Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

238 Az országgyűlés képviselőházának 168, igazságügyminiszter úr nagybecsű figyelmébe ajánlom, arra az esetre azonban — miután csak csekély eltérésekről van szó — ha az igazságügyminiszter úr ő excellenciája nem tenné magáévá, úgy a javaslatot a kormány iránti teljes bizalommal változatlanul is elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ennek volt veleje, teteje! — Felkiáltások bal felől: De alja is!) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Sulyok Dezső! Sulyok Dezső: T. Ház! Mielőtt a javaslat érdemi intézkedéseivel kívánnék foglalkozni, méltóztassanak megengedni, hogy egy külső tényezőről beszéljek és a javaslat indokolásának, stílusának szenteljek néhány szót. Magát a javaslatot és annak indokolását, eltekintve az azzal szemben elfoglalt álláspontomtól, elsőrendű jogászi szakmunkának tartom. Amikor az indokolás stílusát itt 'mégis szóvá teszem, akkor engem az a megfontolás vezet, hogy azt a hosszú idő óta kifejlődött tradicionális jogászi stílust, amely eddigi törvényalkotásainkban szinte kizárólag uralkodik, meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni. Semmikép sem tartom helyesnek, hogy ezt a régi jogi stílust új formákkal, új kifejezés módokkal helyettesítsük. T. Ház! A stilisztikából azt tanulja az ember, hogy a jó stílusnak három kelléke van: magyarság, világosság és szabatosság. Ha áll általában az írásművek stílusára ez: a három követelmény, akkor ^fokozottabban áll egy törvényre és egy törvény indokolására. Ebből a javaslatból rövidesen alakszerűleg törvény, tartalomszerűleg pedig jog lesz, amely jogot az életben alkalmazni kell- Bár a jogot jogtudó emberek^ alkalmazzák, mégis azoknak átlagszínvonalával a törvényalkotónak számolnia kell. Akkor tehát, amikor készítik a törvényt és annak indokolását, amely szerves kiegészítő része a törvénynek, ezt olyan stílusban kell tenni, hogy az indokolás közérthető, világos és egyszerű legyen. Bátor leszek az előttem fekvő javaslat indokolásából néhány részt felolvasni. Ebből látni fogja a t. Ház, hogy itt valami új stílus van, valami újszerű fogalmazás szerepel, ami lehet szép, lehet egyénileg kiváló is, de én azt hiszem, hogy nem helyes, ha ezen az úton tovább megyünk. En azt hiszem, jobb lesz, ha visszatérünk a régi törvényhozási stílushoz. Például azt mondja a javaslat indokolása — most szó szerint idézem (olvassa): »Az ügyvédek egyike-másika olyan összegű javadalmazást ad jelöltjének, amelyek a megélhetési alap szempontjából semmi jelentősége nincs.« Ezt magyarul úgy mondanám, hogy: amely nem elég a megélhetéshez. Vagy továbbmenve, ezt az állapotot a javaslat indokolása »komor helyzetnek« nevezi. Továbbmenve azt mondja az indokolás (olvassa): »A javaslat célja életképes ügyvédi egyéniségek termelődésének előmozdítása.« (Dinnyés Lajos: Horizontálisan! — Esztergályos János: Hideg úton! — Derültség balfelől) Egy másik helyen a javaslat indokolása azt mondja, hogy (olvassa): »Ez a javaslat alkalmas az egy ügyvédre jutó ügyek számának növelésére és ezáltal a r perköltségek egyenlékeny csökkentés ér e.« Die én azt a mondatot tartom az egészben a legkomplikáltabbnak, melyet most fogok felolvasni. A következőket mondja a miniszteri indokolás a 42. oldalon. (Olvassa): »Az életviszonyok hasonlóülése 1936 november 20-án, pénteken. sága, főként, ha ahhoz a közületi megfontolásnak, az egyetemes erkölcsi világrend alapelveinek magasságába emelkedő színeződése is hozzájárul, a dolog természetéhez képest vezethet hasonló értelmű szabályozásra, különösen olyan esetben,, amikor a szabályozás tárgya az ügyvédség rendtartása, annak a társadalmi osztálynak életszerkezete, amelyet a jognak, az igazságnak, mint örökérvényű egyetemes fogalmaknak élethivatásszerű szolgálata a nemzeti elkülönülés ellenére is az általános emberi életviszonyok magasabbrendű egységébe foglal.« {Derültség balfelől. \ — Dinnyés Lajos: Béldy elbújhat! Béldy megbukott!) T. Ház! Nem szeretném, ha kritikám bárkit is sértene egyéni érzékenységében. Tisztelettel és elismeréssel vagyok a javaslat szerkesztői iránt, engedjék meg azonban azt, hogy itt a Ház színe előtt beszédem bevezetésében kérjem, hogy az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya térjen vissza inkább a lapidáris, rövid, régi deákferenci stílushoz, (Felkiáltások balfelől: Érthető legyen!) amely például az 1843. évi büntetőtörvénykönyvi javaslatot olyan kiválóan jellemezte. Ez a magyar nyelvnek is, de a célnak is jobban megfelel. T. Ház! Ez után a rövid bevezetés után áttérek magára a törvényjavaslatra. Egy axiómába összefoglalt régi bölcseség azt mondja: habent sua fata libelli; megvan o könyveknek a maguk sorsa. Ezt az igazságot a törvényjavaslattal kapcsolatban így is fogalmazhatnám: habent sua fata leges; a törvényeknek is megvan a maguk életsorsaA törvények is a maguk önálló életét élik attól a pillanattól kezdve, amikor a törvényhozó létrehozta és útjukra bocsátotta azokat, mindaddig, amíg egy újabb törvényhozói elhatározás hatályon kívül nem helyezi, vagy a szokás ki nem törli azokat a gyakorlatból. Mi határozza meg elsősorban a törvény életsorsátf Meghatározzák születésének körülményei. Amint az egyes ember sorsát nagymértékben predesztinálják azok a körülmények, amelyek között született, úgy van ez az emberi alkotásokkal, a törvényekkel is; a törvény születésének körülményei, azok a tényezők, amelyek a törvény megszületésénél közrejátszottak, a törvény egész élettartamára eltörölhetetlenül rányomják a maguk bélyegét. A törvényjavaslat indokolása a most hatályban lévő 1874. évi ügyvédi rendtartásra vonatkozólag ezt külön ki is emeli, amikor a 33, oldalon ezt mondja (olvassa): »Kézenfekvő tehát, hogy azoknak az időknek a szelleme, úgyszintén azoknak az életviszonyoknak cl S£L~ játossága, amelyek az ügyvédi rendtartás megalkotásának idejében meghatározták a magyar nemzet szellemi, társadalmi és gazdasági életének szerkezetét, visszatükröződik az ügyvédi rendtartás alapgondolataiban is.« Valóban egy törvény magán viseli születésének bélyegét, fontos tehát, hogy ha, amikor egy törvény létrehozásával, elkészítésével, megszerkesztésével foglalkozunk, akkor azokat a körülményeket tegyük vizsgálat tárgyává, amelyek a törvény születését, a törvény létrejöttét determinálják. Különösen fontos ez annál a törvényjavaslatnál, amelyet most tárgyalunk, mert ez nemcsak egy foglalkozási ág életére lesz hivatva kihatni, hanem a nemzet egész jogéletére. Nem frázis az, — mondja az indokolás — hogy a per első bírája