Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

Az országgyűlés képviselőházának 161 az ügyvédeknek egyaránt közös érdeke és biztos vagyok benne, hogy ha ezek a díjak országosan rendeletileg rendeztetnek, ez nagy megnyugvást fog

1 előidézni és az ügyvédség számára is nagy biztonságot jelent a mostani súlyos bizonytalansággal szemben. Több képviselőtársam szóvátette azt, hogy különböző új munkaterületeket kellene az ügyvédség számára biztosítani s ezzel újabb kenyérkereseti lehetőséghez juttatni a magyar ügyvédi kairt. A magam részéről ebben szintén osztozom, bár elismerem, hogy ez ;a szervezeti törvényjavaslat, amelyről most tárgyalunk, nem alkalmas ilyen rendelkezésre. Mégis legyen szabad a miniszter úr figyelmébe ajánlanom ezek közül a munkaterületek közül különösen a telekkönyvi ügyekben való ügyvédi képviseletet, ami szerény • véleményem szerint legalább is bizonyos értékhatáron felül és bizo• nyos komplikáltabb kérdésekben nemcsak ügyvédi, de kliensi érdek ás, ezenkívül az árvaszéki, pénzügyi és fegyelmi ügyek különböző válfajainál ugyancsak be kellene vezetni az ügyvédi képviselet rendszeresi biztosítását. Ugyanez vonatkozhatnék a cégbírósági ügyekre ,%, És itt megemlíthetem például, bár talán kuriózumnak tetszik, hogy 'nagyon sok külföldön élő magyar háztulajdonos van. Ezek házainak a kezelése is talán a magyar ügyvédekre volna bízható, hiszen a házkezelés bizonyos jogászi képzettséget is igényel, s ha már valaki külföldön költi el jövedelmét, akkor igazán megérdemli az illető azt, hogy ezzel a csekély teherrel terheltessék meg. Ez a teher különben is ellenszolgáltatást jelent számára az ügyvédi munkában. Fontosnak tartanám a közmegbizatások újabb rendezését, itt is különös tekintettel a hadviseltek jo.gos érdekeire és kívánságaira. Itt felhívom az igazságügyminiszter úr szíves figyelmét arra, hogy még ma is rendelnek ki nem ügyvédet zárgondnokként telekkönyvi ügyekben. Ez anomália a mostani helyzetben, amikor annyi ügyvéd nyomotroig és amikor annyi ügyvéd úgyszólván máról-holnapra tengeti csak az életét. Kívánatos volna tehát itt is kötelezően kimondani, hogy. csak az ügyvédek sorából rendelhetők ki ezek a gondnokok. Ami a zugírászat kérdését illeti, meg kell állapítani, hogy éppen az igazságügyminiszter úr. volt az, .aki ezen a téren nagy segítségére volt a magyar ügyvédségnek, amikor a zugírászat fokozottabb üldözését tette lehetővé. A gyakorlatban azonban tényleg £LZ 'í l helyzet, hogy igen nehéz ezekkel a zugírászokkal szemben bizonyítani azt, hogy ellenszolgáltatásért tevékenykednek. Fel lehetne talán állítani azt a vélelmet, hogy amennyiben rendszeresen foglalkozik a zugírász harmadik személyek képviseletével, akkor vélelmeztessék az, hogy azt díjazásért teszi. Különben igen nehéz ezeket a kontárokat megfogni, akik pedig- mérhetetlen kárt okoznak nemcsak a súlyos közterheket viselő ügyvédségnek, hanem a jogkereső közönségnek is. Az ügyvédi tagsági díjak és kamarai járulékok kérdésénél csak azt óhajtom megjegyezni, hogy akkor, amikor az igazságügyminiszter úr - azt rendeletileg fogja rendezni, méltóztassék különös figyelemmel lenni a progresszivitásra, ami bizonyos fokig most is érvényesül, hogy Megemlíteni kívánom még azt, hogy az ezzel a szociális szempontok is figyelembevétessenek. r. ülése 1936 december 2-án, szerdán. 299 j ügyvédséget most külön is erősen sújtja az, hogy újabban a le nem rótt bélyegilletékek miatt^ sonban büntető eljárást indítanak az ügyvédek ellen. A kartársak körében azt mesélik, hogy ha mindazt a várható 'büntetést öszszeadnák, ami ebből kifolyólag a karra hárulhat, akkor ebből a karra mintegy hatezer esztendei fogház nézne ki. Ez egy régebbi törvény, az 1881 : XXVI. te. folyománya, amelynek alapján mostanában fogházra átváltoztatható pénzbüntetéseket szabnak ki a bíróságok. En nagyon indokoltnak tartanám, ennek is — úgy, mint az régebben is volt — méltányos kezelését, különben ez az amúgy is nehéz helyzetben levő ügyvédségre tényleg újabb súlyos veszedelmeket jelentene. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem! Csak az üzletszerű bélyegesonkítókkal szemben!) Ezek után legyen szabad még az egyes fejezetekkel foglalkoznom s azoknak egyes szakaszaihoz néhány megjegyzést .tennem. A javaslat első fejezetében a kamarai tisztikarról, segédhivatali tisztekről és kamarai altisztekről tétetik említés, azonban néhol »kamarai tisztikar« helyett a »tisztviselő« szó fordul elő, a ^segédhivatali tisztviselő« szavak helyett »kezelő« szó és az »altiszt« szó helyett a »szolga« kifejezés. En kívánatosabbnak tartanám mindenütt rendszeresen kamarai tisztikarról beszélni, akik a kamarai ügyvédi kar sorából választatnak, továbbá segédhivatali tisztviselőkről és altisztekről. A 20. § lehetővé teszi azt, hogy nagyobb kamarákban egy főügyész és két ügyész is tevékenykedjék, ez azonban a budapesti ügyvédi kamaránál kevés lesz, mert hiszen most is öt fegyelmi tanács működik. Ezért arra kérem az igazságügyminiszter urat, tegye lehetővé ennek a 20. §-nak olyan módosítását, hogy esetleg rendeletileg, kérelemre, nagyobb létszámú kamaránál több ügyészi állás is kreálható legyen. A 31. §-szal kapcsolatosan meg kívánom állapítani, hogy az öt-, illetőleg tízévi szolgálati időnek a köztisztviselőknél való beszámítása — holott ez alatt az idő alatt köztisztviselői szolgálatot teljesítettek — méltánytalan a magyar ügyvédségre. Sokkal helyesebb volna itt ilyen megkülönböztetést nem tenni. Ez a szakasz t. i. arról rendelkezik, hogy kik lehetnek a kamara vezetőségének tagjai, kik lehetnek a magasabb autonóm szervekbe kinevezhetek, illetve megválaszthatok. Ezt öt- vagy tízévi gyakorlatban írja elő a szákasz, ami ön magában helyes, csak az nem helyes, hogy a köztisztviselőkből lett ügyvédnél a közszolgálat is be fog számíttatni. Ugyanez a megjegyzésem a 44. §-ról is, ahol a legfelsőbb bíróságoknál való tárgyalási jogosultságra nézve a törvényjavaslat szintén beszámítani rendeli az előbbi közszolgálatot. Én helyesnek tartom azt a bifurkációt, hogy a felsőbb bíróságoknál csak egy bizonyos szolgálati idő után tárgyalhassanak ügyvédek, de azt, hogy itt a közszolgálati idő is beszámítható legyen ebbe a gyakorlatba, nem tartom a többi ügyvéddel szemben és az ügyvédség egyetemével szemben helyesnek és indokoltnak. ,, •< , A 45. § 5. pontjában annak kimondását kérem, hogy az visszamenőleg hatályos, mert különben igen sok ügyvéd — a szerzett jog sérelmére — megfelelő lakás hiányában elvesztené ügyvédeskedési jogosultságát. Az 51. §-nál én is szóvátenni kívánom az ifjúságnak azt a kérelmét — nem szerzett jog