Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

Áz országgyűlés képviselőházának 16 királyi ügyész, a tolvajoknak, gyilkosoknak és hazaárulóknak a vádlója üljön oda és ügyeljen fel a kari tisztességre'? Es ehhez adja az igazságügyminiszter mint ügyvéd, az ő szignaturáját? (De mást is mondok, t. Ház! A királyi ügyész ia végrehajtó hatalomnak az ügyvédje. A királyi ügyész az igazságügyminiszter utasítására dolgozik. Ha tehát az igazságügyminiszter parancsolja vagy rendeli, a királyi ügyész köteles a vádat 'képviselni és folytatni, annak ellenére, hogy a kamarai ügyész esetleg nem látja azt szükségesnek. Ügy-e, hogy úgy van miniszter úr? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ügy van!) Hát ez autonómia? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ma is így van! Kérem, méltóztatik ismerni a mai törvényt?) Méltóztassék megengedni, ismerem úgy, mint a miniszter úr. (Mozgás ét bal- és a jobboldalon. — Rupert Rezső: De lege ferenda követeli; de Jege lata így van, sajnos!) Érti azt a miniszter úr, hiszen jogász. (Dulin Jenő: Csak de lege ferenda!) Hiszen érti azt a miniszter úr, szintén jogász, azt hiszem tehát, hogy erről felesleges beszélni. T. Ház! A 152. § szerint az ügyvéd elleni panasz ezután is a törvényszékhez tartozik, de az eljárási szabályt itt már megint a miniszter fogja rendelettel megállapítani. A 161. ^ szerint az eigységes bírói és ügyvédi vizsgáló bizottság tagjait az igazságügyminiszter nevezi ki, a kijelölendő ügyvédi tagok számát szinten a miniszter határozza meg. Az autonómiának elemi követelésié volna az, hogy az egységes bírói és ügyvédi vizsgáló bizottság tagjait a 'kamara válassza meg. (Rupert Rezső: Eddig is így volt és Marosvásárhelyt az oláhok alatt így maradt a régi kamarai törvény szerint.) Eddig is így volt es különösen most, ha már kontemplálja az ügyvédi tanácsot, miért nem ruházza rá ezt a jogot. (.Rupert Rezső: Marosvásárhelyt megmarad és a budapesti kamarától elveszik ezt a privilégiumot!) Ha csakugyan az autonómiai alapján áll, akkor miért konfiskálja az ügyvédi kamaráknak ezt a jogát? (Mojzes János: Azért, mert az autonómia álláspontján van.) A bizottság elnökét és elnökhelyettesét pedig" a miniszter

1 nevezi ki. A 162. §-ban a távollevő ügyvéd helyettesének felelősségre vonására vonatkozó szabályokat az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. ; A 163. § szerint az életbeléptetésről, végrehajtásról és az átmeneti intézkedésekről rendeletet kiadni szintén az igazságügyminiszter jogosult. Kérdem már most, hogy ezeknek, az ismeretében, amiket felsorolni bátor voltam, lehet-e azt mondani, hogy az igazságügyi bizottság a javaslat indokolását a tényeknek megfelelően terjesztette elő, amikor azt mondotta . . . . Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Horváth Zoltán: Beszédidőmnek egy órával való meghosszabbítását kérem. Elnök: Méltóztatnak á meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Horváth Zoltán: T. Képviselőház! Azt hiszem, a tényeknek megfelel, amit állítok, hogy az igazságügyi bizottság nem helyesen indokolta a törvényjavaslatot. De továbbmegyek az igazságügyi bizottság javaslatával szemben s vizsgálom, boncolom, mit tudott még az igazságügyi bizottság felhozni ennek a javaslatnak támogatására, indo•í. ülése 1986 december 1-én, kedden. 275 kolására. Azt mondja., hogy az önkormányzat elvi alapján áll s a törvénynek is azt imputálja, hogy ugyancsak az önkormányzat elvi alapján áll. Balogh t. képviselőtársain az autonómia egyik biztosítékául tekinti az ügyvédek helyi bizottságát és a kamarák országos bizottságát s ez utóbbit, mint csúcsszervet nevezi meg. Ha megnézem a törvényjavaslatot abból a szempontból, hogy mi ezeknek a bizottságoknak hatásköre, szerepe, akkor meg kell állapítanom, hogy tulajdonképpen nem egyebek, mint önképzőkörök. A helyi bizottságok eddig is megvoltak, hiszen a járásbíróságok területén, ahol több ügyvéd volt, eddig is rendesen összeültek az ügyvédek és megbeszéltek minden dolgot; nem kellett ehhez külön törvényes rendelkezés. De különösen nem lehet a helyi bizottságokat feltüntetni úgy, mint az önkormányzat bizonyítékait. Az ügyvédi kamarák országos bizottsága szintén csak tanácskozó testület lesz, minden hatáskör nélkül. Pedig mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a miniszter úr, mint végrehajtó hatalom magának követelt, bátran rá lehetett volna bízni a kamarák országos bizottságára, akkor igenis megvédte volna az autonómiát. T. Ház! (Dulin Jenő: T. házfalak!) Az igazságügyi bizottság ezután az ügyvédség' gazdasági helyzetére alapítja indokolását. Én nem tudom kiolvasni ebből a törvényjavaslatból az ügyvédség gazdasági helyzetének javulását, vagy javítását, hiszen túloldalon ülő képviselőtársaink, akik felszólaltak (Mojzes János: Csak egyes számban! — Dulin Jenő: Az meg nem is szólalt fel, aki ott ül!) noha a pártfegyelmin kötötte őket, kifejezést adtak annak, hogy igenis kívánnak olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak az ügyvédi munkaterület kibővítésére, ügyvédi munkaalkalmak teremtésére, ebben tehát egyek vagyunk. Az igazságügyi bizottság viszont itt is adós maradt azzal, hogy melyik intézkedést látja tehát olyannak, amellyel az ügyvédség helyzetének javulása elérhető. A túlzsúfoltság konstatálása, a zártszám (bevezetése egyáltalán nem tekinthető olyannak, mint amely azt fogja eredményezni, hogy ezáltal az ügyvédeknek több kenyerük lesz. Álmélkodva látom közbevetőleg, hogy — amint az igazságügyi bizottság indokolása mondja — nem hiszi és nem fogadja el az igazságügyi bizottság azt az álláspontot, hogy az ügyvédjelölteknek, akik be vannak jegyezve, szerzett joguk volna ahhoz, liogy az^ ügyvédi ' kamarák névjegyzékébe is felvegyék őket. (Dulin Jenő: Pedig van!) Bocsánatot kérek, mint apa mondom, hogy ha én a fiamat beírattam első esztendős jogásznak, azzal a tudattal írattam be, hogy ha elkövetkezik az ideje és megszerezte a diplomáját, nyugodtan adhatom át neki az irodámat. Ügy éreztem, mint jogász* hogy azzal, hogy ő elindult azon a jogi pályán, amely az akkor fennálló törvények szerint az ügyvédi karba való bejutáshoz vezetett, jogot is szerzett magának arra, hogy bejuhasson az ügyvédi karba. Ennek hiányán nem segít az, hogy a vonatkozó szakaszba belevették azt, hogy méltánylást érdemlő körülmények között azokat, akik 1936 október 21-éig be voltak jegyezve, figyelembe lehet venni (Dulin Jenő: Lehet!) Minden olyan jog, amely valakinek tetszó; sétől függ, nem jog (Ügy van! a baloldalon.), ; csak engedély, csak protekciót, kijárásokat 1 szül. Legyen törvény róla! Hiszen általában