Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

260 Az országgyűlés képviselőházának 16 szagon egy millió lakosra 718, Ausztriában pe­dig 497 ügyvéd esik. Ez igaz, de tisztelettel ké­rem, legyünk igazságosak. A minisztériumok­ban a tisztviselők létszáma például milyen aránytalanul megnövekedett a csonka hazában a nagy-magyarországi létszámhoz viszonyítva. Ha az ügyvédségnél a túlzsúfoltságot rosszné­ven vesszük, akkor meg kell néznünk az érem másik oldalát is és meg kell látnunk, hogy pél­dául' Svájcban a minisztériumok mind bent­vannak egy-két épületben (Lázár Andor igaz­ságügyminiszter: Ott kantonális igazgatás van!) Több tisztviselő van nálunk a megyék­ben községekben, mint Svájcban egy egész kantonban. Ezek nem titkok, nem rejté­lyes dolgok, hanem köztudomású tények. Min­denki tudja, hogy túl vagyunk adminisztrálva. T. miniszter úr, méltóztassék a saját miniszté­riumában is utánanézni ennek a dolognak, ez az aránytalanság, ez a túlzsúfoltság ott is megvan. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem győzik a munkát!) Ha végignézek bár­mely minisztériumot, vagy főispáni hivatalt, vagy járásbíróságot, ezt látom és éppen ez eredményezi azt, hogy nem győzik a munkát, mert mindig jönnek, kitermelődnek akták, ren­deletek és odajutunk, amint itt ezt egy ügyvéd mondta, hogy ma már az ügyvéd sem ismeri ki magát a sok különböző rendelet és törvény között. A miniszter úr ezt a kérdést úgy akarja megoldani, hogy ha a kamara meghallgatása után megállapítja, hogy valamely helyen a la­kosság arányszámához, gazdasági helyzeténez viszonyítva sok az ügyvéd, javaslatot fog tenni és le fogják zárni a felvételt. Akkor majd jön a kihalási sorrend és az ügyvédjelöhtek, akik minden képesítés birtokában vannak, várni fogják, hogy mikor hal ki az előttük lévő, aki­nek a helyébe bekerülhetnek. Mélyen t. minisz­ter úr, ezt nem tudom magamévá tenni. Felmerül itt egy másik kérdés is és ez az, hogy miért van ós volt Magyarországon min­dig több ügyvéd, mint máshol. Legyünk őszin­ték és legyünk tisztában azzal, hogy a magyar szeret pereskedni. Ezt mutatják a régi nagy perek, de mutatják a mai perek is. Ma is van­nak peres atyafiak, akik sokszor az ügyvédi ta­nács ellenére is pereskednek. Bonyolult a per­rendtartás is — amint már említettem — és örömmel hallottam, hogy új pererndtartással lógnak jönni. Azt is figyelembe kell venni, hogy ma a gazdasági helyzet katasztrofális és éppen ezért mindenki, akinek a legcsekélyebb reménye van valamire, mondjuk egy anyagi követelésének érvényesítésére, az perel. Ebből a törvényjavaslatból hiányzik az, amit én a falu szempontjából szükséegsnek tartanék Brogli t. képviselőtársam tiltakozása ellenére és ez az okiratszerkesztési kényszer törvénybeiktatása olyan helyeken, ahol ügy­véd van. Megmondom, miért mondtam ezt. Egy kúriai döntvény szerint a jegyző nem felelős azért az okiratért, amit szerkeszt, mert miként a kúriai döntvények mondják, ő csak írásba foglalja azt, amit a felek mondanak. . Nálunk megtörtént a szomszédságban egy adásvétellel kapcsolatban az az eset, hogy a jegyző készítette el az adásvételi szerződést, de abból 1—2—3—4 helyrajzi szám kimaradt, s .ebből azután olyan perlavina lett, hogy csak ^hosszú esztendők után tudták ezt a kérdést tisztázni. Vagy felhozok egy másik esetet. Vég­rendeletet csinált egy atyafi nálunk és a jegyző — nem ismervén kellően a végrendeletre vo­hatkozó törvényeinket — rossz tanukat foga­dott el. Három tanú volt, közülük is az egyik '. ülése 1936 november 20-án, pénteken. elfogult volt (Bródy Ernő: Egy másik rokon volt!), a másik rokon volt és kész volt a perek légiója. Pedig ügyvéd volt abban ia faluban nem is egy, nem is kettő. Ha ai t. 'miniszter úr bevenné a törvénybe, hogy ilyen esetekben az okiratszerkesztéöi kényszer meglegyen, ez bi­zonyos mértékben javítana az ügyvédség hely­zetén. A jegyzőnek úgyis van elég dolga és elég más leiadata és kötelessége. Ez jogászi dolog és egy csomó pernek, veszekedésnek és haragnak lehetne kihúzni a méregfogát, ha azokban a községekben, ahol ügyvéd van, meg­lenne az okiratszerkesztési kényszer. Ezt a falu érdeke is így kívánja, mert abban az eset­ben, ha ügyvéd csinálta volna az előbb emlí­tett szerződéseket, nem történtek volna meg azok az anomáliák. (Csór Lajos: Nem lehet ezt általánosítani!) Nincs azután eléggé definiálva, mit kell az illetékes kamaráknak a lakosság számánál ala­pul venniök és a gazdasági helyzethez képest mikor lesz az ügyvédek száma magas és mi lesz az arányszám. Hasonlóképpen aimult ülésen szóvátette Duiin képviselőtársam azt a bizonyos sokat emlege­tett 44. §-t is. Én is csatlakozom hozzá. Ennél tág magyarázati lehetőség van arra, mi az a jellem, amely kell, mi az az egyéniség, amely kell, mi az az erkölcsi tulajdonság, amely ké­pessé tesz valakit arra, hogy ügyvéd legyen. Ezek olyan tág meghatározások, hogy ha aka­rom, így magyarázom, ha akarom, úgy magya­rázom. Hallottuk az itteni beszédekből, hogy a joggyakorlat már a, múltban kifejlődött, ki­alakult ezekben a kérdésekben. Tisztelettel kérdem, ha valaki tényleg a principálisnál volt mint jelölt, ha letette á vizsgát, 'működött az talán nem rendelkezik mindenképpen ezek­kel a kellékekkel? A 77. § a jós-szakasz. Mélyen t. miniszter úr, nekem mint képviselőnek is és valameny­nyiünknek szomorú tapasztalataink vannak e téren a falusi életből, hogy amikor az emberek jönnek hozzánk a panaszaikkal, mindig úgy állítják be a dolgot, — ez emberi gyöngeség — hogy nekik van igazuk. Eddig a gyakorlat az volt, t. miniszter úr, hogy az ügyvédek nem foglalkoztak a tanúval, mert ez a rábeszélés vagy a hamis tanuzásra való rábírás különböző következményeivel járt volna. Egyszerűen el­fogadták azt, amit a fél mondott De mi fog ebből következni, ha majd ezeket írásban is kell neki adni s különösen akkor, ha majd jog­talan és alaptalan igénynek minősítik azt, amit az ügyvéd a maga felének előadása alapján jogosnak véleményezett. A perben, amint na­gyon jól tudjuk, mindig két fél van: az egyik nyer, a másik veszít. Miért hozzuk az ügyvé­det abba a kellemetlen helyzetbe, hogy jósolni legyen kénytelen, hogy mi fog következni? Ta­lán még arra is rákényszerítik majd, hogy fog­lalkoznia kelljen a tanukkal, akiket eddig tel­jesen elhanyagolt és akikkel nem kellett fog­lalkoznia. Mondom, egy csomó kellemetlenség­nek, egy csomó feljelentésnek, egy csomó rá­galmazásnak lesz melegágya ez a sokat emle­getett, sokat kifogásolt szakasz. A magam szempontjából is mindenképpen helytelenítem a 82. § fogalmazását, hogy t. i. tilos t az ügyvédnek nyilvánvaló jogta­lan és alaptalan igény érvényesítésére vállal­koznia. Tegnapi beszéde során Dulin képviselő­társunk rámutatott különböző ügyekre, amelyek részint a valorizációs perek kapcsán álltak elő, részint más igények érvényesítésekor, ame­lyekre eleinte nem mertek gondolni, de ame-

Next

/
Thumbnails
Contents