Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

. ülése 1936 november 20-án, pénteken. 246 Az országgyűlés képviselőházának 163 tebb és ezekben a dolgokban sokkal járatosabb szaktekintélyek mondják — nagy általánosságban antiintellektuális irányzatot képviselnek. Mi ügyvédek pedig kétségtelenül egy intellektuális alapon. álló testület vagyunk. Ezért mondom azt, hogy tulajdonképpen élő anakronizmus vagyunk a mai társadalomban és erre is vezethető vissza az az ügyvédellenes hangulat, mert a velünk szemben álló irányzatok természete más, mint a mienk. Éppen ezért gyűlölnek bennünket. A helyzet azonban az lesz, hogy a harcban vagy mi maradunk felül és akkor a minket ostromló tenger hullámai, elfáradván az eredmiénytelen harcban, elcsendesednek s ez az antagonizmus megszűnik az intellektuális és az antiintellektuális irányzatok között; vagy pedig győz a tenger, elmossa a szigetet, akkor azután nekünk egészen mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb sérelmekkel együtt merülünk-e el. Ha tehát egy magasabb szempontból nézem az ügyvédség életét, ha a nemzet életlenek sorába állítom azt be s a múltnak és a jövőnek távlatában szemlélem, akkor azt mondom, hogy ezek a kisehb sérelmek nem érdemesek arra sem, hogy rájuk időt vesztegessünk. T. Ház! Ebből a szempontból mézve a javaslatot, >bár annak sok intézkedését — mint kifejtettem — igen helyesnek, szükségszerűnek, bizonyos mértékben aktuálisnak is tartom, mivel kardinális kérdésekben több tekintetben helytelen, — így elsősorban, mint mondtam, azért, mert a gazdasági lehetőségek alátámasztásával nem foglalkozik, mert a felvételi korlátozásokat szerintem helytelenül oldja meg — magát a javaslatot teljes egészében nem tudom elfogadni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra, következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam úgy állított be bennünket, ügyvédeket, mintha mi itt élő anakronizmusok volnánk Magyarországon. Fordítva áll a dolog. Ellenkezőleg, én azt látom, hogy mióta az ügyvédi rend él és működik Magyarországon, azóta az ügyvéd a kor színvonalán halad, sőt a kor haladásának sokszor irányt szab. Ilyen szempontból nézve az ügyvédséget, pedig azt kell megállapítanom, hogy ma nem élő ankronizmus, hanem igenis a kor zászlóvivője az ügyvédi kar és ha bizonyos kifogások az ügyvédi karral szemben fel is merülnek, azok rendesen nem az ügyvédi kar egyetemével, hanem az ügyvédi kar egyes egyéneivel szemben szoktak felmerülni és csak hibás általánosítás folytán vonnak le ebből az ügyvédi karra általános következtetéseket. T. Ház! Hogy mennyire nem vagyunk mi anakronizmus a magyar történelembein, azt bizonyítj ahogyan megkezdődött a magyar történelemben az ügyvédség szabályozása. Egészen 1769-ig az ügyvédségre különösebb szabályozás nem állt fenn. 1769-ben, tehát nem is olyan nagyon -régen, amikor a modern államélet kezdett kifejlődni Európa-szerte, kezdődik meg az ügyvédi gyakorlat szabályozása és pedig Mária Terézia által a Curia előterjesztére. A Curia kezdeményezte Magyarországon az ügyvédség szabályozását és ez megtörtént királyi rendelettel, amelyben Mária Terézia az ügyvédség gyakorlását ügyvédi vizsga letételéhez kötötte és a vizsgálatrabocsátás előfeltétele gyanánt^ elméleti és gyakorlati képzettség megszerzését írta elő. Ennek a megkönnyítése végett alapította Mária Terézia a már akkor meglévő egyetemek mellé a négy királyi katolikus jogakadémiát, a nagyváradit, a pozsonyit, a kassait és a győrit. Sajnos, egyik sem áll fenn már ezek közül. Megjegyzem zár jel közt, hogy előbb létesült még. az egri jogakadémia, ha jól tudom, és azután később létesültek az egyes felekezeti jogakadémiák. Ugyancsak a Curia kezdeményezésére történt a további szabályozás. 1804-ben a Curia kidolgozta az úgynevezett instructio pro advocatist, amely azután^ királyi jóváhagyást nyert és további kiépítése volt az ügyvédi rendtartásnak. Ebben van előírva az, hogy a jogi főiskola elvégzése után egy évig ügyvédi gyakorlatot kell folytatni, ez volt a patvarista, azután egy évig a királyi vagy a báni tábla mellett, mint felesküdött jegyzőnek, kell működnie a leendő ügyvédnek, ez volt a jurátus és azután tette le az ügyvédi vizsgát. Ez a rendszer, amelyet nagyon jól ismerünk a Jókai- es a Vas Gereben-féle regényekből, volt életben egészen az abszolútizmusig. Az abszolutizmus idején azután, 1852 július 24-én Magyarországra és Horvátországra, 1853 októberi 10-én pedig Erdélyre vonatkozólag kibocsátott »Nyilt parancs« hozta be azt az. ügyvédi rendtartást, amely életben volt egészen 1861-ig, az Országbírói Értekezletig. Az Országbírói Értekezlet azután bizonyos változtatásokkal helyreállította a régi magyar jogot, a kor követelménye azonban sürgette, hogy az ügyvédi rendtartás bizonyos mértékben a régi osztrák rendtartás és a magyar viszonyok figyelembevételével rendeztessék. így született meg az 1874:XXXIV. te. Tehát már ennek a törvénycikknek is változatos történelmi múltja volt, ez a törvénycikk is előzményekből származott és nem pusztán egy korhangulatból, mint ahogy Sulyok t. képviselőtársam magyarázni szerette volna. Az 1874:XXXIV. te. történelmi előzmények alapján alakult és az akkori fejlődést lezáró törvény volt, amelynek azután a törvények rendes életfolyamata szerint további fejlesztése következett el. Ilyenformán most az a kérdés áll előttünk, vájjon ennek a történelmileg kialakult 1874 : XXXIV. törvénycikknek # lejárt-e már 'az az élettartama, amikor megújításának okvetlenül el kell következni. Néhány adatra vagyok bátor rámutatni. Először is az 1874:XXXIV. törvénycikk a maga eredeti teljességében régóta nincs hatályban. Módosította azt már a törvények egész sora, és pedig az 1887:XXVIII. törvénycikk, — tehát elég gyorsan, a törvény meghozatala után 13 évvel módosították — azután az 1912:LIV. te, az 1913:LIII. te. és az 1925:VIII. te. A törvények egész sorozata változtatta^ tehát meg, úgyhogy ma már nincsenek hatályban az eredeti törvénynek igen lényeges rendelkezései, amelyek a törvény 4., 5., 6., 11., 22., 39., 56., 58., 59., 67. és 105. §-aiban foglaltattak. Ezek ma már mind nincsenek hatályban. A törvényt az idők folyamán annyiszor változtatták, hogy megérett az idő arra, hogy megnézzük, vájjon nem kell-e az egész törvényt hatályon kívül helyezni és helyébe újat hozni. T. Képviselőház! Ez az időpont már elérkezett, és pedig elérkezett 'azért, mert egészen megváltozott világban élünk ahhoz képest, amelyben az 1874:XXXIV. te. megszületett. Az 1874:XXXIV. te. Nagy-Magyarországban, fejlődő gazdasági életben született meg, amikor a magyar gazdasági élet szálai erősen átnyúltak Ausztriába is; hiszen emlékszem arra, hogy