Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-163
Az országgyűlés képviselőházának 163. i teleket. Legyen szabad röviden foglalkoznom nekem is ezekkel a kérdésekkel. Elsősorban sürgették az ügyvédi munkaterületek kiszélesítését és egyik t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban kipécézte a jegyzői magánmunkák kérdését. Nézzünk egyszer szembe ezzel a kérdéssel, tisztára abból a nézőpontból, hogy mit jelentene a jegyzői magánmunkák eltörlése 'az ügyvédi kar szempontjából. Először is Budapesten, tehát az ügyvédi karnak több mint felénél, nem jelentene ez abszolúte semmit. (Ügy van! a középen.) Másodszor a törvényhatósági és megyei városokban, ahol az ügyvédségnek megint — mondjuk — körülbelül további egyharmad- vagy egynegyedrésze van, megint nem jelent semmit. Jelentene tehát valamit a nagyközségekben. A nagyközségekben pedig az ügyvédek létszínvonala aránylag jobb, mint a városokban, (Ügy van! a középen ) ott tehát nem szorultak rá 'az ügyvédek ilyen különleges segítségre. De tegyük fel, hogy ennek ellenére a falusi ügyvédek érdekében megszüntetjük a jegyzői magánmunkálatokat. Mi lenne ennek a következményei Az, hogy azok a felek ügyvédhez mennének? Nem! A zugírászhoz mennének, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) vagyis még rosszabb helyzetbe kerülnének. (Váry Albert: Nincs is mindenütt ügyvéd!) Itt egy segítség volna, ha kell segítség: a jegyzői képzés színvonalát emelni és ezzel a kérdés meg van egyszerűen oldva. Különben is nagyon kevés az az eset, amikor igazán súlyos kifogás alá eső esetek fordulnak elő a jegyzői magánmunkálatok terén. Azután azt is kívánja a t. ellenzék, hogy az ügyvédi munkaterületeket terjesszük ki és az ügyvédi kényszert hozzuk be olyan területeken, ahol még eddig ügyvédi kényszer nincs. Ezzel kapcsolatbai2 Sulyok t. képviselőtársam említett egynéhány pontot. Például azt mondja, szükséges volna a jelzálogtörvény következtében a telekkönyvi ügyeknél az ügyvédi közreműködés kiterjesztése. Ez már megvan, ezt a gyakorlat már megoldotta, mert hiszen a jelzálogjogi kérdéseket túlnyomólag a bankügyészek szokták lebonyolítani, (Vázsonyi János: Az a hiba!) tehát azokhoz kénytelen menni a fél jelzálogügyben. Felemlítették az ügyvéd közreműködését az adás-vételi szerződéseknél. Nem szükséges. Én itt egy más kérdésre hívom fel a figyelmet. Az ingatlanokra vonatkozó adás-vételi szerződések írásbafoglalása azért vált szükségessé, mert az ingatlan adás-vételi ügyleteknél elharapódzott a hamistanuzás. Én szeretném, hogy a tanuzási lehetőséget még jobban megszorítsuk, mert én ezzel kapcsolatban felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy nemcsak rossz tréfa az, amikor a gazdasági válságról beszélve azt mondják valakiről, anynyira nehezen, rosszul megy a sora, hogy kénytelen volt a tanúinak is felmondani. Budapesten és másutt is egészen virágzó hamistanuzási üzemek vannak. Fejlett technikával dolgoznak ma már a hamistanuzás terén, úgyhogy a jog kereső közönségnek sok esetben azért kell ügy védet keresnie, hogy az ügyvéd a hamistanukaí leleplezhesse. Itt, sajnos, új munkaterületet ter melt ki az élet az ügyvédek részére. Az árvaszékeknél az ügyvédi képviseletei teljesen feleslegesnek tartom kényszerítően előírni, mert hiszen az árvaszékek olyan gondosan kezelik a felek ügyeit, hogy azokban teljesen meg lehet bízni. A pénzügyi jog terén pedig elég baja van a félnek a pénzügyi jogiése 1936 november 20-án, pénteken. 249 szabályokkal és ha még kényszerítően rászorítjuk az ügyvédi képviseletre, abból jó dolog nem lesz.' Én egy más dologra hívnám fel a figyelmet. Felhívom az ügyvédi kar figyelmét arra, hogy az élet ma már annyira komplikálódott, hogy majdnem lehetetlenség egy ügyvédnek általános ügyvédi gyakorlatot folytatni. A specializálódás már megindult gyakorlatilag. Mihelyt valaki specialista lesz valamely téren, akkor sokkal könnyebben boldogul és sokkal jobb keresethez jut. Ugyanúgy van ez, mint az orvosoknál, ahol a specializálódás nagyon értékes hasznot jelentett az orvosi kar számára. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Azoknak pedig, akik sürgetik az ügyvédi munkaterületek kiterjesztését, még valamit kell mondanom. Tudniillik, ha új területeken kötelezővé válik a fél részére az ügyvéd igénybevétele, akkor egy másik kötelezettség hárul az ügyvédre. Akkor ő köteles azon az új területen minden megbízást, amelyet kényszerből hozzá hoznak, elfogadni, már pedig ingyenes szegényvédelemmel éppen eléggé el van látva az ügyvédi kar ahhoz, hogy ne legyen szükséges még további kényszerből a hozzá beutalt ujabb pereket ellátni. Én tehát ezekből nem látom azt, hogy az ügyvédség részére ilyen különleges munkaterületeket lehetne kényszer útján biztosítani. Sajnos, a nagy üzemben folyó és — hiába — a mai kopmlikált gazdasági élettel együtt járó jogszabálygyártás folyton újabb és újabb munkaterületeket csinál a nélkül is az ügyvédek részére. Ma már nincs az a jogász Magyarországon, aki az összes jogszabályokat ismerné, {ügy van! ügy van! balfelől.) sőt tovább megyek: nincs az a szakjogász Magyarországon, aki a saját szakmájába vágó Összes jogszabályokat ismerné. (Ügy van! balfelől.) Itt tehát elég munkaterület van és ott, ahol^ az ügyvéd hivatásának kellő magaslatán' áll és a közönség nincs gazdaságilag leromolva úgy, mint ahogy le van romolva ma, egy gazdaságilag jobban megalapozott közönség egy kisebb létszámú ügyvédségnél nagyon jól megtalálja a maga számítását ós az ügyvédség is megtalálja a maga megélhetését. Felmerült egy másik gondolat is, nem az ellenzék részéről, hanem általánosságban inkább az igazságügyi bizottságban, hogy az ügyvédü létszám túlságos szaporodásával szemben nem volna-e célszerű a gyakorlati időt felemelni. (Vázsonyi János: Nem volna célszerű!) A legnagyobb mértékben ellene vagyok, úgyis meg van nehezítve a pályakezdés, a családalapítás. En minden pályán ellene vagyok a tanulmányi idő felemelésének, ellene vagyok a gyakorlati idő [meghosszabbításának. _ Én tehát ezt sem tartom célszerűnek. Felemlítették azután még azt is,, hogy talán a bifurkációt lehetne Ibehoznii az ügyvédi karba. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez egészen új gondolat a magyar jogéletben. Általában a jogrendszernek egy része a bifurkáción épül fel, mégpedig a múltból kiindulóan. Már a római jogban is isimerték a bifurkációt, amennyliiben a fél meghatalmazott képviselője, a jogi isegítő volt az ügyvéd, az advocatus, alki oda hivattatott a fél segítségére. Ez a fél mellett beszélt a fél jelenlétében. Ha pedig f olyan meghatalmazottat akart állítani a fél, aki őhelyette megjelenjék a ibíróság előtt, aktkor
