Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

248 Az országgyűlés képviselőházának 1 munkát gyakorlatilag használhatóbbá, gyakorlatilag tökéletesebbé akartuk tenni. Azt hiszem, az igazságügyi bizottságnak nincs olyan tagja, akinek ogy-egy gondolata benne nem volna ebben az új szövegben, mert hiszen minden módosítást, amely indokolt volt, a miniszter úr elfogadott. Igazán nemcsak a miniszter úrnak, hanem mindnyájunknak közös munkája ez a javaslat és akkor, amikor indítványainkat ott megtettük, nemcsak a magunk egyéni elgondolásaival jöttünk, hanem az ország ügyvédi közvéleményének, sőt azon felül az érdekelt felek közvéleményének is kifejezést adtunk, úgyhogy az egész közvéleménynek, sajtónak és mindenkinek közreműködésével jött létre az a javaslat, amely most a t. Ház előtt van. Éppen azért én, aki végighallgattam és nagy figyelemmel hallgattam végig az ellenzéki oldalról felszólalt t. képviselőtársaimat, megállapíthatom azt, hogy érdemleges, súlyos észrevételek a javaslattal szemben nem hangzottak el. Ellenkezőleg, az észrevételek általánosságban abban a síkban mozogtak, amelyben ennek a javaslatnak gondolatkörét én felismerem. T. Képviselőház! Néhány vezérlő szempontra kell rámutatnom, amelyet az előttem szólott t. képviselőtársaim talán nem teljesen fejtettek ki. Szükségessé tette' ennek a törvényjavaslatnak előterjesztését az ügyvédségnek mai rettenete® gazdasági helyzete. Az eddigi statisztikai adatokon felül én, aki ismerem a budapesti ügyvédi életet, egy új statisztikai adattal jövök: statisztikát állítottam össze és megállapítottam, hogy Budapesten minden 330-ik ember ügyvéd, beleszámítva a maszületett gyermekeket is. Ha pedig a felnőtt férfiakat veszem, akkor Budapesten ma körülbelül minden 75-ik felnőtt férfi ügyvéd. (Mozgás.) Nem kell ezt többet magyaráznom, ez az állapot maga tarthatatlan. (Dinnyés Lajos: Mégis folyton szaporodnak a nyugalmazott bírói bejegyzések. A nyugdíjas bírókat tessék elküldeni onnan!) Hogyha nem jön ez a törvény, amely a jövőre nézve ezt lehetetlenné teszi, akkor folytatódik egy káros áradat, melynek végét nem látja be senki. Mindazok mellé al korlátozások mellé tehát, amelyek eddig is megvoltak, amelyeket az egyetemi numerus elausus már eddig felállított, feltétlenül szükség van ennek a törvénynek a rendelkezéseire is. Az egyes pontoknál ezekre majd bátor leszek rámutatni. T. Ház! Amikor Budapesten minden 75-ik felnőtt férfi ügyvéd, akkor a társadalmi egyensúly felborulásától kell félni, mert hiszen a társadalmi egyensúly lényege az, hogy minden társadalmi osztály megtalálja a maga megélhetését. És ha valamelyik társadalmi osztály süllyedőben van, az okvetlenül maga után von más társadalmi osztályokat is. Részben ezért mentünk a legnagyobb társadalmi osztálynak, a gazdatársadalomnak a segítségére, hogy az magával ne vigyen, magával ne rántson más társadalmi osztályokat is. Az ügyvédség nem kér ilyen segítséget, mert az ügyvédség a mai süllyedő irányzatot hősiesen állja. Nein kér segítséget és nem vitt és nem visz magával más társadalmi osztályokat sem. Ezt meg kell állapítani. Az ügyvédi kar hősiesen állja a gazdasági harcot, de nem bírja tovább a mai túlterheltséget a létszámban. Budapesten például 215 ügyvéd albérletben lakik s ezek közül 103 ügyvéd családos ember. A kétgyermekes családos albérlő ügyvéded közül 15-nek csak 3. ülése 1936 november 20-án, pénteken. egyetlen albérleti szobája van, ez az irodája, lakása, itt lakik a felesége és két gyermeke is. Van hat olyan ügyvéd, aki egyetlen albérleti szobában lakik a feleségével és négy gyermekével. Efféle állapot található néha a vidéki városokban is. Ezen az állapoton segíteni kell. T. Ház! És még egy ok van, ami miatt erre a törvényre szükség van. Ne vigasztaljuk magunkat azzal, hogy az ügyvédségnél ezt a helyzetet talán a menekült ügyvédek beözönlése idézte voln elő. Nem, t. Ház. Nagyon kevés a menekült ügyvéd. Az ügyvédek legnagyobb része kitart a megszállott területéken s én kötelességemnek tartom, hogy itt a nyomorgó magyar ügyvédi kar nevében most, amikor erről a javaslatról tárgyalunk, meghajtsam az elismerés zászlaját a világ négy tája felé a megszállott területeken maradt s még nagyobb nyomorúsággal küszködő magyar ügyvédi társadalom felé. (Felkiáltások: Ez igéz!) Trianon nagyon kevés ügyvédet kergetett át, úgyszólván csak azokat, akik a börtönből menekültek meg, ellenben érzi az ügyvédi kar talán még jobban, mint más foglalkozási ág, Trianont a maga gazdasági vonatkozásában, mert a megélhetési lehetőség fogyott el éppen Trianon következtében. Ezért van a folyton megismétlődő panasz az ügyvédi kamarák jelentéseiben, hogy sok az ügyvéd. Minden egyes alkalommal panaszkodnak az ügyvédi kamarák a túlzsúfoltság miatt, csak nincs merész kezdeményezés a jelentéseikben. Mondja meg a kamara az igazságügyi kormányzatnak, hogy miként kíván segíteni ezen a helyzeten? Senki nem mert előállni radikális, merész javaslattal e helyzet megváltoztatását illetőleg. Most végre jön az igazságügyminiszter úr egy szerény kezdeményezéssel, amellyel gátat kíván vetni a túlprodukciónak. A kamarák kifogásolják. Tessék megmondani, mit tegyünk? Tessék a konkrétummal másik konkrétumot szembe állítani. T. Ház! A korlátozási tendenciával szemben, amely a javaslatban kétségtelenül meg van, hangsúlyozni szokták azt, hoigy az ügyvédség szabadpálya. Helyes, így van, de a szabadság fogalmát nem lehet a szabadversenynek és különösen nem lehet az üzletig életben szokásos szabadversenynek az értelmében alkalmazni az ügyvédségre. Az üzleti életben a szabdságnak velejárója az üzleti reklám, a szabad árajánlat, amit azonban az ügyvédség a maga magas erkölcsi színvonala mellett feltétlenül éppen úgy kizár, mint ahogyan ki van ez zárva az orvosoknál is. Ügyvédnél és orvosnál is a reklámnak bármilyen szerény vagy rejtett megnyilvánulása egyszerűen fegyelmi vétség. A jó hír erkölcsi tőke a kereskedőnél is, az ügyvédnél is és az orvosnál is. Az ügyvéd és az orvos azonban ezt a jóhírt, amely erkölcsi és anyagi tőke, csak egyéniségével és munkájával vívhatja ki magának a reklám legcsekélyebb látszata nélkül. Azonban ebbe a jó hírbe könyörtelenül belekapaszkodik és azt megtépázza a nyomorúság. Nem szabad pálya az, amely 'a nyomortól nem szabadulhat meg. Szabadságot sürgetünk az ügyvédnek. Helyes, de szabadítsuk meg az ügyvédet elsősorban a nyomorúságtól. Ezt akarja ez a javaslat, semmi mást. Azt mondják az előttem felszólalt t. képviselőtársaim, hogy más mód is van segíteni az ügyvédi nyomoron és megemlítenek itt egyes te-