Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

280 Az országgyűlés képviselőházának 16 U. ülése 1936 december 1-én, kedden. gyönyörű munkát végzett ott Szladits Károly!) Ehhez azonban hozzá sem nyúlnak, de ebbe a törvénybe beleteszik a jós-szakaszt, a 77. §-t, hogy az ügyvéd előre mondja meg, milyen lesz a per kimenetele. Amikor nincs kodifikált törvényünk, amikor ma is szokásjog alapján ítélkezik a bíróság, amikor a bíróságnak kell kitaposnia egyes kérdésekben a helyes jogelveket, akkor az az ügyvéd előre mondja meg, hogy mi leszi Hiszen azt sem tudja, hogy majd mit vet ellene az ellenfél, miféle non putarem-ek jöhetnek közbe. De ott van, miniszter ú)r, egy másik terület is: a bűnvádi perrendtartásnak kódexbe foglalása, vagy a büntetőtörvénykönyv kódexbe foglalása. Hiszen ennek hiánya rettenetes munkát okoz az ítélőbíróságoknak. Tessék megnézni egy büntetőítéletnek bevezető részét, hány törvényhelyre kell hivatkoznia, amíg végre rátérhet, hogy »az ítélet pedig a következő ...« Nem egyszerűbb volna, ha volna egy egybefoglalt büntető perrendtartásunk, amelybe az utóbbi időben megszületett novellákat is belefoglalnák vagy egy egységes büntetőtörvénykönyvet alkotnának ? (Rupert Rezső: Törölni kell a novellákat! Vissza kell állítani a régi törvényeket!) Hiszen jogszabály az, hogy a bíróság előtt a törvény nem tudásával senki sem védekezhetik, tehát a laikus jogkereső sem védekezhetik, pedig sokszor annak a jogban jártasnak is nagy fejtörést okoz, amíg összeszedi öt-hat helyről azokat a törvényhelyeket, amelyekre szüksége van. Ez volna a miniszter úrnak való munka és ezért csak hálát kapna mind a jogkereső közönségtől, mind pedig az ügyvédektől és bíráktól is. (Zaj.) T. Ház! Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen egy láncszeme azoknak a törvényjavaslatoknak, amelyeknek végső célja a diktatúra volna, a totalitás. (Vázsonyi János: A csúcs! — Gr. Festetics Domonkos: Végre itt a csúcs! — Derültség a jobboldalon.) Talán ezért kell az önkormányzatot megcsorbítani, hogy* sehol önkormányzat ne legyen, csak a végrehajtó hatalom akarata, a totalitás érvényesüljön. Ez a javaslat, t. miniszter úr, azt hiszem, úgy maradt itt hagyatékul. Ez azonban a hagyatékban nem aktívum, hanem passzívum.. Ezt a miniszter úr vállalta, mert az aktívumot is vállalta. Higyje el, hogy nem haragudnánk, ha ezt a passzívumot teljesen kitörölné. Azt kell hinnünk, hogy azért hozta ide ezt a törvényjavaslatot, mert nincs készen más törvényjavaslat. Ezt a Házat foglalkoztatni kell valamivel, hát foglalkoztatják az ügyvédség szervezeti kérdésével, az ügyvédség alaki működésével, ahelyett, hogy foglalkoznánk szép birtokreformmal, szociális kérdésekkel! (Felkiáltások a jobboldalon: Jönnek ezek is! — Dinnyés Lajosa Öreg szakállas izraeliták leszünk addig! — Gr. Festetics Domonkos: De szép zsidó lesz belőled, Dinnyés! — Zaj. — Elnök csenget.) Nekünk itt paragrafusokat kell gyártanunk, pedig az igazságügyminiszter úr nagynevű elődeihez akkor lenne méltó, ha igyekeznék lebontani azokat a szabadságjog-korlátozásokat, amelyek most mégis itt vannak. Adnának módot és lehetőséget arra, hogy ami tehetség, rátermettség van a magyarban, azt termelje ki magából és ne hivatalos erővel, hivatalos hatalommal igyekezzenek azt elnyomni. T. Ház! Ha úgy van, mint ahogy úgy kell lennie, hogy ez a törvényjavaslat a hagyaték passzív oldala, akikor ne lásson a miniszter úr abban semmit, ha azt mondjuk, hogy ez a törvényjavaslat a mai időkben a mai elgondolás szerint nem alkalmas s arra kérjük, hogy ezt a javaslatot vonja vissza. (Helyeslés a baloldalon.) Ne töltsük ilyen felesleges munkával az időt! Adjanak nekünk más javaslatot. Tudom, hogy a iminiszter úr nemi vonja vissza a javaslatot, de eleget teszek magyar lelkiisimeretemmek és törvényhozói kötelességemnek, lamikor mint törvényhozó felhívoimi a iminiszter urat és ama kérem, hogy ne ilyen_ szalunacséplést végeztessen velünk, hanem adjon módot a kormány arra, hogy gazdasági és szociális javaslatokat tárgyaljunk. (Helyeslés a baloldalon.) Miután pedig ez a törvényjavaslat az Önkormányzat teljes (megcsorbítását és az ügyvédi nyomor továbbfokozását jelenti, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjlavaslatot az általános vita alapjául elfogadjam. (Elénk helyeslés' és taps a baloldalon.) Elnök: Lányi Márton képviselő úr, mint a közjogi bizottság előadója kíván szólni. Lányi Márton előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel van szerencséim beterjeszteni a közjogi bizottság jelentését ^»az országgyűlési képviselőválasztóik névjegyzékének kiigazításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. (Zaj a baloldalon.) Kérem! a jelentés kinyoimatását, szétosztását és annak idején napirendre tűzését. Elnök: A jelentést a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja. Napirendre tűzése iránt később teszek a Háznak előterjesztést. Szólásra következik Drobni Lajos képviselő ÚT. Drobni Lajos: T. Képviselőház! Meg va> gyök győződve róla, hogy az előttem szólott dr. Horváth Zoltán igen t. képviselőtársaim felszólalásában az ügyvédség érdekeit vélte szolgálni azzal ' az erősen érzelmi, szinte hangulati alapon álló beszédével, amelyet tőle az imént hallottunk. Beszédéinek lényege az, hogy vegyük le a napirendről a törvényjavaslatot, mert a régi ügyvédi rendtartás olyan tökéletes, olyan nagyszerű alkotmány, hogy szerinte teljesen felesleges egy új ügyvédi rendtartás alkotása. Ezzel szemben bátor vagyok utalni arra a tényre, hogy körülbelül 20 esztendő óta az ügyvédi karnak, 'amely életét az önkormányzatban, az ügyvédi kamarákban élte ki, évről-évre állandóan hangoztatott Ikívánsága volt az ügyvédi rendtartás reformja egy új ügyvédi rendtartás megalkotása. (Dulin Jenő: Nem rosszabbat akartak, hanem jobbat! — Zaj a báloldalon. — Elnök csenget. — Mojzes János: Nem kényszerzubbonyt kívántak az ügyvédek magúiknak!) Szerény véleményem! szerint ez a javaslat nem kényszerzulbbony. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A javaslatra ráfogni azt, hogy kényszerzubbony, meggyőződésem szerint csak úgy lehet, ha ezzel a javaslattal nem foglalkoztunk annyit, hogy ennek minden sorát és betűjét átrágva tettük volna vizsgálat tárgyává^ vájjon szolgálja-e ez a javaslat az ügyvédség érdekét, vagy nem. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Mojzes János: Elég jól átrágtuk! — Mozgás.) T. Ház! A körülbelül húsz esztendeje megnyilatkozott kívánságok a kamara részéről az új ügyvédi rendtartással szemben lényegileg a következőkben kulmináltak. Az összes ügyvédi kamairák megegyeztek abban, hogy az új ügy-