Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-163
mentalitásban foglalkoznak a javaslattal — akkor azt kell megállapítanom, hogy a javaslat szerkesztőit is, de a magyar közönséget is és az igazságügyminiszter urat is az ügyvédség iránti őszinte elismerés tölti el. Bármenynyire legyen is egyesekben odakünn ügyvédellenes hangulat,, azért mindenki belátja azt, hogy a magyar ügyvédségnek a nemzet múltjával összeforrt külön dicső ügyvédi múltja van és nehéz jelenében igazán hősies küzdelmet folytat s nem riad vissza a jövőben reá váró feladatoktól. Igen t. Képviselőház! Elismeréssel kell nyilatkoznom a sajtó magatartásáról is ennek a javaslatnak tárgyalása alkalmával, mert nemcsak a jogi szaksajtó, hanem a napi sajtó is igazán értékes gondolatokat vetett fel a javaslathoz, érezvén azt, hogy a nemzetnek egy olyan osztályáról van szó, amelynek a múltban is és a jövőben is nagy hivatása volt és lesz. Tökéletesebbé akartuk mindnyájan tenni ezt a javaslatot, még pedig nem az ügyvédség, hanem az ország érdekében. Magyarországnak a. jövőben még fokozottabb mértékben lesz szüksége a független bíróság mellett független ügyvédségre is. Az ügyvéd nemcsak a közszabadságok védője, mint ezt hangoztatni szokták. Én külön hangoztatni akarom, hogy az ügyvéd védője az egyén szabadságának, anyagi érdekeinek, becsületének, adott esetben pedig életének is. Ezekből a szempontokból tehát nem minél több, hanem minél jobb ügyvédre van szükség, éppen azoknál a nagy köz- és egyéni érdekeknél, valamint értékeknél fogva, amelyek az ügyvédségre bízva vannak. Jó ügyvéd pedig csak erkölcsileg és anyagilag független ügyvéd lehet. Az erkölcsi függetlenség biztosítékait a törvényjavaslat százszázalékig megadja.^ Az anyagi függetlenség kiterjesztése az ügyvédségnek minél szélesebb rétegeire, ez a magyar jövőnek egyik közérdekű nehéz problémája. Minthogy a törvényjavaslat erre szintén megadja a lehetőséget, ennélfogva a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Bródy Ernő képviselő úr. Bródy Ernő: T. Képviselőház! A mélyen t. előttem -szólott képviselő úr beszédének különösen az utolsó részével teljesen egyetértek és a magam részéről örülök annak az atmoszférának, amelyben ez a tárgyalás folyik. Mert abban nincs igaza t. barátomnak, hogy én ellenzéki szempontból nézem ezt a javaslatot. En sem ellenzéki, sem politikai szempontból nem nézem, hanem elvi szempontból nézem. Elvi szempontbol lehetnek kifogásaim, lehetne]-; megjegyzéseim, de amint kérem, hogy az én meggyőződésemet méltóztassék tiszteletben tartani, ugyanúgy én is a mások elvi meggyőződését a legteljesebb mértékben tiszteletben tartom és mindenkiről, aki velem ellentétes nézeten is van. elismerem, hogy jó és becsületes munkát akar végezni. (Helyeslés.) Ezt a kijelentést kötelességem volt megtenni. t. Képviselőház, mert hiszen az ember egy ilyen hosszú parlamenti mult után, amilyen az én hátain mögött áll, már a teljes megértés álláspontjára jut abból a szempontból, hogy közös erővel szeretne ebben a szerencsétlen országban valami jót csinálni. E11 az én tapasztalataim alapján nem tudok olyan szigorú ellenzéki álláspontot elfoglalni, hogy én mindent csak ellenzéki szemüvegen keresztül nézzek. Mert ezen ma már túlvagyunk. Ma sokkal nehezebb, sokkal keservesebb időket élünk, hogysem egyoldalú ellenzéki szempontból nézzük a dolgokat (Ügy van! a középen.) és ma, ha akár erről az oldalról jön egy jó dolog, akár arról az oldalról, egyesülnünk kell abban, hogy valamit csináljunk. Készséggel elismerem a miniszter úrról, hogy az egész bizottsági tárgyalás alatt nem mutatott makacs formát, nem gyökeresedett meg a maga véleményéében, hanem a felhangzó nézeteknek utat engedett, úgy, hogyha az első javaslatot összehasonlítjuk ezzel a javaslattal, azt találjuk, hogy egészen más javaslattal állunk szemben. A közvéleménynek az első javaslat nyilvánosságra kerülésekor megnyilvánult elementáris ereje hatott a miniszter úrra. S ezt én dicséretül mondom neki; örömmel jegyzem fel, hogy nem állunk elzárkózva egymással szemben, hanem egymás érveit meghallgatva és tiszteletbentartva igyekszünk ebben az országban mindent úgy csinálni, ahogy lehet. Ezt kötelességemnek tartottam elöljáróban megmondani, (Helyeslés.), mert ez az én lelkületemmel és lényemmel teljesen összefügg. Helytelennek érezném, ha ezt a kötelességemet elmulasztottam volna. Éppen így 7 vissza kell térnem az előadó úr beszédére is és meg kell dicsérnem az előadó urat, aki komoly, mélyreható munkával, nemes, emelkedett felfogással képviselte azt az álláspontot, amely nem az enyém; de ő a maga álláspontját a lehető legnagyobb tárgyilagossággal és a legnemesebb szellemben képviselte. Ezt is meg kell mondanom. Már most, igen t. Képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy viszont előttem szólott t. barátommal szemben azt mondjam, hogy az ügyvédi pálya létfeltétele a szabadság, különösen Magyarországon. Mert Magyarországon a szabadságnak különös és különb jelentősége van éppen azon közjogi harcok folytán, amelyeket évszázadok óta vívott a magyarság. Ezen különleges közjogi helyzet folytán itt a szabadságnak más értelme van. Mint ahogy a vármegyei institúció egészen különlegesen alakult ki és a vármegy Te hosszú évszázadokon keresztül volt az alkotmány legerősebb oszlopa, éppen úgy az ügyvédségnek is meg vannak a tradíciói a mult időkből. Mert ha azokat a nagy büntetőpereket nézem, amelyek a XVIII. század végén és a XIX. század elején Magyarországon lejátszódtak, azokat a büntetőpereket, amelyeknek nagy közjogi hátterük van, akkor azt látom, hogy ott a magyar ügyvédség megtalálta és elfoglalta a maga méltó helyét. Emlékeztetem a t. Képviselőházat a Martinovics perre, vagy az országgyűlési ifjak perére, amelyek egészen különös módon tárgyaltattak. Mert mi volt a helyzet, igen t. Képviselőház? A helyzet az volt, hogy Magyarországon 1790 előtt a hűtlenségi pereket a király személyes bírósága előtt tárgyalták s a királynak volt joga a hűtlenségi perekben eljárni. 1790-ben rendes bíróság elé utalták. Mégis az történt, hogy amikor a Mart.inovics-ügy ide került, az udvari kancellária leírt a királyi Táblához és egy különleges eljárást léptetett életbe, amelylyel a védelmet korlátozták, a titkos eljárást foganatosították. Ezt később Kossuth Lajos perére és az országgyűlési ifjak perére is kiterjesztették.
