Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

Az országgyűlés képviselőházának 16, ket már nem vesznek íel, mégis szólnom kell erről, mert elvi szempontból helytelennek tartom a női nem kizárását az ügyvédi pályáról. A bűnügyi védő és a királyi ügyész szerepében én sokkal alkalmasabbnak tartom a nőt, mint a férfit, mert kérdezem, ki tud úgy védeni, de különösen ki tud úgy vádolni, mint egy nő? Egy no sokkal jobban véd meg és sokkal jobban vádol, mint bármelyik férfi. De tréfán kívül is ez az egyenjogúság kérdése és ha képviselők lehetnek nők, egészen furcsa, oktalan és céltalan a nőknek az ügyvédi pályáról való kizárása, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a nők mindenütt, minden pályán, ahová beengedték őket, jól működnek, beváltak és telje

: seri egyenértékűeknek mutatkoztak a férfi munkaerőkkel. Szociális téren pedig és az ügyvédi hivatásban is sok a szociális tér (Zaj jobbfelől. — Elnök csenget.), így például a gyermekbíróságok kérdésével kapcsolatosan is egye-. nesen parancsoló szükségesség a női ügyvédség felvétele. Ugyanígy helytelenítem a javaslatban foglalt azt a rendelkezést, mely a kezdő ügyvédek ellen foglal magában intézkedéseket. Ez a rendelkezés megkívánja az ötévi prakszist, ami a kamarai életben eddig szokásjog volt már törvényes rendelkezés nélkül, mert ha valaki nem volt legalább öt, sőt sok esetben tíz éve ügyvéd, a kamarai életben a szokásjog alapján eddig sem lehetett sem kamarai választmányi tag, sem az ügyvédi vizsgáztató bizottságnak, vagy például az ügyvédi tanácsnak tagja. Mégis lehetnek kivételek, — és .ezért káros ennek a kérdésnek törvényes rendezése — lehetnek nagytehetségű, kitűnő fiatalok, lehetnek zsenik, akik, ha nem is ötévé ügyvédek, mégis különbek esetleg annál az egész karnál, ahova tartoznak. A kor — elismerem — tiszteletet érdemel, de ez még nem jelenti azt, hogy minden öreg ember tekintélyes és nem jelenti azt, hogy minden ifjú föltétlenül éiretlen. Nagyon sokszor előfordult már, hogy igaz volt az a mondás: jobb zöldnek lenni, mint rothadtnak; és egy ilyen témának a felvetésekor nekem mindig az jut az eszembe, amit a francia kéoviselőházban kiáltottak közbe Boulanger-nak, aki a korhatár felemelését kérte: az ön korában Napóleon már régen halott volt! \ szigorítások és a jogfosztások ímellett a javaslatban jogról, szabadságról sehol sincs szó. Csak egy odavetett mondatban van szó az ügyvédi szólásszabadságról, de sehol sincs szó az ügyvédi hivatás fokozottabb védelméről, sehol nincs kidomborítva az ügyvéd ügvfél-egyenlősége a királyi ügyésszel szemben. Ezek azok az intézkedések, amelyeket az ügyvédi hivatás joggal és méltán elvárhatna, ami múltjánál és jelenénél^ fogva egyaránt megilletné az alkotmányosság és a magyar nemzet életében tett szolgálatainak elismeréséül. Egyetlen helyes intézkedést találok csak a javaslatban, amelyet megint a bizottsági jelentésből fogok idézni. Mindössze két mondat az egész. Az egyikben az igazságügyminiszter úr kijelenti, hogy azok az ügyvédek, akik a bírói pályára léptek, a jövőben az ügyvédi pályára vissza nem térhetnek, a másik pedig, amelyben az igazságügyi bizottság a javaslat alapgondolatát is megszövegezi, a következő: az ügyvédi túlzsúfoltság csökkentése érdekében egyebek között el kívánjuk zárni az ügyvédi pályát a nyugdíjazott köz-, vagy magántisztviselők elől«. Ez az intézkedése a javaslatnak, amelyet a magam részéről is örömmel üdvözlök, amely feltétlenül KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. . ülése 1D36 december 2-án, szerdán. 295 szükséges, helyes és minden oldalról csak elismerést válthat Iki. Sajnos, ez az intézkedés is kissé elkésett; sokkal korábban kellett volna már jönnie, de erről természetesen sem ez a képviselőház, sem az igazságügy miniszter úr nem tehet. Nyugdíjasok özönlötték el a pályát és az, amivel az előbb foglalkozni bátor voltam, amikor azt mondottam, hogy meglevő és meg nem levő nexusok felhasználásával folyik a tisztességtelen verseny, nagyon sokszor összefüggésben volt ezzel a kérdéssel is. Ezzel az egy helyes intézkedéssel szemben áll azonban a helytelen intézkedések tömege ebben a javaslatban. Ilyen például a 43. §, amely azt mondja, hogy ha a határozat nincs összhangban az ország nemzeti jellegével, vagy ha veszélyezteti az ügyvédség összkormányzatának békés működését, ebben az esetben az ügyvédi kamara autonómiája felfüggeszthető, kormánybiztos rendelhető ki, feloszlatható, a tisztikar összetétele megváltoztatható. Itt ismét tévedésbe esett az igazságügyi bizottság és a .miniszer úr, ismét a fogalmak összezavarásával találkozunk. Újból hangsúlyoznom kell, amit már olyan sokszor hangsúlyoztunk, hogy a kormányzópárt, nemcsak a jelenlegi, de a mindenkori kormányzópárt és a nemzet nem egy, nem azonos. Minden párt a nemzetnek csak egy része, nagyobb vagy kisebb töredéke; a nemzet mindenkinek az összessége. Minden párt mulandó es halandó, a nemzet örökkévaló és a kettőt nem lehet összetéveszteni. A pártok elmúlásra ítéltetnék, a nemzet örök életre. És ha veszélyeztetheti valamely kamara vagy valamely határozata a kamara életét és az ügyvédség összkormányzatának békés működését, az ilyen rendelkezések még inkább már önmagukban véve veszélyeztetik az ügyvédség összkormányzatának békés működését és ezért nagyon kérem, méltóztassanak ettől a szövegezéstől elte kinteni, amelyre különben majd a részletes tárgyalás során lesz alkalmam ismét rátérni már bejegyzett módosító indítványom kapcsán. Az autonómia megcsonkítása veszélyezteti a kamarának és az ügyvédség összkormányzatának létét és működését. Az autonómia megcsonkítása nincs összhangban az ország nemzeti jellegével, mert ennek az országnak a nemzeti jellege ezer esztendőn keresztül mindig az autonómiák kiépítése volt. Az autonómiák voltak mindenkor bástyái a nemzet önállóságának, az autonómiák voltak mindenkor védőfalai minden önkénnyel szemben, az autonómiák védelmezték meg egykor az adó- ós ujoncmegajánlási jogot szemben az ausztriai önkénnyel, az autonómiák építették fel a törökdúlás után az egész országot és az autonómiák volnának erre újra hivatva az újabb tatárjárás után is, amelyet a legutóbbi húsz esztendő megcsonkítása jelen

: tett becsületben, jogban és minden erkölcsi vonatkozásban. Az autonómiának megszégyenítése a királyi ügyész bevonása is a kar életébe fegyelmi ügyekben. Erre semmi néven nevezendő szükség nincsen, ennek semmiféle létjogosultsága nincsen, indoka sincs. Ez végeredményben szintén szégyenbélyeg a magyar ügyvédségen. Végeredményben nem jelent mást, mint a magvar ügyvédséggel szemben is a büntető eljárás statuálását. Nem vagyok ellene és azt hiszem ügyvédtársaim közül, akik e Háznak 44