Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

272 Az országgyűlés képviselőházának 16í, ülése 1936 december 1-én, kedden. dek közül került az igazságügyminiszteri székbe, ilyen súlyos ténymegállapítást tenni a törvényjavaslat indokolásában? T. Ház! Azit mondj a a miniszter úr az indokolásiban, hogy az ügyvédnek • tekintélyre van szüksége. Ez egészen természetes. Az utolsó falusi bakternek is, mint közalkalmazottnak, tekintélyre van .szüksége. A tekintélyt azonban sohasem a hivatal adja meg, hanem mindig az egyén szerzi meg; az egyénnek (kell olyan életet élnie, olyan jellembeli előnyökkel rendelkeznie, olyan függetlenséggel bírnia, amely tekintélyének megalapozására és fenntartására alkalmas. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Erőművi úton, paragrafusokkal senkinek iá tekintélyét megteremteni, vagy konzerválni nem lehet. T. Ház! Azt mondja továbbá a miniszter úr az indokolásban, — és ez azután végigvonul az igazságügyi bizottság jelentésében és az előadó úr előadmányában is — hogy (olvassa): »Az ügyvédi rendtartás megalkotására irányuló szabályozás épségben tartja, sőt széles területeken sok vonatkozásban fokozza az ügyvédeknek és az ügyvédség testületi szervezetének biztosított kiváltságokat«. Nem tudom, miniszter úr, kinek méltóztatott ezt az indokolást csinálni. Nekünk, törvényhozóknak! Nekünk pedig kötelességünk a törvényjavaslatot el is olvasnunk, ha hozzá akarunk szólni, ki fogom tehát mutatni, hogy a törvényjavaslat rendelkező része .nemcsak, hogy nem, felel meg az indokolásnak, hanem flagránsan megsérti az önkormányzatot. T. Ház! Csodálom ezt azért is, mert a miniszter úr az indokolásban tulajdonképpen elismeri, hogy az 1874:XXXIV. te. viharálló volt, s nem tagadja annak az adott körülményekhez való alkalmazkodási képességét, maga az igazságügyi bizottság pedig azt mondja, hogy az 1874 :XXXIV. te. kiváló alkotás. Tehát a miniszter úr is és az igazságügyi ibizottság is elismerik azt, hogy ez kiváló alkotás. Mégis idehoznak nekünk egy olyan törvényjavaslatot, amely ezt a kiváló alkotást megsemmisíti. Miután a miniszter úr indokolásában nem látok semmi konkrétumot, amely ezt az eljárást alátámasztaná, áttérek most már az igazságügyi bizottság indokolására, hogy mit mond és mit hoz fel az igazságügyi bizottság ennek a törvényjavaslatnak a mentségéül. (Lázár Andor igazságügyminiszter mosolyog.) Ezen nevethet, miniszter úr, azért mégis csak igaz. T. Ház! Az igazságügyi bizottság is azzal kezdi, hogy ez a kétségtelenül kiváló alkotás évtizedeken keresztül megfelelt a kívánalmaknak, de azután azt mondja, hogy az ügyvédség helyzete válságossá vált, ami tehát parancsolóan követeli most már az ügyvédség szervezetének és az ügyvédi működés alaki rendjének újraszabályozását, a változott viszonyokhoz való alkalmazását. Ez tehát egy általános kijelentés, nincs semmi konkrétum, ami megfogható volna, mint ahogy egy jó ítéletben benne kell lennie, hogy felperes vagy alperes megnyugodjék, hogy az az ítélet, amely hozatott, igenis, megfelel az igazságnak, mert az indokolás alátámasztja azt. Azt mondja a, bizottsági indokolás, hogy az 1874:XXXIV. te. egyéini szabályozás volt, az ügyvédet, az ügyvédi hivatást, mint egyént vette figyelembe és úgy szabályozta. Ezzel szemben ennek a törvényjavaslatnak az igazságügyi bizottság felfogása szerint (Farkas István: Kollektivizmus ez?) — körülbelül — »a jogok és kiváltságok élvezetében az ügyvédségtől a köznek és a közjónak fokozottabb intézményes szolgálatát is kell követeink. (Farkas István: Dodonai kijelentés!) A közjónak, a köznek hathatósabb szolgálata — mondja a bizottsági indokolás. Mi ez? Mit csinált az ügyvédség eddig? Tessék a magyar közéleten végignézni: ahol a jog védelméről van szó, ahol a köznek ingyenes szolgálatáról van szó, ahol társadalmilag áldozatot kell hozni, mindenkor az ügyvédség állt elől. Ez az új törvényjavaslat fogja az ügyvédi kart arra sarkalni, hogy amit eddig is maradék nélkül megtett, ezután méginkábh megtegye? Hiszen megteszi, s az ügyvédi kar nem kér semmit, csak azt, hogy hagyják dolgozni, adjanak munkaalkalmat, adjanak kenyeret, és akikor a hivatásának, mint eddig, ezután is becsülettel és tisztességgel fog megfelelni. Ez tehát nem indok. De tisztelettel kérdezem, hogy miért tudták a gazdaadósok helyzetét rendezni. Ha a kor; mánynak az a felfogása, hogy egy társadalmi osztályt paragrafusokkal jól lehet lakatni, akkor nem kellett volna a gazdaadósságokat sem rendezni, egyszerűen a hiteltörvényeket, a büntetőtörvényeket megszigorítani, nesze, ez a tied! De a szociális; felfogás azt diktálja, hogy kenyeret kell adni, ós amikor a gazdaadósságokat rendezték, akkor kenyérről, egy kis levegőhöz való juttatásról gondoskodtunk. J!s ha a gazdaadósjavaslat nem is éri el a célját szerintünk, mégis valami, egy lépés affelé, hogy nem paragjrafusgyártás, hanem az élettel való foglalkozás. T. Ház Azt mondja az igazságügyi bizottságindokolása, hogy a javaslat az ügyvédi önkormányzat elvi alapján áll és helyesli — itt mindjárt megvan az ellentét — az igazságügyi bizottság a főfelügyeletnek a javaslaitbeli irányban és módon való hatályosítását. Ha az 1874. évi XXXIV. t.-c.-et megnézem, akkor meg kell állapítanom, hogy az valóban az önkormányzat alapján állt. A végrehajtó hatalom képviselőjének, az igazságügyminiszternek semmiféle érdemleges beleszólása az ügyvédi autonómiába nem volt. Az egész törvényben öt szakasz említi csupán az igazságügyminisztert és ez az öt paragrafus is egészen jelentéktelen < dolog, mert pl. a 31. §. szerint a közgyűlések jegyzőkönyvét, a 32. § szerint az évi jelentést, a 33. § szerint az ügyrendet fel kell terjeszteni. (Egy hang a jobboldalon: Ott is volt tehát főfelügyeleti jog!) A 37. § az ügyvédkedés megszűntének, a 104. § az elmozdításnak! bejelentését tette kötelességgé, de semmi jogot, semmi befolyást nem adott a miniszternek, pedig 1875-ben talán mégis másképpen állott az ország helyzete. Akkor szabadságunkat, szólásszabadságunkat, függetlenségünket, a magyarnak Önállóságra való törekvését még kendőznünk is kellett, hiszen az 1867 még nem volt messze. Hát most mi szükség van arra, hogy akkor, amikor teljesen magunk vagyunk itt 14 vármegyére összeszorítva, a végrehajtó hatalom igyekezzék magyar testvéreinek jogait, akik saját megállapítása szerint is mindig etikai alarpon végezték a maguk hivatását, megszorítani? Ezzel az 1874:XXXIV. t.-cikkel szemben mit látok az előttünk fekvő törvényjavaslatban? Huszonöt paragrafust, amely az egész ügyvédi autonómiát, önkormányzatot halomra zúzza. (Mojzes János: A 43. § miatt készült az egész javaslat!) T. Ház! Mindjárt a 2, § kimondja, hogy az