Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

288 Az országgyűlés képviselőházának 1 is térte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ahhoz hozzájárulni! (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Napirend szerint következik az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat (írom. 285, 298) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Vázsonyi János képviselő úr. Vázsonyi János: T Képviselőház! A képviselőház elnöke által összehívott pártközi konferencia ma kezdte tárgyalni az alkotmányjogi kérdéseket, közöttük az általános, titkos választói jognak a kérdését. A titkos választói jog kérdése összefügg az ország mindenegyes közjogi kérdésével; nem egyedülálló külön probléma, hanem a nemzet egész jogrendszerének vérkeringését jelentő kérdés. Ugyanilyen szemszögből kell felfognunk azt a törvényjavaslatot is, amelyet a képviselőház plénuma napok óta tárgyal, az ügyvédi rendtartás törvényjavaslatát, amely szintén nem önálló és egyedülálló kérdés, nem pusztán az ügyvédséget és a jogkereső közönséget érdeklő probléma, hanem egyetemes szempontok szerint bírálandó, mert a nemzet egészét érintő kérdés. T. Ház! Az ügyvédség kérdésével kapcsolatosan mindenekelőtt fel kell, hogy merüljön mindazokban, .akik a magyar lateiner-társadalom problémáival .foglalkoznak, a honoratioroknak 'a kérdése és ezzel kapcsolatban azoknak jogállása és gazdasági helyzete -a (múltban és ma. A honoratiorok egykor a magyar/ társadalomnak politikai és gazdasági téren egyaránt vezető tényezői voltak és éppen kiválóságuk folytán nyertek nagyobb befolyást a imunicipális ós az országgyűlési életben egyaránt. A honoratiorok az utóbbi évtizedek alatt, sajnos, úgy politikailag, mint főleg gazdaságilag vesztettek jelentőségükből, 'amely bajnak oka elsősorban abban keresendő, hogy a társadalom tökéletesen kapitalizálódott. Tehát a társadalom kapitalizáltságában lelhető meg úgy az ügyvédség, mint minden honoratiorfoglalkozás főtragikumának, bajának és mindazon kérdések tömkelegének az oka, amelyek ezen a területen orvoslásra várnak. T. Ház! Többen szóvátették az ügyvédkérdéssel kapcsolatosan a túlzsúfoltság kérdését. Nézetem szerint az ügyvédségnek elsősorban nem á túlzsúfoltság a baja, hanem az ügyvédi latifundiumok rendszere, amely évtizedeken keresztül kifejlődött, s azonkívül az egyenlőtlen verseny az egész lateiner-fronton, mind az ügyvédi, mind az orvosi, mind pedig minden más lateiner-pályán; mert egy karhoz tartozik, de mégis egészen más elbírálás alá veendő a nagy orvosprofesszor és a kis falusig körorvos; egy karhoz tartozik, de mégis egészen más elbirálás alá veendő a nagybanknak az ügyésze vagy a nagyvállalatok f fixífeztéses jogtanácsosa és a központi járásbíróság aulájában és helyettesi szobájában egy-két pengőért helyettesítését vállaló vagy vállalni akaró és napokon keresztül arra váró, azért kilincselő, elöregedett, munkában megőszült vagy pedig a tehetséges, kitűnő, kezdő fiskális. Ez a kérdéskomplexum más volt valamikor és más ma, amikor a gazdasági helyzet, a gazdasági leromlottság minden egyes foglalkozási ágat, minden egyes társadalmi réteget, minden egyes osztályt egyaránt sújt. De mások a problémák is manapság, mint voltak^ akkor, amikor egy gazdag országnak jómódú és reményteljes intelligenciájáról volt szó, míg ma egy leszegényedett ország elszegényedett és ! 65. ülése 1936 december 2-án, szerdán. nyomorúságban, gondok között élő intelligenciájának a kérdését tárgyaljuk. Ha felismerjük, hogy éppen a szegénység az, amin segíteni kell, akkor itt találom a javaslatnak az első hibáját, mert azt a tendenciát kell kiolvasnom belőle, hogy éppen a gyengébbeken, éppen a szegényebbeken fog majd ütni. A magyar ügyvédség története történelmi jelentőségű. Ha az ügyvédi kamarák történelmét olvassuk, —különösen a budapesti ügyvédi kamara történetét, visszavezetve ezt még arra a korszakra, amikor még nem ügyvédi kamarák, hanem ügyvédegyesületek voltak, — akkor meg kell állapítanunk, hogy az ügyvédi kamarák^ története egyben történelme a jogegyenlőségért és közszabadságokért lefolytatott harcoknak. A magyar alkotmánynak három legerősebb oszlopa a ibírói függetlenség, a sajtószabadság és az ügyvédség szabad gyakorlása. Ahova az ügyvéd nem teheti be a lábát, ahova az ügyvéd be nem léphet, ott megszűnik a jog, ott nincs már jog. Ennek legfényesebb bizonyítéka talán éppen az, hogy ott, ahol minden jogot elkonfiskálnak, ahol az állami totalitás érvényesül, ahol parancsuralmi rendszerek vannak, legelső feladatának tekinti minden ilyen parancsuralmi /rendszer, minden ilyen totalitásos állam a jognak a gleiohschaltolását és az ügyvédség kizárását, amire éppen a szovjet berend étkezése adott a legelsősorban példát, amely az ügyvédséget és a jogot feleslegesnek, improduktívnak bélyegezte meg. A közigazgatásnak és az életnek <\ Z ti területe, ahova a jogvédelem nem jut el, ahova a jogvédelem nem teheti be a lábát, a jogtalanságnak és a sötétségnek a birodalma. Ezeknek .az elveknek a tudatában és ezeknek a hangoztatása mellett kívánok hozzászólni a most előttünk felkvő törvényjavaslathoz és kívánok annak részleteivel foglalkozni. Ez a javaslat nem első, hanem (harmadik kiadása a jelenlegi igazságügyminiszter úr által előterjesztett ügyvédi rendtartásnak. Az első tervezet, amely már több mint egy esztendővel ezelőtt jelent meg, — talán másfél éve — azt a megdöbbenést kellett, hogy keltse bennünk, hogy alapossággal, széles látókörrel^ kitűnően fogja meg az ügyvédi hivatás .iránti tájékozatlanságot és az ügyvédség iránti tökéletes rosszindulatot. Az az első tervezet visszautasításra talált és maga az igazságügyminiszter úr is belátta az első tervezet sok pontjának helytelen és téves voltát. (Kánya Kálmán külügyminiszter a terembe lép. Elénk éljenzés és taps.) Elkövetkezett a második tervezet, amely az igazságügyi bizottság elé került. Hosszú bij zottsági tárgyalásokon iminden oldalról való megmunkálás és hozzászólás után több helyen változást szenvedett, mondhatnám inkább változást nyert és így került az igazságügyi bizottság jelentéseként, mint hairmadik tervezet, a képviselőház plénuma elé. A második tervezetnél, annak indokolását olvasva, lismét fel kellett, hogy merüljön bennünk a csodálkozás érzése. A csodálkozás érzése két okból. Először azért, mert a javaslat indokolása olyan körmondatokat, olyan összeállítást tartalmazott, amelyek a horizontális és vertikális világnézettel találkoztak, de nem a magyar nyelv tisztaságával. Ez azért keltette bennünk a cso-