Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. nélkül, semmiféle megkötöttség nincs. (Csoór Lajos: Meg is látszik!) Az előttem szólott Bródy Ernő képviselőtársam eseteket sorolt fel arról, hogy az ügyvédség saját kebelében is milyen szigorúan torolta meg azokat az eseteket, amelyekben az ügyvéd megfeledkezett magáról és összecserélte a közérdeket az egyéni érdekkel. Sajnálom, hogy ezek az ítéletek nem kerülnek nyilvánosságra. Az ügyvédellenes hangulatnak másik főoka az a magatartás, amelyet egyes képviselők követtek az 1920-as évek után, tisztelet ia sok kivételnek. Az Ofb. dolgokra célzok. Hallottunk itt kijelentéseket ügyvédképviselőktől a Házban, hogy fel kell állítani az Oi'b.-t, meg keil csinálni a földreformot, földhöz kell juttatni a magyar falu nincstelen népét. Amikor azután tárgyalásokra került a sor, .akkor mint^ ügyvédek a nagybirtokosok érdekeit védték; pedig mondom, itt a képviselőházban megszavazták a törvényt, kardoskodtak ós nem találtak elégnek semmit. Tovább megyek, 'miniszter úr. Méltóztatott volna gazdasági vonatkozásiban az ügyvédség segítségére lenni, méltóztatott volna azt az összeférhetetlenséget szabályozni, hogy a sok nyugalmazott ítélőtáblai bíró, főkapitány, ügyész ne lehessen ügyvéd. Értesü-ésem szerint körülbelül 300-on felül van Budapesten ezeknek a száma. A tszámok tekintetében nem vitatkozom, az indokolásban nem találtam meg. Ezek meglehetősen nagy nyugdíjat élveznek, havonta 1-én megkapják a nyugdíjat és a szabad pályán működő ügyvédek elől veszik el a klienseket ,az ügyfeleket. Miért? Azért, mert ezeknek biztosítva van a kétszobás lakásuk, biztosítva van a mindennapi kenyerük, amikor az ügyfél odamegy hozzájuk azzal, hogy pert akar indítani és ők az ügyet elvállalják, nem nagyon szoktak előleget kérni, csak utólag kérik az ügyvédi díjakat. Azt mondják, hogy az állam háztartása igen nagy mértékben meg van terhelve, hogy sok a közteher, a költségvetési vita során folyton azt hallottuk, hogy mennyi a személyi kiadás. Itt van az ügyvédség, mint szabad pálya. Mélyen t. miniszter úr, nem tartom megengedhetőnek, hogy azok az ügyvédek, akik, mondom, magas bírói polcokról, ügyészi és más közhivatalokból jöttek ide erre a pályára magas nyugdíjjal, konkurrenciát csináljanak azoknak, akik mint szabad pályára jöttek erre a pályára. Vagy ha már a mélyen t. miniszter úr az angol példára méltóztatott hivatkozni, akkor kérem, — mondom, nem vagyok jogász, a gyakorlat embere beszél belőlem — a magyar igazságszolgáltatás szempontjából méltóztassék konszideráció tárgyává tenni, hogy nem volna-e helyes ügyvédeket bizonyos százalékban a bírósághoz átvenni. Méltóztassék elhinni, mélyen t- igazságügyminiszter úr, nagyon sok bírónak, aki működését a bíróságnál kezdte és egész élete a bírói működésiben merül ki, fogalma sincs arról, hogy mi az élet, hogy melyek azok a különböző problémák, amelyek kint az életben előállanak. A miniszter úr az angol példára hivatkozott, azért hoztam fel ezt a gondolatot. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor mélyen t. igazságügyminiszter úr, a magam részéről hozzájárultam volna a törvényjavaslatnak egy olyan szakaszához, amely imperatíve előírta volna, hogy ezek a nyugalmazott ítélőtáblai bírák, ügyészek, a bírói és ügyészi kar volt tagjai, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. llése 1936 november 20-án, pénteken. 259 ha ügyvédséget folytatnak, arra az időre, amíg ezt a foglalkozást folytatják, kötelesek lemondani a nyugdíjról. Ezzel elejét vettük volna annak, hogy konkurrenciát csináljanak azoknak, akik a szabad pályán működnek, .akik nem' az államhoz lőcsölték oda a sorsukat, hanem szabad pályán, tehetségük, munkájuk és szorjgalmuk révén akarták jövőjüket megteremteni. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A javaslat a jövőre nézve ezt tökéletesen megoldja!) Azt már méltóztatott 'megígérni, hogy a jövőben ez nem lesz leheséges, de méltóztassék elképzelni, hogy 330— 340 etmiber jött át a bírói és ügyészi karból, mint nyugdíjas és ezek tovább is itt fognak maradni és konkorrenciát csinálnak. Ha az ember az utcán megy, azt látja, hogy reklámnak: használják fel azt a körülményt, hogy nyugalmazott kúriai, vagy ítélőtáblai bírák voltak az illetők. Most jött egy rendelet, amely ezt megtiltja, de anég ima, is látok az utcán ilyen és hasonló tartalmú névtáblákat. Az indokolásnak egy másik rlésze azt mondja, hogy a törvényjavaslat korunk államelméleti felfogását és erkölcsi elvét érvényesíti. Mélyen t. miniszter úr, tudomásom szerint a magyar államelméleti felfogás és erkölcsi elv imost is ugyanaz, 'mint eddig volt. A magyarázat tehát valiami más lehet, viagy remélem, hogy ez a magyarázat és akivitel más. Mindenesetre teljesen feleslegesnek tartom, hogy az indokolás ilyenekkel jöjjön elő, vagy olyanokkal, amiket Sulyok képviselőtársam elmondott. Ezek előttem érthetetlen kitételek. A magyar közéleti erkölcs mindig állandó volt. A miniszteri úrinak egyért hálás lehet a magyar közélet és a magyar parlamentarizmus, azért, hogy ezt a javaslatot a miniszter úr idehozta. Ez a javaslat ugyanis élénk bizonysága annak, hogy mennyit ér és mennyire jó a parlamentárizmusi. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Sohasem tagadtam!) En mindig azt szoktam (mondani és ímegmondottaim imthiden törvényelőkószítés alkalmával, hogy a mi kodifikációs eljárásunk nemcsak itt, hanem más vonatkozásban is, messze van az élettől. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Dehogy) Mélyen t. miniszter úr, ez a javaslat bebizonyította ezt, mert a 'bizottság teljesen átfésülte (Lázár Andor igazságügyminiszter; Dehogy teljesen!) En minden törvényszerkesztósnél azt tartanám helyesnek — a választójognál ez most már meg fog valósulni és remélem, hogy ez követendő példa lesz — hogy a parlamenti bizottság fektessen le elveket és a kodifikáló osztály ennek alapján dolgozza ki és készítse el a törvénytervezetet, ha a sajtóközlemények nem is hozták ezt nyilvánosságra, ne*mi titok, hogy bent milyen nagy harcok folytak és a miniszter úr a saját pártjának ügyvéd-tagjaival szemben milyen éles küzdelmet, harcot és vitát folytatott. Csak gratulálni tudok a kormánypárton ülő t. ügyvéd-képviselőtársaitmfnak, akik olyan gerincesen és kitartással védték a maguk igazát és az az óhajom száll fel lelkemből, hogy bárcsak a Nep. gazdaképviselő tagjai is példát vennének a Nep. ügyvédképviselő tagjaitól és minden gazdasági vonatkozású javaslatot, amellyel a miniszteri jön, úgy átlakítanának, amint ezt a javaslatot a bizottsági tárgyaláson átalakították, (vitéz Szalay László: Szóval jó a javasalt?) A miniszter úr azt is mondotta, hogy túlzsúfolt a pálya, nagyon sok ügyvéd van. Az indokolásban ki van mutatva, hogy Magyaror&