Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

292 f Az országgyűlés képviselőházának 16 5. ülése 1936 december 2-án, szerdán rek, vájjon lehet-e általánosítani 'a tisztes és külföldön a magban névnek mindenütt nagy sikert és dicsőséget szerzett kereskedelemmel szemben azt a jelenséget, hogy volt vagy van néihány vagyonbukott kereskedőd Lehet-e általánosítani a becsületesen imunkáját teljesítő köztisztviselői karral szemben 'azért, mert volt néhány megtévedt köztisztviselő? Lehet-e általánosítani a gazdatársadalomn mai iszemíben valamilyen vádat azért, mert volt néhány könnyelmű és duhaj földbirtoikos? Lehet-e csak azért, mert volt néhány fegyelmis, megtévedt ügyvéd az ügyvédi kariban, elenyésző kisebbsége a mindenkor becsülettel dolgozó és a magyar alkotmány bástyájaként álló, becsült, tisztelt és a szegénységben is mindenkor tisztességes, hűséges, nemzeti érzéstől és polgári öntudattól fűtött karnak, e karnál szemben ilyen szégyenparagrafust hozni? Ezek'a rendelkezések nem is önállóak, nem újak s nem is ebiben a javaslatban -mutatkoznak meg először. Ezek a rendelkezések, mintha csaik szószerint átvétettek volna abból az, 1920. évi rendeletből, amely a bankárrendelet címén ismeretes ós amely elválasztotta egymástól a banlkárt és az értékpapírkereskedőt. Ebben ( a bankárrendeletben szerepelt a kétszobás la&ás szükségessége, a kaució kívánsága, valamint az ist, hogy csőd esetében, vagy a vagyontalansági eskü letétele esetén törlendő a karból az, aki vagyontalansági esküt tett, de ellene vagyonhiány miatt csőd nem volt nyitható. Más aJbankáTság és más az ügyvédség, mint hivatás ós foglalkozás. Mint felelősség minden tekintetben nem vehető egy kalap alá. • Ha a baníkárrendelet e rendelkezéseivel foglalkozom, amelyeket átvett ez a törvényjavaslat, megtalálom azt, szemben a régi rendtartással, hogy aki esőd alá kerül, az törlendő az ügyvédek sorából, de aki ellen vagyonhiány miatt csőd nem nyitható, az szintén törlendő, ha letette a vagyontalansági esküt. t Méltóztassanak megengedni, hogy szembeállítsam a régi rendtartásnak, illetőleg az azt kiegészítő törvényes rendelkezésnek a jelenlegi rendtartással szembeni intézkedéseit. A régi rendtartást kiegészítő 1887:XXVIII. te. 4. §-a csőd esetére felfüggesztést ír elő, az új rendtartás 57. §-a pedig ugyanerre az esetre a törlést rendeli el, de nemcsak csőd esetében rendeli el, hanem vagyonhiány eseteben, vagyontalansági eskü esetében is. T. Ház! Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy aki tönkrement, az többé nem kelhet fel, aki elszegényedett, az többé nem tápászkodhatok fel, \XMak

, nem Ikerülhet be az ügyvédi karba, hivatását többé nem gyakorolhatja. Ez a kenyér végs:ő elvételét jelenti, ez antiszociális in # tézkedés és ellenkezik minden humánus érzéssel is. T. Ház! Eá kívánok térni ezek után a helyettes ügyvédi intézményre, — amely mint nóvum jelentkezttlk ebben a törvényjavaslatban — vonatkozó kritikám elmondására. A helyettes ügyvédi intézmény végeredményben általános r életrendszerünknek megfelelően az első- és másodosztályú állaimpolgárok mellé első- és másodosztályú ügyvédeket fog kreálni. Anyagilag ez sem jelent semmilyen segítséget, végeredményben azonban osztályozást jelent az ügyvédi társadalomra nézve. Nem volnék ellene annak, ha a bifurkáció ténylegesen keresztülvitetnék akár az angol sollicitor és barrister, akár a francia avocat és avoné mintájára, vagy más formában, de félmegoldásokkal ne méltóztassék kísérletezni, ne méltóztassék félmegoldásokat csinálni, mert ezek a kérdés megkerülését jelentik és végeredményben nem nyújtanak segítséget. Az ügyvédek között most is vannak különbségek külön törvény nélkül: vannak blanketta-jogászok, bankügyészek, s ezek miatt áll fenn tulajdonképen az az ügyvédellenes hangulat, amely nemcsak a Házon kívül, hanem itt a Házban n.s megmutatkozik. Ezeknek védelmére is legyen szabad azonban megjegyeznem, hogy könyörtelenség, amelyet szemükre vetnek, nem az ügyvédek hibája elsősorban, hanem a magánfeleké, akiket az ügyvéd képvisel az egyes ügyekben, már pedig az az ügyvéd a felét mindenkor lelkiismeretesen köteles képviselni és ha egy ügyet elvállal, annak teljes egészében kell megfelelnie. Különben sem tévesztendő össze sohasem az ügyvéd a végrehajtóval, aki hivatalos közeg, az állam ifizetett alkalmazottja és hálátlan, népszerűtlen szerepét kötelességszerűen teljesíti, s ezért fizeti az állam. Azért, mert valaki egy hálátlan szerepet vállalt, nem szabad az ellen (rögtön a demagógia fegyvereivel fellépni. Tudom, hogy a végrehajtó, a hóhér szerepe hálátlan szerep, de mégis állandó közalkalmazott, éppen .úgy, mint minden más köztisztviselő, s ezért, ha hóhérságról van szó, ez személyt érint ás nem sértő, hanem csak egyegy foglalkozási ág lefestését jelenti. Rátérek ezek utáni a törvényjavaslatnak magára az ügyvédi hivatásra vonatkozó részeire. Mi volna a legfontosabb abból a szempontból, hogy az ügyvédség megtalálja a maga kenyerét, és hogy a jogkereső^ közönség ne legyen bizonytalanságban ügyvédjével és általában az ügyvédséggel szemben? Erre vonatkozólag a legfontosabb feladatnak tartom a kötelező ügyvédi díj skála megszerkesztését, mégpedig nemcsak a peres ügyekre, — ez most is megvan/ — hanem a perenkívüli ügyeknek minden egyes fajtájára nézve is. Mi ebiben a tekintetben ma a gyakorlat? Ma az a gyakorlat, hogy a legkülönbözőbb ügyekben teljesen különböző minden egyes bíróság álláspontja a költségek elbírálása tekintetében. Ugyanolyan fajtájú ügyben máskép ítélkezik az egyik kamara területén levő bíróság, sőt ugyanannak a kamarának a területén is attól függ egy^ ügynek költség szempontjából való elbírálása, hogy melyik bíró elé kerül az ügy; az egyik liberálisabban, a másik szigorúbban ítéli meg a költségek megtérítését. Ezen a területen feltétlenül rendezésre van szükség, és ezen a területen igenis elvárható az igazságügyminiszter iVrtól és az .igazságügyminisztériumtól, hogy ha meg méltóztatik kezdeni egy ilyen munkát, amely az ügyvédség rendezését illeti, akkor elsősorban ennek a bizonytalanságnak kell végetvetni és a kötelező ügyvédi díjskálát kell életbeléptetni. Az ügyvéd feladatát abban: látja, hogy amint egy fél az ügyvédet felkeresi, az ügyvédnek a tényállást írásban fel kell venni és rögtön pontosan meg kell határozni, milyen cselekményekre lesz az egyes ügyekben szükség, és mik lesznek az előrelátható költségek. A tényállás felvétele eddig is egészen ^ természetszerű volt. Minden ügyben tényállást kell felvenni, mert hiszen tényállás felvétele nélkül lehetetlen az ügy elbírálása, lehetetlen az ügyvéd minden munkássága. De kérdem, mire fog vezetni az, ha az írásban felvett tényállást köteles az ügyvéd a félnek kiadni, mire fog ez