díjaknak általában nem túlzott, tehát méltányos megállapítása, úgy a klienseknek, mint