Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

296 Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1936 december 2-án, szerdán. tagjai, senki sincs ellene annak, hogy a fegyelmi eljárás az ügyvédi kamarában minél szigorúbb, minél erőteljesebb és minél keményebb legyen. De az ügyvédség az • a foglalkozás, amelyben a legkitűnőbb elmék, a legnagyobb jogászok és a legbecsületesebb emberek is néha a legnehezebb helyzetbe kerülnek. Nem tudják hirtelen a nehéz helyzetekben, hogy melyik az a helyes út, amelyre lépni ok kell és előfordulhat éppen a legkitűnőbb jogászokkal, hogy önkéntelenül is olyan lépést tesznek, amely miatt fegyelmi alá kell, hogy kerüljenek. Előfordult ez a múltban is, előfordult olyanokkal is, akik e Háznak tagjai, előfordult olyanokkal, akik magas közjogi méltóságot töltöttek vagy töltenek be, éppen ezért óvatosan és vigyázva kell az ilyen kérdésekkel foglalkozni. Nem kívánok ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, mert hiszen az ügyvédség mindenkor lojális volt azokkal szemben is, akik ellene támadtak, akárhonnan jött is a támadás ós akárkinek a részéről. De meg kell állapitanom, hogy az igazságügyminiszter úr, mint volt ügyvéd, nem viseltetik szolidaritással volt kartársai iránt. Az ügyvédség azonban maga sohasem volt és sohasem lesz inkollegiáliis sem a miniszter úrral, sem az ügyvédség többi tagjaival szemben; nem lesz inkollegiális az ^ifjúsággal, a jelölti karral és a jogászifjúsággal szemben sem, nem fog soha a parvenü álláspontjára helyezkedni, hiszen a parvenünek ismertetőjele, hogy gyorsan felejt. A magyar ügyvéd nem volt és soha sem lesz parvenü. Kérdem én, hogy háromezer ügyvédből Pesten hány él jól ügyvédi munkából? Változtat-e ezen a zártszám? Méltóztassék elhinni, hogy a 3300 budapesti ügyvédből nincsen félezer sem, aki magából az ügyvédi foglalkozásból jól tud megélni. Van talán 200 olyan ügyvédi iroda Budapesten, amely mint latifundium, mint hitbizomány, a nagybirtokos- és nagyiparososztályt jelenti az ügyvédség körében, a nagyiparosságnak és nagybirtokosságnak minden ismérvével és minden jellemével. Ezenkívül van talán még három-négyszáz olyan ügyvédi iroda Pesten, amelynek vezetője tisztes, fáradságos munkával napról-napra gondok között vergődve, reggeltől-estig robotolva,, tud megélni az ügyvédi munkából. A többi vagy abból él, hogy van más foglalkozása, jövedelme vagy vagyona is, vagy pedig egyáltalában nem tud megélni. Végeredményben tehát akkor, ha 3300 ügyvéd kérdését akarjuk Budapesten megoldani, erre a zártszám nem alkalmas, mert hiszen soha nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy összesen 900 vagy 1000 ügyvédnek — mert anynyi van összesen, aki tényleg meg tudna élni — jólétét valósítsa meg.' En pusztán és kizárólag a javaslat főbb hibáira kívántam most rámutatni. Ha a javaslat minden hibájával akartam volna foglalkozni, ahhoz egy nyolcórás ülésnek egész tartama is Jkevés lett volna. A' részleteknél majd módom ós alkalmam lesz a további hibákra rátérni, azokkal foglalkozni, azokra rámutatni és benyújtott módosító indítványaim kapcsán hozzászólni egyes részleteknél a javaslat minden egyes olyan részéhez, ahol hiszem és remélem, hogy a kölcsönös kapacitáció alapján meg tudjuk érteni egymást, hiszen az eszméknek mindenkor tisztázódniuk kell. Az eszméknek, akármennyire is távol állanak egymástól, ha elvi elgondolásból fakadnak, közel kell jutniok egymáshoz. Csak a rögeszmék azok, amelyek nem találkoznak, az eszmék találkoznak. Itt pedig, sajnos, azt kell mondanom, hogy nem eszmét, nem is rögeszmét, csak a rögöt látom, azt a röghözkötöttséget, amelyhez majd végeredményben a magyar ügyvédség és a magyar jogaszif júság hozzájut. Ennek a javaslatnak tárgyalását én pernek tekintem. Per folyik itt, ahol szemben áll egymással a felperes és az alperes. A felperes ez alkalommal nem az igazságügyminiszter ur, hanem az általa képviselt totalitásos rendszer, amely mintául a harmadik birodalom berendezkedését tekinti, azt a harmadik birodalmat, amelynek Rosenberg — aki a revízió ellen szólt, akit Goga Octavián ünnepel a napokban — a legelső külpolitikai szakférfia, külpolitikai megnyilvánító ja, aki revizióellenes beszédével a magyarság ellenségeinek élére állt. Az alperes sem maga az ügyvédség, hanem az alperes a magyar jog, a magyar szabadság, az individualista gondolat, a humanizmus eszméje. Ebben a perben ügyvédjéül a magyar ügyvédség Kossuth Lajos szellemét idézi fel és kéri fel, hogy álljon oda, védje meg az ő ügyét, védje meg azt a kart, amelyhez tartozott, amelynek tagja volt ő maga is. Ha pedig pervesztes lesz az elsőfokon a magyar ügyvédség ebben a perben, akkor fellebbezni fog másodfokon a magyar felsőházhoz és végső fokon fellebbezni fog a legfőbb bírósághoz, a magyar államfőhöz, aki, remélem, hogy maga mellé veszi szavazóbírákul, mint hármas tanácsban ítélkező bíró, azt a két szellemet, akiknek képei közt függ az ő képe, a budapesti ügyvédi kamarának dísztermében. Középen a magyar államfő képe függ, jobbról Kossuth Lajos, balról Apponyi Albert gróf képe áll ott. Apponyi Albert grófé, aki a trianoni magyarságnak volt védőügyvédje Trianonban, Párizsban és Genfben a Népszövetség előtt és a másik oldalon Kossuth Lajos, aki a magyarok Istene előtt ügyvéde örökké a magyar igazságnak, a magyar feltámadásnak, a magyar szabadságnak, a megcsonkított nemzetnek. Mi ehhea a hármas bírósághoz fogunk fellebbezni. Ha pedig nem tekintjük ezt a pert polgári pernek, hanem büntető pernek, amely itt folyik ebben az ügyben, akkor alávetjük magunkat az igazságügyminiszter úr elődjeiből alakult esküdtszék verdiktjének, alávetjük magunkat boldogan ama esküdtszék verdiktjének, amely esküdtszéknek elnökéül Deák Ferenc foglalja el majd az elnöki széket és tagjai közt ott fognak majd ülni Vukovich Sebő, Plósz Sándor, Szilágyi Dezső, Günther Antal, Horváth Boldizsár, Vázsonyi Vilmos, Tőry Gusztáv, Polónyi Géza ós a többi nagyok, azok a nagyok is, akik talán nem voltak igazságügyminiszterek, de a magyar jognak büszkeségei és kodifikátorai voltak, mint Csemegi Károly, Eötvös Károly és a többiek. Kétségtelen, hogyha egy ilyen esküdtszék elé kerül a mi ügyünk, akkor a verdikt nem az ügyvédségre lesz elítélő, hanem arra a rendszerre, amelyet az igazságügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal képvisel. T. Ház! Éupert Rezső képviselőtársam különvéleményéhez csatlakozva, s azt magamévá téve, a törvényjavaslatot az igazságba vetett hittel az igazságügyminiszter úr iránti bizalmatlanságból nem fogadom el. Elnök: A külügyimtioaiszter úr kíván szólni.