Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. amikor kezdő ügyvéd voltam, meglehetősen sokszor osztrák ügyvédet bíztam meg nagyváradi ügyek képviseletével és viszont ausztriai ügyvédek bíztak meg engem az ő képviseletükkel Nagyváradon. Ez az Ausztriával való sűrű kapcsolat azóta megszűnt. Ezenkívül megvoltak a gazdasági lehetőségek is, vállalatok, takarékpénztárak alakultak, nem volt még meg a Pénzintézeti Központ, — nem is volt rá szükség — amely megakadályozta volna, a pénzintézetek alakulását. Voltak tehát új pénzintézetek, új vállalkozások és mindegyiknek szüksége volt jogi tanácsra. Ma pedig egy megcsonkított országban vagyunk, amely autarchiával küzd és így bizony, sajnos, bekövetkezett egy ügyvédi autarchia is, amely azonban önellátás helyett inkább önelnemlátásban nyilvánul meg. így van ez különben, sajnos, a gazdasági élet egyéb területein is. Ha most ebben a helyzetben az ügyvédi kar létszámát nézem, akkor kétségbeejtő adatokra bukkanok. Abban a virágzó Nagy-Magyarországban 1874-ben, amikor az anyaország lakossága 13 és fél millió volt, akkor 2445 ügyvéd volt. Ma Csonka-Magyarországon leromlott gazdasági élet mellett 9 millió lakosra 6700 ügyvéd esik. Nem tudom, honnan vette Rupert Rezső t. képviselőtársam tegnapi beszédében azt, hogy Magyarországon 1848-ban 8000 ügyvéd lett volna. Kutattam ez után és megállapítottam, hogy kétezernél kevesebb ügyvéd volt 1848-ban, akkor, amikor Magyarország lakossága körülbelül 10—11 millió volt. Ma azonban a 9 millió lakosságú Magyarország 6700 ügyvédet nem bír el. T. Képviselőház! Minden törvény, az erkölcsi örök törvényeket kivéve, amelyek változatlanok, elavul. A törvényhozásnak feladata az elavult törvényeket újakkal helyettesíteni, különben a jogszabály ellenkezésbe kerül az élettel s vagy a törvény fojtja el az életet, vagy az élet töri át a törvényt. Most úgy érezzük, hogy amikor minden megváltozott az ügyvédi rendtartás körül, akkor az ügyvédi rendtartás szintén rászorult a lényeges változtatásokra. De egyéb indokok is felhozhatók a változtatás mellett. T. i. a jogi szóhasználat 1874 óta lényegesen megváltozott, szabatossá vált. Az 1874:XXXIV. törvénycikk rendelkezéseinél a kifejezéseket szinte már magyaráznunk kell, mert a mai szóhasználatba nem tudjuk beilleszteni. Azután az ügyvédi fegyelmi eljárás szabályozására nézve azóta irányadó lett egy elsőrangú törvényünk, a bűnvádi perrendtartás. Ennek a szabályait alkalmazzuk ma az ügyvédi fegyelmi eljárásban és pedig a joghasonlatosság, az analógia folytán. Mindinkább kialakult az a gyakorlat, hogy a bűnvádi perrendtartásnak nagyszerű elveit minden büntető jellegű eljárásban, így tehát a fegyelmi eljárásban is alkalmazni kell. Ennek azonban ma törvényes alapja nincs, holott azóta megalkottunk szintén egy elsőrangú törvényt, a bírói fegyelmi eljárásról szóló törvényt, amely kifejezetten törvényesíti azt. az elvet, hogy a bűnvádi perrendtartás kitűnő szabályait a fegyelmi eljárásban is alkalmazni kell. Amikor ezt a bírói fegyelmi eljárásban kimondottuk, indokolt, hogy az ügyvédi fegyelmi eljárásban is ezt kifejezetten törvényben állapítsuk meg, s a megfelelő eltéréseket a bűnvádi perrendtartástól, amely eltéréseket a fegyelmi eljárás sajátos jellege indokol, törvényben szabályozzuk és írjuk elő. Ez is igen lényeges ok ülése 1936 november 20-án, pénteken. 247 arra, hogy az új törvényjavaslattal a kormány a képviselőház elé lépjen. Felhozták az ellenzék részéről azt, 'hogy nem célszerű most előjönni ezzel a törvényjavaslattal, mert ügyvédellenes hangulat van. Először is ebben t a törvényben, de általában törvényeinkben én ügyvédellenes irányzatot nem látok. Őszintén megmondom, egyes hatóságoknál van bizonyos ügyvédellenes irányzat. Magam is kifogásolom például azt, hogy egyes hatóságoknál éppenúgy sorba kell állania az ügyvédnek, mint más félnek. Ez ugyan megfelel a polgári jogegyenlőségnek, azonban akkor, amikor az ügyvéd a fél érdekében, közérdekből jár el, mégis csak ^megérdemelné azt, hogy bizonyos kiváltságos elbírálásban részesüljön; ezt a kiváltságos elbírálást szeretném én éppen közérdekből az ügyvédség részére biztosítani. Egyébként én egyebütt ügyvédellenes hangulatot a hatóságok részéről sem látok. Van ellenben a közönségben bizonyos ügyvédellenes hangulat. Ezt, azonban meg kell érteni, mert a közönség általában senkit sem szeret, akinek fizetnie kell. (Derültség.) Ez természetes dolog,. Ha megharagszik az államra, azért haragszik meg, mert az állam részére is fizetnie kell; ha megharagszik az orvosra, arra is azért haragszik meg, mert fizetnie kell. Ne vegyük tehát rossz néven, ha ránk, ügyvédekre is haragszik, amikor fizetnie kell. De oka ennek az a kellemetlen helyzetünk is, amelyből nem lelhet elvonatkozni: mindig mi vagyunk előtérben az ügyfelünk hielyett. A két perben álló fél rendesen haragszik egymásra, mert ha nem haragudnának egymásra, akkor nem állanának perben. Kin tölti ki a haragját az alperesi Nem annyira a felperesen, mint a felperes ügyvédjén, mert hiszen annak személyébe ütközik bele elsősorban. Ezzel tehát le kell számolnunk, viszont, azonban az ügyvédnek erkölcsi kötelessége az, hogy érezvén a közönségnek ezt az emberi gyengéjét, ennek megfelelően kezelje felsőbbséggel, megértéssel és akkor nem lesz kellemetlensége Soha sem. Ennyi az egész ügyvédellenes hangulat, amelyet én a magam részéről, miután a törvényben és a hatóságok részéről megnyilvánulni nem látom, abszolúte nem vagyok hajlandó túlságosan komolyan venni és ezért ezt egyáltalában nem nézem olyan oknak, amely miatt az igazságügyi kormánynak ezt a különben jó javaslatot továbbra is a fiókjában kellett volna tartogatni. (Ügy van! a középen.) T. Képviselőház! A javaslatot kilenc napon át tárgyalta az igazságügyi bizottság. Igen alaposan hozzászóltunk. Mondhatom, hogy kevés törvény ment át annyira megtárgyalva a bizottsági retortán, mint amennyire ez a javaslat keresztül ment. Sok részében egészen más szöveggel áll most a, t. Ház előtt és áll az ország közvéleménye előtt, mint ahogyan megszületett. Ez nem jelenti azt, mintha az eredeti elgondolást én a limine rossznak gondolnám. Nem: ellenkezőleg, az leiismerés zászlaját kell meghajtanom a törvény szerkesztői előtt, ideális, elméletileg szép elgondolással és kerek egésszel jöttek elénk. Amint mi, az igazságügyi bizottság az igazságügyminiszter úr hozzájárulásával és a törvényszerkesztő bizottságnak sokszor a szövegezési technikában való értékes közreműködésével hozzáadtunk, az főleg a gyakorlati életnek tapaszta• lata. Az elméletileg már eredetileg is igen szép