Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

Az országgyűlés képviselőházának 16. ügyvédi kamarák számát a miniszter állapítja meg és módosítja rendeletileg. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Úgy mint eddig!) A 6. § szerint az ügyrend felterjesztendő. (Zaj a középen.) Elmondom azokat is, t. miniszter úr — mert hiszen 25 pontot hoztam fel — amelyek nem eshetnek kifogás alá, de majd ha odaérek, amit kifogásolni akarok, ott megteszem megjegyzéseimet. A 7. § szerint a közgyűlési jegyzőkönyvek másolata felterjesztendő. A 15. § azt mondja, hogy (olvassa): »A közgyűlési kiküldöttek választására, valamint az időközben kivált közgyűlési kiküldöttek pótlásárai vonatkozó & az ezekkel kapcsolatban szükséges szabályozásokat az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg«. A 20. § szerint a tisztikar és a választmány választásáról jelentést kell tenni. A választás részletes szabályait a miniszter állapítja meg. A 37. § szerint az ügyvédi kamarák országos 'bizottságának működési szabályzatát a miniszter hagyja jóvá. A 40. § a punctum saliens, amely új intéizmény és amelynek minden, az önkormányzatot tisztelő és szerető polgárt el kell szomorítania — a főfelügyelet. Ez a szakasz azt mondja, hogy ; (olvassa) »A kamarák felett a főfelügyeletet az igazságügyminiszter gyakorolja.« Ez az I. fejezet 6. címe. T. Ház! Ennek se ihíre, se hamva nem volt az 1874:XXXIV. tc-iben. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Hogy lehet ilyet mondani?) Volt, imíiniszter úr, méltóztassék megengedni, de ilyen módon, ahogyan ez a fejezet intézkedik, nem. (Zaj/) Volt, iminiszter úr, — nyugalom^ kérem — volt

% (Lázár Andor igazságügyminiszter: En igazán eléggé nyugodt vagyok! — Derültség.) A 41. § azt mondja, hogy (olvassict): »Az ügyvédi kamara köteles minden olyan kamiarai határozatot, amely a kamara tagjaira pénzbeli megterhelést jelent, 15 napon belül az igazságügyminiszterhez fölterjeszteni.« (Élénk helyeslés jobbfelől.) A költségvetést és zárszámadást is fel kell terjesztenie. (Egy hang a jobboldalon: Legalább nem olyan könynyen lehet a kamarai tagokat pénzbelileg megterhelni! — Zaj bal felől.) Majd rátérlek erre is. T. Ház! Az autonómiának egyik főiismérve a költségvetés megállapítása és a költségvetésben ímegálHapított összegekkel való rendelkezés. Ha egy Önkormányzati testületnek nincs meg clZ Sí hatásköre hogy a magának szükséges költségeket jogérvényesen, minden idegen hatalom beavatkozásától menten megállapíthassa, akkor önkormányzattal nem bír. A miniszter úr megalkotta azt, 'hogy az ügyvédi kamarák a költségvetéseiket nem állapíthatják meg, csak úgy, ha a iminiszter úr azt jóváhagyja. Ez egy lényeges szurrogátuma az önkormányzatnak. Továbbá az igazságügyminiszter úr azt a rendelkezést is felvette a törvényjavaslatba, hogy nemcsak fellebbezésre, — mert hiszen általános jogelv, hogy ha nincs panaszos, nincs bíró — hanem hivatalból is megsemmisítheti az ügyvédi kamarák meghozott határozatát. Hát mi ez? Ez autonómia, ez önkormányzati Ez semmi egyéb, uiint a végrehajtóhataloimnak a rátenyerélése, a végrehajtóhatalomnak az intézkedési joga. (Egy hang a jobboldalon: Az ellenőrzési jog gyakorlása!) Ellenőrzési joga eddig is volt a miiniszternek. (Egy hang a baloldalon: Hát akkor mi szükség volt erre az új törvényjavaslatra?) Jól mondja, t. képviselőtársam, hogy mi szükség volt akkor egy új törvényjavaslattal idejönni, ha ez eddig úgyis megvolt. A törvémyjavasülése 1936 december 1-én, kedden. 273 latnak ez, a rendelkezése sértést tartalmaz megint az ügyvédi karral szemben, amikor azt mondja, hogy (olvasm): »...ha a határozat nem áll összhangban az ország nemzeti jellegévek. Ez borzasztó sértés az ügyvédi kamarákkal szeimben. Erre eddig semmi szükség nem volt, pedig Nagy-Magyarországon voltak olyan kamarák, amelyekben nemzetiségi ügyvédek is foglaltak helyet és soha az akkori igazságügyminiszternek eszébe nem jutott, hogy ilyen törvényjavaslattal jöjjenek la Házelé, és akkor sem történt ímeg, hogy az ügyvédi kamarák olyan határozatokat hoztak volna, amelyek az ország nemzeti jellegével ellentétben állottak volnla. (Mojzes János: A nemzet azonos a Nep.-pel! — Rupert Rezső: Ezt kellett volna kimondani a javaslatban! — Derültség a baloldalon.) En tehát úgy gondolom, hogy ha nem is néznénk egyebet ebben a törvényjavaslatban, csak ezeket a paragrafusokat, amelyeket most a t. Ház elé tártam, már akkor is meg kellene állapítanunk, hogy az igazságügyi bizottság jelentése tulajdonképpen ellentmond önmagának, amikor azt állítja, hogy a törvényjavaslat az önkormányzat elvi alapján áll. Kérdem a t. törvényhozó társaimat: hol van itt az önkormányzat elvi alapja megóva, amikor itt konkrétumok vannak, ós pedig olyan súlyos konkrétumok, amelyek az önkormányzatot teljesen a végrehajtó hatalom alá rendelik? (Mojzes János: Az elv és a gyakorlat más!) T. Ház! A közigazgatási bíróságról szóló 1896:XXVI. te. módot ad arra, hogy ha a végrehajtóhatalom valamelyik képviselője egy bizonyos dologban — az illető panaszos megállapítása szerint — törvényellenesen döntött, akkor az illető a közigazgatási bírósághoz, mint legfelsőbb bírósághoz panasszal fordulhasson. Kérdem, hogy ha már azt kívánja az igazságügyminiszter, mint a végrehajtó hatalom képviselője, hogy egy autonóm testület határozatát hivatalból iá megsemmisíthesse, miért nem tesz bele akkor a törvényjavaslatba az igazságügyminiszter úr egy olyan paragrafust, hogy az ügyvédi kamara, a jogászoknak ez a testülete, ha úgy látja, panasszal élhessen egy legfelsőbb bírósághoz, mondjuk, a Kúria ügyvédi tanácsához. Hátha a többi miniszter tévedhet, ha a végrehajtóhatalom többi exponensei tévedhetnek, miért nem tévedhet az igazságügyminiszter is annak megállapításában, hogy az ügyvédi kamara által hozott határozat csakugyan beleütközik-e a nemzeti érdekekbe, vagy a törvénybe? (Rupert Rezső: Ez a legkevesebb, amit meg kellene engedni! Ezt a garanciát fel kellene venni a törvénybe! En azt hiszem, hogy ezt fel is veszi a miniszter úr!) Ügy gondolom, hogy ezzel a miniszter úr javaslatán nem is rontana ós mégis az ügyvédi társadalmat megnyugtatná. Nagyon kérem tehát a miniszter ujpat, tegye ezt a gondolatomat .megfontolás tárgyává. (Rupert Rezső: Ez egészen helyes, okos gondolat!) Most itt van IEL 45. á, amelynek második bekezdése szerinti kellékek tekintetében végeredményben a miniszter dönt. A 45. § azt mondja, hogy (olvassa): »Az ügyvédi kamara névjegyjegyzékébe csak azt a férfinemihez tartozó nagykorú magyar állampolgárt lehet felvenni, aki egyénisége, jelleme és erkölcsi tulajdonságai az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen -bizalomra iméltóvá tesznek.« En nem tudom elképzelni, hogy a miniszter úr hogy fog ennek a feladatának eleget tenni (Mojzes János: Marton Béla fogja eldönteni!), 41*