Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

Az országgyűlés képviselőházának 16 k. ülése 1936 december 1-én, kedden. 279 nézni a telekkönyvet ós kiírni belőle az adatokat. És milyen időben írja ki a telekkönyvi adatokat? Nem a hivatalos óra után, hanem a hivatalos idő alatt. Ha tehát már a belügyminiszter úr is azt kívánja, hogy a jegyzőket mentesítsük a túlterheléstől, akkor kezdjük ezt mindjárt meg. Mindenesetre kártalanítsuk a jegyzőket, — mert elismerem, hogy ezeknek a munkáknak végzésére szerzett joguk volt — tegyük őket eggyel magasabb fizetési fokozatba. (Bárczay János: De ki fog kimenni a falura ezeket a munkákat elvégezni 1) Kérem, már megfeleltem erre, ki fog menni ezer ügyvéd. (Bárczay János: Dehogy fog kimenni!) Próbáljuk meg! (Bárczay János: Most sem mennek ki!) Nem lehet, t. képviselőtársam, a mai helyzetet venni irányadóul. Ma nem megy ki ügyvéd a falura, mert ha az ügyvéd kimegy, akkor a jegyzővel kénytelen felvenni a küzdelmet s akkor, ha a jogkereső ember hozzámegy, a jegyző már ellensége lesz annak és azt mondja neki: Miért nem hozzám jött? (Lányi Márton: Ne menjünk túlzásba!) Ha- eltöröljük a jegyző magánmunkálatát, akkor nem lesz oka arra, hogy az- ügyvédre nehezteljen, akkor nem lesz kenyéririgység, (Bárczay János: A jegyzők a legtöbbször ingyen csinálnak mindent. — Jurcsek Béla: Semmitsem keresnek!) T. Ház! Ez az egész törvényjavaslat reám olyan hatást tesz, hogy az ügyvédeket gleichschaltolni próbálják. Eddig itt volt még egy társadalmi osztály, az ügyvédség, amely úgy, ahogy független volt, véleményét nyilváníthatta, a végrehajtó hatalommal pedig, ha a maga dolgát a törvények korlátai között véf

ezte, összeütközésbe nem került. Ezentúl azonan a végrehajtó hatalomtól fog függni, ezentúl a végrehajtó hatalom előtt kell majd előszobáznia, a végrehajtó hatalom jóindulatát kell kikunyerálnia, hogy a maga hivatását elkezdhesse és a maga hivatásában boldogulhasson. Kérdem, milyen jusson avatkozik ebbe a végrehajtó hatalom? Azt értem, hogy a királyi közjegyzőkre felügyeletet gyakorolnak, hiszen a királyi közjegyzők kezébe kenyeret adnak. A királyi közjegyzőknek ügyleteket adnak, hagyatékokat utalnak ki s a királyi közjegyzők nem szegénykenyeret, hanem gazdag kenyeret kapnak, az ügyvédeknek azonban a végrehajtó hatalom neon ad semtmit sem. Az ügyvéd inkább a magáéból ad, hiszen számtalan az- ingyenes védelem. A szegény védelem, a közügyben való szereplés mindenütt az ügyvédre hárul, tehát mi adunk és adunk. Semmink nem volt, csak a szabadságunk és függetlenségünk s most ezt a szabadságunkat és függetlenségünket is el fogja venni ez a törvény. T. Ház! Balogh t. képviselőtársam felemlítette az ügyvédellenes hangulatot is. Szerinte az ügyvédellenes hangulatnak oka az, hogy amikor az ügyvéd az egyik ügyfél érdekét hivatásánál fogva teljes odaadással és lelkiismeretességgel védi, akkor a másik fél természetesen megharagszik és ebiből kifolyóan ügyvédellenes hangulat támad. En ezt nem egészen írom alá, mert ha az az ügyvéd, aki a hivatását lelkiismeretesen teljesíti, egy ügyben esetleg valakivel szemben is áll, az a szembeálló is meg tudja állapítani annak az ügyvédnek rátermettségét és megbízhatóságát s akkor legközelebb valamely komolyabb perrel KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. — az élet sokszor megmutatta — az az ellenfél kereste fel ezt az ügyvédet. Az ügyvédellenes hangulat talán inkább a közigazgatásiból szánnnazik. Amint cmár voltam bátor a jegyzők an tagonizmus át felemlíteni, ez a közigazgatásiban jóformán mindenütt meglátható, hol nyíltabban, hol burkoltabban, hiszen viccként szokták mesélni, de azt niszem, többé-kevésbbé igaz is hogy ha a kihágással vádolt polgártárs a szolgabíró előtt ügyvéddel jelenik meg, akkor a szolgabíró szerint súlyosbító körülmény, hogy az az atyafi ügyvéddel jött, mert bizonyosan hűnös. Innen fújnak a szelek és ón konkrét dolgot is tudok mondani, hogy nemcsak a legalsóbb fokom, de feljebb is tapasztalható ugyanez. Pest megye alispánja talán nem veszi tőlem rossznéven, mert valószínűleg ő ezt osak úgy írta alá, mint a többi aktát, — ha felemlítem, hogy ő is hozott egy ilyen konkrét határozatot, amikor panaszt tettek nála, hogy a közigazgatás területén, tehát az árvaszéknél is, az ügyvédeket mellőzik, annak ellenére, hogy az ügyvéd meghatalmazása be van csatolva. A konkrét ügyben Pest megye alispánja a panaszt elutasítja, s mint orákulum, mint jogforrás megállapítja (olvassa): »Meg kell állapítanom, hogy közigazgatási ügyekben az ügyvédi képviselet nemi kötelező és így a felet sérelem az esetben sem éri, ha ügyvédjének értesítése hiányában esetleg személyesen vesz csak részt a tárgyaláson.« (Rupert Rezső: Képtelenség!) De, t. igazságügyminiszter úr, mit méltóztatik ehhez szólni? Az ügyfél azt mondja, megbíztam az ügyvédet, akinek kötelessége az, hogy ott helyettem megjelenjék, engem védjen ós akkor az alispán azt mondja: nem fontos, hogy a szolgabíró nem idézte meg, mert nem kötelező az ügyvédi képviselet. (Lányi Márton: Elég hiba! — Mojzes János: Ha az ügyfél meghíz egy ügyvédet, akkor köteles megidézni!) Itt van tehát az ügyvédellenes hangulat. (Ruperft Rezső: Nem szeretik az ügyvéd: ellenőrzést!) Hogy ezt Preszly csinálta, • vagy nem, mindegy, de ez konkrétum, ez faktum, tehát ne abban keressük az ügyvédellenes hangulatot, hogy az ellenfél megharagszik az ügyvédre. Haragudjék meg az ügyfél, vagy akár az ellenfél is, ha az ügyvéd nem képviseli lelkiismeretesen az; ügyet. Én azt tapasztalom az egyszerű szántó-vető emberek között, hogy az ellenfél is megbecsüli azt a másik ügyvédet, aki a maga ügyfele érdekében mindent megtesz. T. Ház! Üjra felvetem mindezek után, hogy miért kellett hát ez a törvényjavaslat? Az autonómiát agyonüti, a gazdasági helyzeten nem segít. így valami indokát, valami okát kell a javaslat benyújtásának keresni. Miniszter úr, nem hiszem, hogy önnek ez a javaslat a hiúságát szolgálja, hogy ön olyan javaslatot aka^r ezzel a Corpus Iurisba betétetni, amely az ö,n igazságügyminisztersége alatt látott napvilágot. (Rupert Rezső: Az igazságügyminiszter úrnak sem tetszik! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Nekeim nagyon tetszik!) Nein hiszem, hiszen az igazságszolgáltatás terén, a jogszolgáltatás terén annyi minden van, miniszter úr, ahol történelmi nevezetességűyé tehetné magát. Nézzük osak a magyar magánjog kodifikálását. Mióta vajúdik ez a kérdés! Ha a miniszter úr a magyar magánjog kodifikálásálra szentelte volna idejét, valóban hálára kötelezte volna nemcsak az ügyvédeket, de a jogkereső közönséget is. (Vázsonyi János: Milyen 42