Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

Az országgyűlés képviselőházának 16, vezetni szerződések esetén,, ahol az írásban felvett tényállás tulajdonképpen már a kész szerződést jelenti. Ez arra vezet, hogy ilyen esetekben nem lesz majd szükség az ügyvédre, hanem az^ aki majd ilyen ügyben ügyvédhez fordul, átveszi az ügyvédtől a tényállás egyik példányát és sajátmaga fogja elkészíteni a szerződést. Az is egészen természetes, hogy az ügyvédnek vagy (kartotéklapokat, vagy főkönyvi bejegyzéseket kell vezetnie az egyes ügyekről. En gyermekkoromat és első jogászéveimet Magyarország egyik legnagyobb ügyvédjének irodájában töltöttem el és ott mindenkor azt láttam, hogy minden egyes ügyben a legrészletesebb és a legaprólékosabb feljegyzések készültek, sőt, nem volt egyetlenegy ügynek olyan jelentősebb momentuma, amelyről a feljegyzéseken kívül azonnal nem kapott volna írásbeli értesítést a fél, még akkor is, ha ugyanaznap az irodában kellett jelentkeznie. Ez természetes,, és azt^ hiszem, ez ugyanaz a szempont, ugyanaz a cél, amely az igazságügyminiszter úr előtt is lebeg. Egészen természetes az is, hogy az ügyvéd ügyeit máskép nem tudja rendben tartani, de ha a törvény ezt nem is írja elő, saját jól felfogott érdeke, hogy vagy főkönyvi bejegyzést, vagy pedig kartotéklapokat vezessen. Olyan ügyekben, amelyek tömegügyek, a feartotéklapok vezetése a célszerű; olyan ügyekben, amelyek külön egyénii ügyek, főkönyvi bejegyzések adnak biztosabb, áttekinthetőbb képet. Erről vitatkozni nem kell, mert ezek alfáját képezik az ügyvédi hivatás adminisztratív .vezetésének. Azonban már vitatkozni kell arról, megmondhat ja-e egy ügyvéd előre, hogy milyen jogi cselekményekre lesz szükség a per folvamán, és hogy mik lehetnek annak előrelátható költségei és annak dacára, hogy most már változott az úgynevezett és' sokszor inkriminált jóslási szakasz, mégis azt kell mondanom, hogyha ezt az ügyvéd előre meg akarja mondani, akkor ügyvédjelöltek helyett kártyavető cigányokat és gyorsírókisasszonyok helyett planétát húzó papagályofcat kell alkalmaznia. Mindenkor minden ügyben attól függ minden, hogy mit csinál és mit tervez az ellenfél. Felteszem

1 az igazságügyminiszter úrhoz >azt a kérdést: lehetséges-e az, hogy ha egy hagyatéki ügyben, mondjuk, egy közkereseti társaság egyik tagjának elhunyta folytam hagyatéki ügyben keresi fel az ügyvédet a közkereseti társaság, meg lehet-e határozni az összes szükságos jogi cselekményeket és költségeket? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem aa összeseket!) Lehetetlen, mert nem tudhatja, hogy a másik fél, az özvegy, nem indít-e cégbírósági pert, nem indít-e büntetőpert, nem tudhatja, hogy milyen különböző fázisai lehetnek ann'ak a pernek, r

a perek komplexusának, amelyben mint ügyvédnek a fele mellett kell állania. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez mind új tényállás!) Minden ügyben legalább két ügyvéd szerepel, az ellenkező^ jogi álláspontot képviseli mindakettő, tehát lábból a szempontból, hogy mi lesz az eredmény, hogy mit kell tenni, mindkettőnek más a felfogása, de osak az egyik felfogása diadalmaskodhatik Ennek az eredménye azzá válik, hogy az ügyvédség átalakul majd kueséber-jábékká^ ahol vagy 'a páros, vagy a páratlan szám húzásával fog az egyik ügyvéd diadalmaskodni a fele részére, a másik nedig egy fegyelmi ügyet szerez önmaga számára. ülése 1936 december 2-án, szerdán. 293 T. Ház! Igaz, az, aanit a miniszter úri mond, ós lami a javaslat indokolásában bennefoglaltatik, hogy az ügyvéd a pernek első bírája, de magában a magyar bíráskodásban is háromfokú -báróság' van, kétfokú fellebíbvitellel találkozunk az ügyeknek legnagyobb részében, és & kétfokú fellebbvitel folytán a legtöbbször előfordul az, hogy az f egyes bíróságoknak, az alsó-, a középfokú- és a felsőbíróságnak másmás a jogi álláspontja. A bíróságra nézve soha sem lehetett és nem is lehet semmi néven nevezendő konzekvenciája, ha a felsőfokú bíróság, vagy a középfokú bíróság megváltoztatja az alsófokú bíróság ítéletét. Ennek a konzekvenciája sem míagára a bíróságra, sem a bíróra egyénileg nem vonatkoztatható, hiszen attól még a legkitűnőbb bíró lehet valaki, ha egy másik bíróság, egy felsőbb fórum más jogi álláspontot is foglal el, mint ő. Nagyon gyakran láttuk még akkor, íamikor a Kúria jelenlegi másodelnöke a törvényszók elnöke volt, hogy ítéleteit éppen az a Kúria változtatta meg, amelynek ő most másodelnöke. Megváltoztatta, me*ft más volt a jogi véleménye, más volt a jogi felfogása, ami azonban az ő jogászi tudását, vagy az ő bírói felfogását cseppet sem érinthette és nem kisebbíthette. Ha ez a bíróságokra nézve nem járhat semmilyen konzekvenciával, miért járjon pontosan és kizárólag az ügyvédre nézve konzekvenciával'? Már most legyen szabad azzal a megállapítással is vitába szállanom, amely a bizottsági jelentés negyedik oldalán azt mondja, hogy (olvassa): »Az anyagi leromlásnak rendszerinti következménye az erkölcsi felfogásnak lazulása is.« Az ügyvédség számához viszonyítva, ma sincs több fegyelmi ügy, mint békében volt és rendesen állandóan ugyanazok szerepelnek az ügyvédi kamarák fegyelmi bíróságai előtt. Az,, hogy több a fegyelmi ügyek száma, nem azt jelenti, hogy annyi fegyelmis ügyvéd van, hanem azt jelenti, hogy egyeseknek nagyon sok fegyelmi ügyük van. Azonban elsősorban nemcsak az anyagi leromlás az, amely ezt kitermeli, ebben közrejátszik a politikai rendszer IS, HZ cl politikai rendszer, amely a közönségben tévesen és hamisan azt a nézetet termelte ki, hogy a nexusok, a nem létező, csak látszólagos nexusok, vagy képzelt nexusok jobb praxist jelentenek, mint a tényleges tudás, a tényleges tehetség, ós ma már ott tartunk, hogy a kijárok tömege, akik maguk legtöbbször nem is ügyvédek, végzi el az ügyvédi munkának legnagyobb és legjelentősebb részét. Az anyagi és erkölcsi leromlás nem min

: denkor függ össze egymással. Mert én erkölcsi leromlásnak tekintem azt is, ha valaki, mint ügyvéd, egészen mást gyakorol, mint amit, mint politikus hirdet. Erkölcsi leromlásnak tekintem azt is, ha valaki délelőtt mint ügyvéd védelemben részesíti azokat, akiket délután mint politikus támad. Az ilyen defektusoknak nagy sorozatát, egész hosszú sorát tudnám elmondani, amelyek az anyagi kérdéssel egyál

: tálában nincsenek összefüggésben. Az ügyvédi kar többségében szegény, de tisztességes, olyan, ahogyan a rendtartartásról szóló bizottsági jelentés kívánja negyedik oldalának utolsó soraiban, amikor azt mondja, hogy (olvassa): » ... az ügyvéd egyénisége, jelleme és erkölcsi tulajdonságai olyanok legyenek, amelyek az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen bizalomra méltóvá teszik.« T.