Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

274 Az országgyűlés képviselőházának 16 U. ülése 1936 december1-én, kedden. ha az ügyvédi kamara hoz egy határozatot, hogy X. Y.-t felveszik a kamara névjegyzékébe és akkor a miniszter úrtól várják a 47. § harmadik bekezdése szerint, hogy majd engedélyt iád a felvételre. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Semmi köze az igazságügyminiszternek a felvételhez!) A 47. §, amely a felvételről intézkedik, negyedik •bekezdésében ezeket mondja (olvass®): »A bizottság rendszerint a kamara titkárának (főtitkárának) inditványa alapján határoz; az elnök azonban az ügy előadásával más tagot is megbízhat. A határozat az indítvány értelmében létrejött, ha a bizottság tagjainak többsége az indítvány amellett szavazott. A 46. § első bekezdésének 2. pontjában említett javaslat esetében « — ez a köztisztviselőkre vonatkozik — »határozathozatal előtt meg kell várni, hogy az igazságügyminiszter a kamara javaslatára a felvételhez engedélyt a.dott-e«. Tehát mégis a miniszter úrtól fog függni, hogy valakinek a felvételét megengedi-e vagy sem. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Miért? Egyáltalában nincs a miniszternek máshoz köze, csak ha a kamara volt köztisztviselő felvételét kéri!) Tehát mégis köze van hozzá. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Es a kamarának kell indítva- í nyozni!) Tehát köze van hozzá, tehát a mi- j niszter úr mégis beleszól abba is, hogy egy j kamara kit vegyen fel. Ez a tény. (Hunyadi- \ Vas Gergely: Bélreértés!) A miniszter úr befolyása továbbá ott van, | hogy az ügyvédek számát végeredményben a miniszter állapítja meg. Akármilyen szép csomagolásban adják is, itt a numerus clausust most megcsinálják ebben a törvényjavaslatban. (Helyeslés jobb felölj Ez helyes? Nem tudom* kollégám, ügyvéd lehetett volna-e, ha ez így lett volna. (Mojzes János: Mondják, milyen pályára t menjenek? — Dulin Jenő: A beati ppssidentes!) j A megüresedett helyek betöltését is a miniszter engedélyezi. Hát mit csinál a kamara? A korlátozás megszűntetését is a miniszter rendeli el. Az ügyvédi biztosíték letételét is elren- j delheti a miniszter. Az ügyvédi biztosíték öszszegét, az erre vonatkozó szabályokat is a miniszter rendeli el. Az ügyvédek névjegyzéke minden évben felterjesztendő. A 73. § szerint az ügyvédjelöltek bírói és ügyvédi vizsgára való bocsátását az igazságügyminiszter rendelettel szabályozza. (Dulin Jenő: Ez veszedelmes!) A 98. § szerint :az igazságügyminiszter állapítja meg a tájékoztató ügyvédi díjszabást. Balogh kollégám beszélt az ügyvédi díjszabásról. Balogh kollégám és képviselőtársam szerint ez a kérdés is egyik indoka annak, hogy bizonyos ügyvédellenes hangulat fejlődött ki az országban. Én ezt nem fogadom cl és nem írom alá. Az ügyvédség kérdése bizalmi kérdés, az ügyvédek közt is vannak jók, jobbak és legjobbak, ahogyan az orvosok közt is vannak jó orvosok, jobb orvosok, egyetehii tanárok. Akinek tehát olyan ügyvédibe van szüksége, vagy aki olyan ügyvédet választ, aki a legjobb kategóriába tartozik, annak számolnia kell azzal, hogy ahhoz képest fizetnie is kell. Ami már most a bíróságok megállapítását illeti, a bíróságok megállapítása, ha ezt így gleichschaltoljuk, mindig lefelé fog tendálni és nem tesz különbséget ügyvédi munka és ügyvédi munka közt. Egy skála felhasználása, egy skála alkalmazása sokkal egyszerűbb, mint annak az ügyvédi munkának a mérlegelése. Egy váltófizetési meghagyásért összeg szerint meg van állapítva a skálában egy bizonyos díj, azt a (bíró lé fogja írni,, meg fogja állapítani, ellenben ha az az ügyvéd egy bonyolult örökösödési pert tesz folyamatba, amely per keresetének megszerkesztéséhez, úgy lehet, hetek, hónapok kellenek, amíg mindent leszűrve, kidolgozva, kiesztergályozva odateszi az ügyvéd a keresetet a bíró asztalára, és hai a végeredmény, a szubsztrátum ugyanannyi, mint amennyi a váltófizetési meghagyás esetébem volt, akkor az a bíró nem azt fogja mondani, hogy: kérem, ez aiz országos skála. Hagyjuk ezt a dolgot békében, ne avatkozzék bele ebbe a miniszter. Sokkal helyesebb módon történt ez eddig: egy skálát készítettek az illető törvényszék területére, azok ismerték a helyi viszonyokat és módot adtak a bírónak arra, hogy igenis mérlegelje a körülményeket, de itt majd nem fogja mérlegelni, itt azt fogja mondani, ez országos skála és ezt alkalmazni kell. En tehát nem helyeslem a javaslatnak ezt a részét sem. A 121. § szerint a királyi Kúria ügyvédi ta<náosa tagjainak számát az igazságügyminiszter rendelettel módosíthatja, nem Budapesten lakó tagjainak útiköltségét, napidíját az igazságügyminiszter állapítja meg. A királyi Kúria ügyvédi tanácsában felmerülő vitás kérdések eldöntésére vonatkozó szabályokat az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. Tehát még a legfelsőbb ügyvédi tanács tagjainak számába és a tanács megalakulásába is beavatkozhatik a minisztr úr.. Itt van most a niásik súlyos dolog — és ez szinte alkotmányjogi sérelem — a 122. §. Súlyos dolog a miniszter úr f őf elügyeleti jogának oly niódon -való kiterjesztése is, ahogyan a törvényjavaslat kontemplálja, de a 122. § egyúttal szégyenítő pedig azért, mert a közvádlónak, a királyi ügyésznek ad beleszólást az autonómiába. De hogyan jön ahhoz a királyi ügyész, aki a bűnösöket üldözi, aki a. bűnösök ellen emel vádat, hogy egy kamarának a belső ügyeibe beleavatkozzék mindjárt a tagfelvételnél?! Ha valaki az ügyvédi kamarába felvételét kéri, akkor arról a királyi ügyészt is értesíteni kell, hogy esetleg ő is tegye meg az észrevételét. Nem a királyi ügyész van arra hivatva, hogy az ügyvédi kar etikai magaslatát megőrizze, hanem az ügyvédi kar. (Propper Sándor: A toloncház vezetőjének a véleménye nem kell? — Haám Artúr: Talpra magyar! — Zaj.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) T. Ház! Amikor fegyelmi eljárás indul az ügyvéd ellen, a 122. § akkor is beleszólást ad a királyi ügyésznek. Ez a szakasz kettévágja a vádat, mert azt mondja, hogy van közvád és főmagánvád vagy pótmagánvád. Itt azonban a közvádló a kamarai ügyészi váddal parallel vádat emel, ami bűntető perrendtartásunkban sincs meg. Büntető perrendtartásunkban van magánvád vagy fcözvád, de parellel vád, tudniillik, hogy amikor a kamarai ügyész vádol,, ugyanakkor a királyi ügyész odaálljon melléje és ugyanazok a jogok illessék meg a királyi ügyészt, mint a kamara ügyészét, büntető perrendtartásunkban ismeretlen. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Akárcsak ma!) Es amikor a kamara ügyésze azt mondja: nem.(kívánom

1 az eljárás folytatását, — akkor a királyi ügyésznek joga van az eljárás folytatását követelni. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Akárcsak ma!) Idejutott tehát az ügyvédi kar, hogy a