Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. mert ebben az esetben legalább önkényeskedés, meg' nem engedett mellőzés senkit sem fog érni., En nem fogadom el liberális felfogásnak a bellum omnium contra omnes álláspontját Nem mondom, hogy szab ad verseny mellett a legjobbak érvényesülnek, mert gyakorlati ta­pasztalásom azt mutatja, hogy szabadverseny mellett nagyon sokszor a silányak érvényesül­tek, akiknek jobb könyökük volt, akik jobban tudtak színészkedni, esetleg magukat lealázni és Kerülő úton a másiknak elébevágni; tehát nem a legjobbak érvényesülnek. A könnyebb érvényesülés nem jelenti egyszersmind a na­gyobb tudást. Nem mondom, hogy a szabad ver­seny feltétlenül helyes, ennyit azonban a sza­badverseny feltételéül megadnék, mert méltóz­tassanak elgondolni, hogy micsoda tülekedés fog előállni, ha ez a szakasz ebben a formájá­ban marad. Ha a jelentkezési sorrendet tesz­szük a felvétel alapjául, akkor mindettől meg­kíméljük a bizottságot és megkíméljük az ügy­védet is. Azt sem tartom helyesnek,, amit Dulin Jenő t. képviselőtársam vetett fel, — akivel egyébként egyetértünk — hogy a már meglévő ügyvédek gyermekeit és vőit Ikell elsősorban előnyben részesíteni. A bíróságnál tapaszta­lom újabban azt, — hiszen bizonyos fokig he­lyeselnem is kell — hogy a bírák fiait neve­zik ki joggyakornokokká; ez sem vezet azon­ban feltétlenül helyes megoldásra. En konkrét eseteket láttam. Pályázott joggyakornoki ki­nevezésre egy magasrangú bíró fia, aki na­gyon is elégséges^ képesítsű ember, nagyon mérsékelt képzettségű, — nem akarom a plé­num előtt a nevét megmondani, egyébként hajlandó vagyok megnevezni — mondom, na­gyos mérsékelt képesítésű ember s ugyan-^ akkor pályázott egy jól végzett ügyvédielölt, kitűnő képesítésű fiatalember, s az elsőt ki­nevezték, a másodikat nem. (Egy hang hal­tetői: Tessék wvegmondani a nevét!) A plé­numban nem fogom megmondani a nevét. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Igazán nagyon kíváncsi volnék rá! — Rakovszky Tibor: A parasztfiú mindig paraszt marad­jon?!) Nem volt paraszt. Nem tudom kifogásolni azt, hogy a Ludo­vikára elsősorban a katonák fiait vegyék fel, a bírósághoz a bírák fiait, de ez mégis olyan kasztszellem kifejlődését teremti meg, hogy lesznek bíró-, alispán- és katona-dinasztiák. (Egy hang balfelől: Képviselő-dinasztiák!) Lehet, hogy majd a képviselőségnél is tapasz­talhatjuk ezt. Végeredményben, ha ezt ven­nék irányadónak, ezt sem tartanám helytelen­nek. Ha, amint meg vagyok róla győződve, ezt a kérdést objektíve méltóztatik mérlegelni, ha ezt a kérdést még egyszer megfontolás tár­gyává teszi az igen t. igazságügyminiszter úr, akkor, azt hiszem, arra az álláspontra fog he­lyezkedni, hogy rá kell bízni a sorrendet a jelentkezésre, mert ez a legigazságosabb. A tudással számolni kell, mert annak, aki fel­vételre jelentkezik, a képesítése megvan. Már pedig, ha az ügyvédvizsgáló bizottság az ille­tőt átengedte, akkor én nem lehetek pápább a pápánál és nem mondhatom azt, hogy nincs meg a képesítése, hiszen ha öt cenzor jónak találta, én is kénytelen vagyok jónak találni. A javaslat alapelvei Iközül' foglalkoznom kell még az ügyvédi biztosíték kérdésével. Az ügyvédi biztosíték bevezetése a mai nyomott gazdasági viszonyok között nem helyes. Nem helyes általában azért, mert az ügyvéd örül, ülése 1936 november 20-án, pénteken. 245 ha a kenyere megvan, és nem tud külön még egy improduktív tőkét is letétbe helyezni, ami­vel az ő élethivatását biztosítani tudja. De nem ; helyes azért sem, mert hiszen éppen most létesítünk egy nemzeti alapot, amellyel hónuk alá kívánunk nyúlni azoknak, akik pályájukon elindultak. Hogyan helyezkedhetünk ezzel szemben egy másik intézménynél más álláspontra és hogyan nehezíthetjük meg a fészekrakó pálya­alapítást, az élet útján való elindulást azzal, hogy anyagi biztosítékot is követelünk. (Moj­zes János: A gazdagok kiváltsága lesz az ügy­védség!) Nem tanulmányoztam át ebben a te­kintetben a statisztikai adatokat, de nem hi­szem, hogy olyan nagyon sok ügyfél vesztette volna el a pénzét az ügyvédek vagyonelleni deliktuma által, hogy ezért ez a rendelkezés indokolt volna. Ha pedig emiatt indokolt az ügyvédi biztosíték, akkor sohasem fogjuk utolérni önmagunkat, mert akkor az az ügy­véd, akinek 2000 pengő kauciója van, majd sik­kasztani fog 5000-et és a 3000 pengős hiányra megint nincs meg a fedezet. Az ügyvédi bizto­sítékot is tudnánk tehát ad infinitum vinni, s akkor követeljünk letétet minden elképzel­hető vagyonelleni deliktum esetében, amire pedig abszolút biztosítékot nyújtani lehetet­lenség. De talán nem is ez itt a legfontosabb, mert itt megint áll ai »Ton macht die Musik« törvénye. A hang, a stílus, ahogyan az ügy­védi biztosítékot megindokolják: bántó az ügyvédekre. Azt mondják, hogy az/ért kell a biztosíték, hogy legyen miből levonni az ügy­védre kiszabott büntetéseket. Hát olyan preli­ininált gonosztevő az az ügyvéd, hogy amikor elindul a maga útján, azzal kell megbélye­gezni, hogy azért kell biztosítékot letennie, hogyha majd excesszust követ el, akkor le­gyen miből erre fedezetet találni? (Lázár An­dor igazságügy miniszter: A közjegyzői bizto­sítéknak is ez volt a rendeltetése!) Hirtelen nem tudok erre preciz választ adni, mert a közjegyzői törvényt régen olvastam, de ha ott benne is van, feltétlenül helytelenül van benne és nem látom indokát annak, hogy egy hely­telen szövegezést vegyünk át ebbe a törvény­javaslatba is. Azt hiszem, hogy a részletes vi­tánál módot találunk arra, hogy legalább a fogalmazást enyhítsük és ha már a lényeg megmarad is, legalább elfogadhatóbb formá­ban adjuk be ezt a rendelkezést az/ügyvédek­nek. (Vázsonyi János: Ne legyen fájó seb! — Mojzes János: Uj osztályhatárok felállítását vezetik be!) Ezek volnának azok az észrevételek, ame; lyeket a javaslat néhány kiemelkedőbb elvi szempontjával szemben szükségesnek tartot­tam elmondani. A többi kérdésekben is van­nak kisebb-nagyobb sérelmei az ügyvédség­nek, ezeket azonban nem tartom lényegesek­nek. Ezekre vonatkozólag majd a végrehajtás, az élet lesz hivatva megmutatni, hogy tulaj­donképpen mit jelentenek a gyakorlatban. Minden törvény annyit ér és úgy érvényesül, ahogyan végrehajtják. *Egy ilyen törvényt, amely nem egy kormány, hanem a kormányok egész sorának életére hat ki, az idők folyamán nagyon sokféleképpen fognak végrehajtani es a végrehajtás szellemében, az egészen bizo­nyos, változni fog. Mi ügyvédek ebben a pillanatban ugy ál­lunk itt a mai társadalomban, mint egy élő anakronizmus. Kétségtelen tény, hogy azok & még ki nem alakult áramlatok, amelyek meg meglévő intézmények alapjait ostromolják, — nem én mondom ezt, hanem sokkal elismer­37*

Next

/
Thumbnails
Contents