Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

250 Az országgyűlés képviselőházának 16, cognitort, vagy procuratort küldött. Ennek megfelelően volt azután a germán jogban is a meghatalmazott, a Gewalthaber ós a szószóló, a Fürspreeher. A germán jog a városok révén hozzánk is 'beszüremkedett. A római jog pedig alapjává lett sok tekintetben a magyar jogfejlődésnek, úgyhogy a magyar jog is ismeri ezt a megkülönböztetést. Érdekes, hogy amikor először jelenik meg törvényeinkben a magyar ügyvéd, akkor Mátyás király törvényében, az 1471 :XÍV. t. cben az van (olvassa): »Judices causas iudisent, non proeuratores aut advocatos agant.« Vagyis a bírák a pereket bírálják el és megha.talmazottakul vagy ügyvédekül ne szerepeljenek. Nálunk megvolt tehát ez a kettős megosztás, amelyet cmás alakban ismer a külföldi jogszolgáltatás. Ott van az angol sollicitor és barrister, a francia avoué és aviocat közti különbség. A gyakorlatiban ez a kétfelé-ágozódás a magyar jog területén megszűnt, a germán jogban megvolt Fürspreeher és Gewalthaber, az advocatus és a procurator nálunk egybe olvadt össze, amikor Mária Terézia először szabályozta a magyar ügyvédséget, akkor már az egységes magyar ügyvédséget szabályozta. Nem volna most célszerű visszatérni erre a középkori magyar kettéosztásra, vagy pedig egy külföldi jogrendszert recipiálni, akkor, amikor a kettős-rendszer helyett a fejlődés az egységes magyar ügyvédi gyakorlatot alakította ki. Egy szempontból kellett foglalkoznom mindezekkel az itt felmerült gondolatokkal, t. i. azért, mert valamennyi gondolatban van már bizonyos korlátozási irányzat, amilyen a törvényjavaslatban is megnyilvánult. Ezzel a korlátozási lehetőséggel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy más törvényben is van már korlátozás, és pedig korlátozás van az egyetemi zártszám rendszerében, további korlátozás készül az egyetemi jogi oktatás reformjában és bizonyos, egészen mérsékelt korlátozási lehetőséget ad ez a törvényjavaslat is a kamaráknak a kezébe. T. Képviselőház! Amilyen vihar fogadta az ország közvéleményében és különösen az ügyvédi közvéleményben ennek a javaslatnak az első híreit, amikor szó volt arról, hogy a zártszám rendszere benne van a javaslatban, annyira elcsitult a vihar, amikor a zártszám-rendszernek a szövegét is megismerték. Ez a zártszám-rendszer tulajdonképpen csak egyes helyeken engedi meg a zártszámnak a bevezetését, vagyis nem teremt országos vagy kamarai ügyvédi zártszámot. Nincs tehát lezárva az ügyvédi pálya továbbra sem senki előtt, inkább csak mementóul szolgál ez a rendelkezés különösen abban a tekintetben, hogy ne törekedjék mindenki Budapestre jönni, ne törekedjék mindenki a városokba, hanem vigye ki jogi tudását a falu felé. Ügy is sürgettük és hiányoltuk mindig, hogy a falu népe nem kapja mag a közelben a maga jogi szakértőjét. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ezentúl esetleg kényszerítve lesz a fiatal ügyvéd, hogy ott kezdje el jogi pályáját, aminthogy a közigazgatás terén is a faluban kell elkezdeni a közigazgatási pályát, és a bírósági szolgálat terén is kint, a járásbíróságoknál kell kezdeni a gyakorlatot. Az előttem szólók is kifejtették, hogy a korlátozás az önkormányzat kezébe van letéve, s még az önkormányzatnál is különféle kautél ókkal van körülvéve, amennyi?. ülése 1936 november 20-án, pénteken. i ben az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságának kell javasolnia, a Táblának kell véleményeznie, és csak miután ennyi retortán keresztülszűrve, a miniszterhez kerül, akkor fogja az igazságügyaniniszter esetleg egyes helyekre, X. Y. községre vagy városra nézve engedélyezni, ós a korlátozás csak addig tart, amíg annak szükségessége fennáll. Nem is támadta ezt az ellenzék olyan túlságosan, inkább csak általánosságban a zártszám ellen volt kifogása, ellenben élesebben támadta Sulyok igen t. képviselőtársam a 45. § 2. pontját, amely — méltóztassék megengedni, hogy ismételjem akkor, amikor ehhez hozzászólok — ;

a következőképpen szól (olvassa): »Az ügyvédi kamara névjegyzékébe csak aat a férfinemhez tartozó nagykorú magyar állampolgárt lehet felvenni,... 2. akit egyénisége, jelleme és erkölcsi tulajdonságai az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen bizalomra méltóvá tesznek«. En ebből legfeljebb ezt a »sikeres« szót hagynám ki, egyébként azonban ezt a szöveget tökéletesen elfogadhatónak tartóim.. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy ez a szakasz szoros öszszefüggésben áll a 109. § második pontjával, amely szerint fegyelmileg meg kell büntetni azt az ügyvédet, aki ^magaviseletével az ügyvédi kar tekintélyét súlyosan sérti vagy veszélyeztetik Méltóztassék szembeállítani ezt a két szöveget és akkor egyáltalán nem találom alaposnak az ellenzéknek az egyéniséget, a jellemet és az erkölcsi tulajdonságokat illető kifogásait. Valakinek egyénisége, jelleme és erkölcsi tulajdonságai magaviseletében nyilvánulnak meg. Az a bizottság, amely dönt a kamarai felvételek felett, az előtte lévő tényekből, a felvételt kereső addigi viselkedéséből állapítja tmeg azt, hogy milyenek erkölcsi tulajdonságai, egyénisége ésj jelleme. Ha erkö'licsi tulajdonságai, egyénisége és jelleme olyanok, hogy az illető az ügyvédi karba való felvételre méltó, akkor fel fogja venni, ha pedig nem iméltó, akkor nem fogja felvenni. Ha viszont erkölcsi magaviselete, jelleme, egyénisége olyan, hogy ezek cselekedeteiben megnyilvánulva az ügyvédi kar tekintélyét sértik, akkor az illető úgyis fegyelmi eljárást kaphat. Ha elejtenék a 45. § második pontját, akkor ugyanilyen logikával el kellene ejteni a 109. § második pontját is. A kettő között különbség, hogy a 45. § második pontja megelőző, a 109. § második pontja pedig megtorló intézkedés. Olyan szoros tehát a kapcsolat a kettő között, hogy nem lehet az egyiket mellőzni a másik mellőzése nélkül. Mindezekből a jelenségekből, amelyeket az ellenzéki felszólalások során vettem ki a törvényből, azt látóim, hogy a legfontosabb alkotmánybiztosíték, amelyet az ügyvéd gyakorlatában nemcsak mi ügyvédek tisztelünk, hanem az egész közönség is tisztel: a szabadság, sehol sincs fenyegetve a törvényjavaslatban. Az ügyvéd szabadsága, szólásszabadsága, iműködése, bármilyen bíróság előtt való fellépése még akkor sem volna akadályozva e töíjvényes rendelkezések "mellett, ha a zártszám szigorúbb rendszerét vezetnék be. En úgy látom, hogy sok nyugati országiban még inkább korlátok közé van szorítva az ügyvéd imáíködése, hiszen ismerünk jogrendszereket, amelyekben megvan a lokalizáció, amelyekben sokkal inkább ímeg van szabva, hogy milyen ügyvéd léphet fel felsőbb, bíróságok előtt.