Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1936 november 20-án, pénteken. egyesek, akik visszaélnek azzal a helyzettel, amelyben vannak. (Egy hang jobb felöl: Egye­sek!) Visszaélnek elsőorban a jogkereső közön­ség jóhiszeműségével, tudatlanságával, ezen a réven anyagi előnyhöz jutnak, nagyon maga& skálát ós munkadíjat számítanak íel, vagy be­leviszik a felet bizonytalan, reménytelen pe rekbe, amiből nagyon sok könny, baj és kata sztróía is származik. Mi természetesen a legtel­jesebb mértékben helyeseljük mindazokat a törvényes rendelkezéseket és rendszabályozkal, amelyeket az ilyen ügyvédek megrendszabá­lyozására hoz a Képviselőház, mert ezek iaz emberek tényleg parazitái a közönségnek, do nemcsak a magyar társadalomnak, hanem ma­gának az ügyvédségnek is, és amikor ezek még ma is grasszálhatnak, akkor az ilyen ki növések lenyesésére és megszüntetésére ma gam is hajlandó vagyok és a legteljesebb mér tékben hozzájárulok a legszigorúbb ilyen rend­szabályokat tartalmazó javaslatokhoz. Nem vagyok azonban hajlandó mint kívülálló ezt az ügyvédellenes hangulatot továbbszítam, mert amikónt a múltban volt, a jelenben is tényleg be kell látni és tényleg tudatában is vagyunk annak, amit egyébként az egész ma­gyar életünk is igazol, hogy szükségünk van ügyvédekre, szükségünk van jogtudorokra, jo­gászokra, 'mert asz egész perrendtartásunk, to­vábbá a bírósági ítéletek és a különböző telek­könyvezések olyan komplikáltak és annyira nem a nagyközönség számára vannak szer­kesztve, hogy mi magunk képviselők is nagyon sokszor abban a helyzetben vagyunk, hogy kénytelenek vagyunk jogászembert igénybe­venni, mert nem értjük meg egyik-másik iratot, nem tudunk eligazodni a tyírósági iraton, íté­leten vagy a telekkönyvi bekebelezésen. Mondom, éppen ezért nem vagyok hajlandó ehhez az egész ügyvédellenes hangulathoz csat­lakozni, pusztán azért, mert vannak egyesek az országban, akik visszaélnek az ügyvédi hi­vatással, visszaélnek foglalkozásukkal és egy­ben az ügyfelek bizalmával. Miként tegnap egy közbeszólásomban mondottam, közöttünk is volt egy Kenyeres-Kaufimann, de az a tény, hogy volt közöttünk Kenyeres-Kaufmann, nem ­jelenti azt, hogy mi képviselők valamennyien ' Kenyeres-Kaufmannok vagyunk. Az. igen t. túloldalról közbeszólások hang­zottak el Baross és Vay képviselőtársam részé­ről pártom felé, olyan értelemben, hogy a kis­gazdapárt ügyvédpárt. (Bródy Ernő: Az nem szégyen!) Méltóztassék megengedni, mélyen t. Képviselőház, hogy erre elsősorban azt jelent­sem ki, mint nem ügyvéd, hanem gazda, hogy ügyvédnek lenni nem szégyen, de méltóztas­sék tudomásul venni azt is, hogy ha a válasz­táson valaki nem kormánypárti programmal lépett fel, annak számolnia kellett azzal, hogy a választások során is, de a választások után is nagy jogászi munka fog következni és a most érvényben levő nyilt szavazásos választó­jogi törvény mellett kénytelen volt mindenki jogtudós lenni, mindenkinek ismernie kellett a törvényt, mert máskülönben az ellenzéki je­löltnek, ha nem volt ügyvéd, a mai választási rendszer és módszer mellett csak szórványosan sikerült a mandátumot elnyernie, illetve a sza­vazó közönségnek csak szórványosan volt mód­jában úgy élni szavazati, jogával, ahogyan éppen akart. A miniszter úr tegna,p közbeszólás formá­jában azt mondta itt, hogy politikumot látunk ebben a javaslatban. Kérem, igen t. miniszter úr, én őszintén megmondom, hogy látok poli­tikumot ebben a javaslatban, elsősorban azért, mert a miniszter úr is, mint pártember van itt a Képviselőházban és mint pártember ül az ígazságügyminiszteri székben, de azért is, mert láttam, hogy az amnesztiarendelettel olyanokat is mentesítettek a tüntetéstől, akik különböző csalásokat és törvénybeütköző cse­lekményeket követtek el a választások során. Elhangzott itt a vita során, sőt a javaslat in­dokolása maga is mondja, hogy az ügyvédség katasztrofális helyzetének fő oka az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága, az anyagi helyzeten van tehát a hangsúly, és a kormány programmjá­ban, de többszöri miniszteri kijelentésekben is hallottuk, hogy nem jönnek közjogi javaslatok, hanem előbb a gazdasági javaslatok jönnek. Ezzel szemben azt látom, t. Képviselőház, hogy a bírák, ügyészek és orvosok után — mivel gazdasági javaslatot nem tudott a kormány a parlament elé hozni — egyszerűen ismét szer­vezési szabályokkal jön. A bíráknak és az ügyészeknek a fegyelmi ügyét is szabályoztuk, az orvosi kamarát is felállítottuk, és azoknak az ügyét is szabályoztuk és így került most a sor az ügyvédségre. Ebből a javaslatból nem látom, hogy az ügyvédségnek több kenyere lesz. Majd később rá fogok mutatni arra, hol látok lehetőséget a'z ügyvédség anyagi helyzetének javítására- Ne­kem, mint jogkereső közönségnek, kliensnek az a fontos, hogy az igazságszolgáltatás jó, olcsó és gyors legyen. En azt vártam volna, hogy a perrendtartás reformja jön, amit ígérgetnek már évek hosszú sora óta. (Bródy Ernő: Jön, de mikor jön?) Ugy van, ez érdekel engem, mikor jön? (Br. Berg Miksa: Ne légy kíváncsi! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Egy nagy törvény elkészítése nagy munka!) Kíváncsi va­gyok, 'mikor fog jönni, hiszen sofortot ígért a kormány. A pereskedések menete, a különböző bírói tárgyalások menete, az ítélethozatal na­gyon lassan döcög. Az ügyvédi pályának bizo­nyos mértékben éppen ez a vonzereje^ hogy lehetőség van az ügyvédi működés kifejtésére. A mostani magyar perrendtartás ugyanis a jogkereső közönség, a kliensek számára teljesen terra incognita. Látunk 5—10 pengős, egészen minimális összeg körül forgó pereket, amelyek hónapokig, sőt esetleg évekig tartanak. Mondom, én, mint nem jogász, a perrend­tartás reformjának idehozatalát tartottam volna célszerűnek. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Jön. Nyugodt lehet a képviselő úr, útban van!) Megnyugtat a miniszter úrnak ez a kijelentése, de az a kérdés, mikor ér ide és milyen lesz. (Csoór Lajos: Úgy van! Milyen lesz, hogy ne lehessen négy-öt tárgyalás kettő helyett.) Az indokolás azt mondja, hogy az 1878: XXXIV. te. a gazdasági liberalizmusnak megfelelően az ügyvédi működés egyéni szabályozását tolta előtérbe, az ügyvédi működés közérdekű vonat­kozásai nem érvényesültek. Az előadó úr, vala­mint eddig felszólalt képviselőtársaim azt bi­zonyították ország-világ színe előtt, hogy az ügyvédség milyen értékes társadalmi réteg, milyen kiváló működést fejtett ki, hogyha köz szempontjából milyen munkát végzett és mi­lyen eredményeket ért el. Az indokolásnak ezt a kitételét én egyáltalában nem írom alá, nem tudom megérteni. En csak az ügyvédképviselők liberálisabb felfogását láttam érvényesülni. Lehettek képviselők, liberális abban érvényesült ez a felfogás. Magyarországon ma bárki lehet képviselő, minden különösebb előképzettség

Next

/
Thumbnails
Contents